Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-08 / 41. szám

fossza meg-, a mint hogy meg sem foszthatja, a kerület a papokat tőle. Van még egy szerény megjegyzésünk- A változtatott alapszabályok intentiója többek közt az is, hogy a jelen ki ne zsákmányoltassék a jövő lovasára. Ettől ugyan nincs mit tartani, legalább az intézet eddigi eljárása az ellenkezőről tesz tanúságot, t. i. a jelen zsákmányoltatik ki a jövő érdekében. Ugyanis az összes tagsági dijak tőkésittetnek, s csak ennek kamatait szolgáltatják ki. Igaz, hogy igy fényes lesz a jövő, de váljon nem szenved-e ez által a jelen ? A mi tőkénk kamatjait élvezendik a késő utódok. Ilisz ez iníézet alapja egy élő tőke, a melynek elfogyásától nem lehet tartani, mig ev. egyházunk fennáll. Minek hát az évi megadóztatás, ha az nem vétetik a tőke kamataiul, s nem osztatik ki rögtön segélyül ? A jövőre ugy is szép verőfény vár. A Baldácsi-alapitvány egy része, ha nem csalódom, szintén ily célra van szentelve. Ha tehát az intézet alapszabályai változtatandók, amint hogy erre szükség lenne : oly értelemben lennének változtatandók, hogy jól van, tőkésittessék az évi dijak egy bizonyos része, pl. 1

/í

része ; a megmaradt 3

/i

rész azonban mindenesetre kiosztandó a tőke kamataival együtt. Ily módon nem kellene az 5 évenkinti segélyemeléssel az intézetbe toborzani, rögtön nyújtva a segélyt nagyobb lenne a hatás, s a jövedelem mégis nemhogy csökkenne, hanem ellenkezőleg gyarapodnék. Farkas Gejza, alsóbodonyi ev. pap. KÜLFÖLDI EGYHÁZ É8 iSKOLA. Montevergine. A nápolyi alsó néposztály ma is csakúgy megtart minden vallási gyakorlatot, mint hajdan ; alig van olyan hét, melyre valami ceremónia ne esnék ; vagy egy búcsújárás, vagy valami localis vallási szokás. A búcsújárások között legnevezetesebb a monteverginei. Montevergine egy Nápolytól néhány mértföldnyire eső hegy, melyen kápolna áll a számos csudákat tevő szent szűz képével, kinek ünnepe pünköst napjára esik, a midőn ezer meg ezer ember sereglik össze a tartomány minden részéből. Rokonok, barátok kibérelnek közösen egy-egy Carrocellát, Corricolot s felbokrétázott csengetyüs lovakkal, s t ellobogózott kocsikkal énekelve, hujjákolva megindul a menet. Az a legmeglepőbb, hogy ezek a bucsújárók nem a gazdagok közül valók, pedig ünnepélyük ugyancsak sokba kerül ; csupán a kocsira 20—30 franc kell, mert az utazás három napot vesz igénybe ; de a Monteverginebe való menetel vágya oly nagy, hogy minden családfő naponként félre tesz néhány fillért egy csupán erre a célra készített kasszába. A jelzett napra összegyűl a kivánt összeg; ha híja van, kipótolja bárhogy, de el nem marad. Montevergine hegy aljaban van két falu. A kocsik-lovak itt maradnak. Lakosaik jól értenek a húzáshoz, mert egy istállóért 24 órára olyan összeget vesznek, a minél többet egy évre sem érne. A búcsújárók ellátják magokat gyümölcscsel, gesztenyével, dióval ; de hust nem visznek magukkal; a zsír pedig annyira tilos, hogy a nők még pomádéval sem kenik hajukat azokban a napokban, hanem olajjal. Éjfélkor kezdődik a felmenetel. Némelyek mezítláb, a mint fogadtak. Megérkeznek, de a templom nincs nyitva. Körüle letelepednek s énekléssel, kiáltozással töltik az időt; egy-egy pohár bor sem marad el. Kevéssel napkelte előtt a templom ajtaja feltárul s a publicum nagy zajjal betódul. Először misét hallgatnak, azután a sekrestyébe mennek lerakni ajándékaikat a miséért. Egy szegletnél van egy rácsozott hely, melybe az idveziilni akarónak a pénzt olvasatlan, marok számra kell dobnia. Ma már csak a köznép megy Monteverginébe, de hajdan hírneves vendégek látogatták ; sok pápa s csaknem minden nápolyi uralkodó Rogertől II. Ferdinándig. Vasárnap még egy mise hallgatása után leballagnak a hegyről s felkeresik a vendéglőket, korcsmákat. Megkezdődik a fő ünnepély (?): a lakmározás, mely ritkán végződik késezés és revolverezés nélkül. A mulatság folyik egész éjjel, s reggel felkészülődve, a mint jöttek, ugy mennek vissza Nápoly felé. E nap estvéjén még egy mulatságot csapnak a posilippoi korcsmában, hol rendesen ismét jól megkéselik egymást; a mi annyira bizonyos, hogy a szomszéd kórházban erre az estvére mindig készen tartanak néhány üres ágyat. A „szent szűz áldozatai* ugyancsak fogadják, hogy többé soha se mennek Monteverginebe; de egy év alatt begyógyul a seb, elfelejtődik a fájdalom s uj lelkesedéssel indulnak a karavánnal .... No mert Nápolyban is áll a példabeszéd : ember teszi a fogadást, eb, a ki megállja. A Renaissance után Iíetessy Viktor, lelkész. IRODALOM. A peloponnesusi háború története. Irta Thucydides. Fordította Zsoldos Benő. Első könyv. Sárospatak, ny. Steinfeld B. Ara I frt. Élvezhető, jó magyar fordításban veszi e kötettel hazai közönségünk a történelmi kritika megalapítójának eléviilhetlen becsű nagy művét. Bár megjelennék minél elébb — ha a szerző nem birná meg, az akadémia költségén, mely első sorban van hivatva efféle vállalatok istápolására — a „peloponnesusi háború® mind a 8 könyve, hogy szolgáljon tanulságúl történészeinknek s politikusainknak egyaránt. A ciassicai irodalom örökbecsű kincsei csakis igy, jó magyar