Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-22 / 4. szám

vérbő ci ref. lelkészt, volt iskolafelügyelőt, megyei bizottsági tagot, hallgatói meleg részvéte közt. A környéklelkészei jelen voltak mind. A háznál nt. Doktor F. esperes mondott imát, Bartha András f.-pataki pap praedikált, a sírnál Sz. K. n.-szőllősi segédlelkész imádott. Öt gyeimeket s özvegyet hagyott hátra. Béke poraikra! NECROLOG. Mult évi december 28-án kisértük nagy részvét mellett örök nyugovó helyére Macskást Sámuelt, a szentesi ág. hitv. ev. egyház 25 éven keresztül fáradhatlan buzgósággal működő tanítóját. Az ő halála által a szentesi ág. hitv. egyház s közvetve városunk tanügyét is súlyos csapás érte. Hogy milyen volt az elköltözött mint ember, mint családapa és mint hivatalnok, azt csak mi tudjuk, kiket hozzá nem csak a futó ismeretség laza kötelékei, hanem ama bensőbb viszony érzelmei fűztek, melyeket a becsülés és szeretet folytonosan fejlesztett, öreg bített. A megboldogult a szó nemesebb értelmében volt ember, ki nem a hírnév s dicsőség hajhászásaban, hanem a szeplőtlen tiszta becsületben, a feddhetlen erkölcsi életben, a hiven teljesített kötelesség megnyugtató érzetében, a szelídség és előzékenység" alkalmazásában, jézusi szeretet elvének gyakorlásában h;tíe feltalálni az emberi méltóságot. Mit szóljak róla mint családapáról' ? hiszen azt a/, odaadó szeretetet, melylyel ő a hozzátartozókat ápolni, gondozni igyekezett, azon lankadatlan s fáradalmat nem ismerő munkásságot, melylyel ő övéinek jövőjét anyagilag biztosítani buzgólkodott, azt tollal leirni nem lehet, azt látni, azt napról-napra szemlélni kellett. Azonban tudván azt, hogy e földi élet boldogsága nem csupán az anyagi javakon alapszik, igyekezett övéi szamára szellemi javakat is gyűjteni ; a józan takarékosság és munkaszeretet szelleme, az egymáshoz való ragaszkodás és szeretet, a tiszta erkölcscsel kapcsolatos igaz vallásos érzület, bizonyára jelentékeny örökséget képeznek a család szamara. Hiszen mi adna most a hátramaradottaknak erőt e rettenetes csapas elviselésére, ha nem az is tenbe vetett hit, reménység és az egymáshoz ragaszkodó szeretet ? De lássuk őt mint hivatalnokot. Az a pálya, melyre őt a gondviselés állította, habár a társadalmi életben egyik legszükségesebb s leghasznosabb, de nem a legjutalmazóbb. Ezen ügy munkásai számára ritkán terem babér, többször tövis koszorú. És ő még is mily hiven, mily lelkiismeretesen igyekezett kötelességét teljesíteni, mutatja nem csak azon körülmény, hogy hitsorosain kivűl mas vallásfelekezetű szülők is teljes bizalommal és megnyugvással bizták gyermekeik nevelését, képeztetését reá, mint tapasztalokban is gazdag tanítóra; hanem az is, hogy midőn a halál biztos tudatat már lelkében hordozá, midőn már tudta, hogy rá nézve a kötelesség hű teljesítése egy a halállal, még akkor sem tágított a zászló mellől, melynek hivévé szegődött, hanem mint a csaták kipróbált bajnoka szembe nézett a halállal, ott állott a zászló mellett, mig a halál hatalma le nem verte. A ki a kötelesség teljesítésében ily példát mutat, annak lelki ereje előtt meghajlunk, az ilyen férfiúnak emléke halála után is él közöttünk, mert az ilyenekről mondja a költö. »A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kitör és eget kél", S érdemét, a jók, nemesek .... áldják. Még egy vonást kell meg említenem életéből. A megboldogult kiválóan szeretett künn a szabad természetben foglalkozni, mert ő a természet működésében mindenütt isten véghetetlen nagyságát és jóságat kereste és talalta fe . Ezért vágyott ő, mihelyt hivatalos teendői engedték, ki a szabad természet kebelébe, hol kedvenc foglalkozásaiban, a kertészetben, de különösen a fanemesitésben keresett szórakozást. E foglalkozásában annyi ügyességet, annyi szakértelmet tanúsított, hogy faiskolaja, részint a gyümölcsfajoknak kitűnősége, részint a kezelőnek lelkiismeretes pontossága és megbízhatósága miatt nem csak városunkban, hanem az egész kornyéken a legjobb hitnek örvendett, annyira, hogy ez által még a magas kormány figyelmét is magara vonta, mely őt e téren szerzett érdemeiért az 1871. évben 6 db arany jutal.nazasaval tüntette ki. A fanemesitésen kivűl kiváló szeretettel foglalkozott a rózsa nemesitésénel is. A legszebb faj rózsákat mindig megszerezte. Mii)'figyelemmel, mily örömmel várta és kisérte az egyes rügyek fejlődését, virágzását! mint gondozta, mint ápolta azokat! mintha azok saját gyermekei lettek volna! valóban ő a természet igaz baratja, igaz fia volt. Ö róla is elmondhatná a költő »Oh természet, midőn aludni mentél. Aludni a mult ősznek végivel : Elbúcsúzál e kedves gyermekedtől ? és ha elbúcsúztatok : Gondo.tad-e, hogy végbúcsátok ez ? Alszud, természet, téli álmodat . Föl fogsz ébredni, fölkelt a tavasz, Te széttekintesz s kérdeni fogod hol ő ? Egy sírhalom lesz rá a felelet. E nemes emberbarát, e jó csaladapa, e pontos hivatalnok, a természetnek e meleg barátja születt Rákos-Keresztúron az 1829-ik évben, ott végezte elemi iskoláit is; a gymnasiumi tanfolyamot részint Selmeczen, részint Budapesten végezte. Az 1852-ik évben Csik-Tarcsára hivatott meg segéd-tanitónak és jegyzőnek, innen az 1854-ik évben Albertibe költözött szintén