Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-10-08 / 41. szám
E miatt nem bocsátkozom bele azon kérdés részletezésébe, melyen igen t. képviselőtársunk, Hegedűs László, az 1790,1 : XXVI. t. c. 5 §-ának magyarázása tárgyában felvetett. Őszintén megvallom, az iskolaügyben az állam és egyházunk közt feutforgó kérdésnek szerintem is ez a magva. Mily módon értelmeztessenek az ott kikötött fontos jogok: egyik oldalról a »per suam Majestatem determinanda4 „coordinatio literariae institutionis4 és a szintén O felségének fenntartott „suprema inspectio,4 más oldalról pedig a felekezeteink részére fenntartott »ratio, norma et ordo docendi atque discencli4 ; különösen pedig, hogy az iskolaügy törvényes rendezésénél mai nap felmerülő egyes részletek, melyik fogalom alá soroltassanak, s ehhez képest a két jogosított közül melyiknek competentiájába tartozzanak: ennek megoldása kétségkívül a kérdés magva, melyet a rendezésnél szem előtt kell tartani. Miután azonban ma nem a rendezésről, hanem az elnapolás kérdéséről van csak szó : én azt hiszem, nemcsak leghelyesebb, de az egyedül helyes eljárás az, ha ezen kényes kérdés akadémikus vitatásába egyátalában nem bocsátkozunk, fennhagyva azt a rendezés idejére. Ezért a kérdés részletes taglalása ma véleményem szerint időn és helyen kívüli. (Zajos helyeslés). Szintén nem bocsátkozom azon megjegyzések taglalás aba sem, a melyeket t. képviselőtársunk, Kiss Albert tett. Az ő panasza, hogy például a magyar tud. akadémia kebelében nincsen felekezetünk kellően képviselve, azt vélem, könnyen adhatna célzatos megjegyzésekre alkalmat, azon kivül pedig nem is egészen találom indokoltnak e panaszokat akkor, a midőn az akadémia érdemes elnökét épen körünkben tisztelhetjük (Éljenzés); a mi pedig a Szent István-társaságra való hivatkozást illeti: e hivatkozásból én is kivonhatom azt a tanulságot, a mi valóban rejlik benne; nevezetesen azt, hogy az egyesülés ereje nagy mindenütt, és kétségkívül nagy lesz nálunk is, ha zsinati munkálataink szentesítése által egyházunk egyesülése bevégzett tény lesz Ez oknál fogva az ő általa tett hivatkozás csak emeli meggyőződésemet abban, hogy a zsinati határozatok szentesítését elhalasztani, kockáztatni nem szabad. (Zajos helyeslés). Hanem egy harmadik megjegyzést nem szabad komoly megjegyzés nélkül hagynom. T. képviselő társam, Liikő Géza, jónak látta a maga felszólalásában oly frázissal élni, amelynek nagyobb hordereje van, mint talán ő maga is gondolná. Méltóztatott ugyanis t. kép viselőtársamnak azt mondani, hogy a zsinati munkálatok „sárga-fekete lombik4 tüzén bocsáttatnak keresztül. E frázis ellen — bármily egyszerű volna is — határozottan és komolyan kötelességemnek érzem, tiltakozni. Az 1848-ki törvények — sajátságos körülmény, hogy nekem kell t. képviselőtársam figyelmét reá felhívni — határozottan kijelentik, hogy a magyar király, a magyar állam és a magyar kormány hivatalos színei micsodák. Nem úgy tudom, hogy sárga fekete volna. Nem tudom ennélfogva, mit értett a t. képviselő ur a sárga-fekete lombik alatt, mert habocsátattak a zsinati munkálatok lombikon keresztül, sha volt e lombiknak szine : ugy az csak is, a magyar nemzet szinei lehettek. (Zajos helyeslés.) Ha pedig nem egyszerű frázis e supposicio : ugy határozottan kijelentem, hogy mindazok, akik az 1848-i és az 1867-i törvényekben gyökerező átalakult Magyarországot még mindig Bach és Thun idejével akarják összetéveszteni s alaptalanul festeni ördögöt a falra : hogy mindezeknek lévén szemök, nem látnak, s lévén füleik, nem hallanak, hanem ezen felül nem is a törvény talaján állanak (Hoszszas, zajos helyeslés). A kérdés, a hogy előttünk áll, kegyelmes Uram, igen t. zsinat, igen könnyű. A „junctim4 kérdése az. Akarjuk-e, mint a mi javaslatunk, az értekezleti bizottság többségéé szól, engedve O felsége kormányának, az iskolai törvényeket, minden jogaink fenntartása mellett, levegyük a mostani napirendről, s igy a többi munkálatok azonnal való szentesítése elől leromboljuk a gátló akadályokat: vagy pedig a kisebbség nézete szerint, együvé kösiük újra azok sorsát, s egymás nélkül ne kérjük szentesitésöket. El voltak ismételve mondva az okok, a melyek O felsége kormányát ma gátolják az együttes szentesítésben. Szerénytelenség volna talán nekem, ki e helyzet bekövetkezésére már a mult zsinaton voltam szerencsés figyelmeztetni, újra belebocsátkozni e kérdésbe. Szerintem világos, hogy a mikor országos törvényhozás áll küszöbön, hacsak a coordinatióból, a mi az 1790/1 : XXVI. t. c. 5 §-ában kiköttetik, nem azt akarjuk következtetni, hogy az állam alkalmazkodjék hozzánk ; mondom, világos, hogy ily viszonyok közt eltekintve a javaslatban magában esetleg rejlő inhaerens okoktól is — O felsége kormánya nem javasolhatja e javaslat előleges szentesítését, mert az által O felsége, mint legfőbb kegyúr, praeoccupálna O felségének, a törvényhozás egyik tényezőjének akkor, a mikor a törvényhozás másik faktorának véleménye még teljesen ismeretlen. (Helyeslés). Ez okok állanak ma és fognak állani akkor is, ha újra junctim terjesztjük fel őket; ennélfogva előre látható, hogy ugyanazon okok ugyanazon eredményeket szülik; és Ó felsége kormánya ép ugy nem fogja szentesítésre ajánlhatni javaslatunkat uj felterjesztésünk esetén, mint a hogy nem ajánlhatja ma sem. A junctim {elterjesztés tehát mindenesetre sikertelen volna. (Helyeslés). Elérnők a felterjesztéssel azt, hogy meghosszabitanók egy ülésszakkal zsinati munkálkodásunkat; de ez eredményt — igen helyesen jegyezte meg Lükő Géza t. képviselőtársam — senki sem akarja, és senki nem is akar. hatja, mert minden nap 600 frtba kerül szegény egyházunknak, s e 600 frt bizonyára sokkal célszerűbben is elkölthető, semmint előre is eredménytelenséget biztosító uj zsinatolásra. (Helyeslés;. Hanem az mondatik, kegyelmes Uram, igen t. zsinat, hogy az iskolai munkálatok levétele a napirendről ogfeladás. E felfogás ellen nekünk, a többség tagjainak, 84