Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-08 / 41. szám

évfordulóját nem hitte méltóbban megünnepelhetőnek, mintha azon időre, ugyanazon buzgósággal, mely e templomot emelé, az egyházközség függetlenségét szerzi meg. Nagy volt a lelkesedés, mely e határozatot kisérte, nagy az öröm, mely azt követte. Lelkesiiltségiink megmaradt, de „siralomra fordult a mi örömünk.® (Jer. sir. 15). Az erdélyi ág. hitv. ev. egyház alkotmányának 12. §. szerint ugyanis „uj önálló egyházközségek alakítása csak az esperességi gyűlés felterjesztése alapján vihető keresztül az országos egyházi gyűlés által és pedig, ha az újból alakítandó község egy már fennállóból akar kiválni, ez csakis az anyaegyház tudta s beleegyezésével mondathatik ki.® Ezen pont értelmében mi is megkerestük a szász egyházközséget, hogy határozatunkba necsak beleegyezzék, hanem azt pártolólag terjessze is fel. A szász presbyterium azonban kinyilatkoztatá, hogy ha a magyarok a szász egyházközség fennhatósága alól kiválnak, akkor azon 200 frtnyi évi segélyt, melyet eddig az egyház a magyaroknak nyújtott, el fogja vonni; a kiválás elé egyébiránt akadályt gördíteni nem akar, de arra figyelmezteti az egyházközségét, hogy 353 frt 33 krnyi deficitjének miként való fedezé- ét a consistoriumnál mutassa ki, neliogy ellenkező esetben kérése megtagadtassák. Eltekintve az első feltételtől, maga a második feltétel lehetetlenné teszi az elszakadást, mert a magyar ekklézsia a legközelebbi évek szerencsétlen építkezései folytán 9822 frt 87V2

krnyi adósságba merülvén, 690 frt 641

/2

krra rugó évi kamatok terhe alatt nyögve, kiadási többletét fedezni nem képes, ha pedig a 200 frtnyi évi segélyt is elveszti, akkor létezése is kérdésessé van téve. Az egyháztanács ennélfogva szomorúan értesült a a dolgok ilyetén fordulatáról, a létező állapotot azonban annyira tarthatlannak találta, hogy mindezen kedvezőtlenségek mellett is fenntartá határozatát, s hogy a kiadási többlethez szükséges fedezetet kimutathassa, egy kamataival ily fedezetül szolgáló „Jubjlaeum alap4

nevű tőke gyűjtéséhez fogott, melynek javára egyházközségünk tagjaira, kik pedig amúgy is csaknem mindnyájan szegénysorsuak, ujabb évi adót vetett, azután pedig elhatározta, hogy segélyért magyar lntsorsosihoz is folyamodik. Tisztelt hitsorsosok 1 Nem összeférhetlenség és nem ellenszenv,*) nem is nemzetieskedés, hanem a mint fenntebb kimutattuk, egyedül egyházközségünk érdeke, mely a buzgóságnak, áldozatkészségnek és békés egyetértésnek protestáns egyházunk ezen külsőleg fenntartó oszlopainak megszilárdítására a híveknek saját ügyeikre befolyást, az egyházközségnek egyenlőséget kér, s megköveteli, hogy a maga lábán járjon, ha erősödni akar, egyedül egyházunk érdeke az, mely a szászoktól válni késztet. Ezért egész bizalommal fordultunk legelőbb is szász testvéreinkhez, azon kéréssel, hogy adjak meg ne*) Ez egyháztanács elnyomást nem tapasztalt. künk továbbra is azon 200 frtnyi évi segélyt, csak legalább addig, mig dolgunk kissé jobbra fordul. Tőlök elutasítva, bátorodtunk arra, hogy Hozzátok intézzük kérőszavunkat, azon reményben, melyszerint, kikhez nemcsak vallás, de nemzetiség is köt, jobban meghallgatnak minket. Tisztelt Hitsorsosok 1 Az önállóságot kimondottuk, a kivitelben elénk gördülő akadályokat legyőzni nem tudjuk. Ne vádoljatok könnyelműséggel és ne kárhoztassatok. Reátok számítottunk. Engedjétek, hogy legyen nekünk a mi hitünk szerint s a mint a szászoknak már maguk lábán álló intézményeit még a messze Némethonbúl is támogatják véreik: adjatok Ti is, a mi szabadságunk épülő félben levő templomához egy-egy alapkövet; bizonyosan ez is egyike leend azon áldozatoknak, a melyekben „gyönyörködik az Isten.4

Zsid. 13. 16. Brassó 1882 szt. Mihályhava 24. A brassói ág. h. ev. magyar egyháztanácsa : Mohr Gyula, s. k., Józsa Mihály s. k., a gyülekezet lelkésze, elnök. jegyző. Lukács János, Magyar i András, tanácstag. tanácstag. Keresztyénileg igazolható-e a szászatyafiak eljárása, hogy az önálló lenni akaró magyar egyháztól megvonják azt a segélyt, melyet a függésben tartottnak nyújtottak, azt nem vizsgálom, de tény az, hogy az az évi 200 írt most a brassói magyar egyház szabadságának váltságdijaként tűnik fel, mert az az összeg az, melynek előállítása szükséges, hogy a magyar egyház magát a szász gyámkodás alól emancipálhassa. Ez teszi a fentebbi esdő szózatot oly anynyira fontossá, hogy aki nemzete becsületét félti azt közönynyel nem mellőzheti. Részemről, amint a felhívást vettem, azonnal megindítottam a gyűjtést, s egy napi mozgolódás eredményeül felmutathatom a következő adakozást; A budapesti ref. főiskola tanári kara 13 frt. (névszerint: Dr. Bihary Péter 1 frt, Dr. Csiky Kálmán 2 frt, Dobsy László mint tanár, és mint a „Magyar föld4 szerkesztője 2 frt, Dúzs Sándpr 1 frt, Kovács Miklós 1 frt, Laky Dániel 1 frt, Somogyi Rudolf 1 frt, Szőcs Farkas I frt, Vámossy Mihály 1 frt, Petry Elek I frt, Hegedűs Béla 1 frt). — A budapesti ág. hitv. ev. főgymnasium tanári kara 16 frt. — Falvay Antal igazgató ur gyűjtése 10 frt. (ehhez járultak: Falvay Antal 1 frt, Luttenberger Ágost 1 frt, Lux Ede 1 frt, Scholtz Lajos 1 frt, Mikolik Kálmán 1 frt, Cardeván Vilmos 1 frt, Tomassek Ilona 1 frt, Záboy Alajos 1 frt, Brocskó Lajos 1 frt, Matuska Ede 1 frt.) — Zs. 10 frt. — Ballagi Mór 10 frt. — Nógrádi Szontágh Pál orsz. képviviselő következő 5 éven át évenként 5 frtot. Szerk.