Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

PROTESTÁNS opjtyi . í T'»2j tl J - y ul;y & ihd M EGYHÁZI ÉS ISKOLA LAP. SZERKESZTO-és K1ADÓ-HI VATA L IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. I. em, Előfizetési dij: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel i hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes szá.mú pélcLá-n-yokilsiSLl xrxin_cLég- szolgál b ELÍ-mnk:. — Pf Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük lejárt, annak megújítására felkéretnek. A „Munka kezdetén" című cikkek Írójának. Ugy látom, hogy kedves tiszttársam bőviben van a papirnak és tentáríak, s nem kevésbé az időnek, s ráér ön minden apró-cseprő dolgát, gondolatát, tervét szép folyékony stílusban egész részletesen leírni, és a nagytiszteletű*) s nem kevésbé nagy türelmű szerkesztő ur kegyes engedelmével a hazai protestáns világ elé tárni; úgy, hogy mi, kik ezen lap rendes olvasói vagyunk, a genfi, berlini, s debreceni híres prot. egyházakról koránt sem tudunk annyit, mint azon sárfészekbe telepitett kis prot, községről, melynek ön pár év óta lelki vezére. Ha ön egykét szegény paraszt családot meglátogat Keresztúron, már erről a négy folyam és két hegy hazájában lakó majd minden prot. lelkésznek tudomást kell nyerni, nem csak, de még arról is, hogy egymást hogy köszöntötték s miről beszélgettek; ha a libamezőről elkésett egy-két paraszt gyerekkel kegyed katekizál, vagy néhány kíváncsi öregasszonyt pár vasárnap délutánra megcsíphet, s azok előtt egyháztörténelmi előadásokat tart (drága gyöngyöt vetvén az : . . izék eleibe) már akkor a prot. lap legközelebbi számából mindezeket nekünk jámbor olvasóknak végig kell betűzgetnünk. Ugyan, mig azt a 'Munka kezdetén* című *) Bocsánatot kérek a t. szerkesztő urtói, én mai napság szebb címnek tartom a »nagytiszteletű«-t a s

r»ngyságos«-nál, azért én előttem a zsinat után is megmarad a régi címe. i i cikket*) megírta kegyed, gondolt-e a nagy közönség birálatára ? Gondol-e ön arra, hogy le!r késztársainak legnagyobb része miként fog vélekedni ezen cikkekről s ezek Írójáról? Aligha ? Azért engedje meg nekem, hogy azon cikkek írójára nézve a közvéleményt és aztán saját véleményemet is pár szóval tolmácsolhassam. Az első két három cikke1

: elég nagy érdekeltséggel olvasta —- már a mennyire sejthetem — legtöbb ember. Maga a szokatlanság felébresztette az érdekeltséget. Mert biz az nálunk ritka dolog, hogy egy fiatal ember, midőn több kevesebb évi káplánkodás után rendes lelkészi állomásra jut, a felett töprenkedjék, hogy az elmondandó egyházi beszédek készitésében s illetve megválasztásában mily irány-elveket kövessen, a cura pastoralist miként gyakorolja. Elég, ha az iskolában a papi vizsgákon kínozták az illetőt évekig az efféle lappáliákkal; a ki már rendes lelkészszé lesz, annak másféle gondjai vannak. Azért azon cikkeket figyelemmel átolvastuk, megtettük magunkban, vagy egymás közt azok Írójára a birálatot, melynek tartalma legtöbbször ez volt: jóra való fiatal ember, hasznos munkás válhatik belőle, hanem most még nagy idealiáta;' talán már idehaza is komolyan vette tanárai theoretikus oktatásait, a külföld pedig még inkábbJ

megkábította. No de hiszen majd kijózanodik. Jó helyre került. Egy a jobbágyi szolgabilincsék közül alig három évtized óta felszabadült polgárközség éppen alkalmas arra, hogy egy 'magasabb *) Ezen cikk beküldése után. vagyis a mult vasárnapi számban már egy 12-ik cikk is megjelent. Szerk.