Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-17 / 38. szám

egyházunk organikus egységének abban a jó rendnek biztos és határozott célok szerinti együttműködhetésnek törvényekben kötelező megállapítását, és mintán ily tör­vények hiánya ref. egyházunk egyetemére eddig is nagy vesztességgel járt, azok létrehozatalával és életbelépte­tésével késlekedés több magasztos cél megvalósítását veszélyeztetné és tehetné kockára; de meg a nemzet­közi szerződések erejével biró békekötések és ezeket becikkelyező országos törvények, a Magyarország mind­két hitvallású evangélikusoknak iskolaügyeiben a teljes, töké­letes autonomiát minden tekintetben biztosítja, ezen törvé­nyekben gyökeredző és megingatlan jogával élve az egy­ház, az iskolaügyre nézve belkörüleg függetlenül intézked­kedhetik : tehát hajlandó az orsz. zsinat az iskolai tör­vényeket fel nem terjeszteni, hogy a legszorosabb érte­lemben való egyház alkotmányi törvények a legfelsőbb királyi szentesítéssel elláttatván, azok alapján egyházi életünk mezején az összhangzó, rendszeres működés egy­házunk boldogítása, mielőbb megkezdhető legyen, az is­kolaügyi munkálatot pedig a ref. egyházunkban fenn­álló összes alsóbb és felsőbb iskolák mindennemű szel­lemi és anyagi ügyeire felügyelő hatósághoz, az egye­temes konventhez teszi át, hogy mint egyházunk törvényes jogainak különben is őre és védelmezője, a szükséges intézkedéseket összes tanügyünk öszhangza­tos fejlődése érdekében tegye meg. Debrecen szept. 12 Gr. Lónyay Menyhért bizottsági elnök, Tótli Sámuel bizottsági jegyző. A bizottság e felolvasott javaslatával szemben, pártfelei nevében Vályi János a következő határozati javaslatot nyújtotta be: Tekintettel arra, hogy a leirat követelményei foly­tán a már szentesítés végett felterjesztett alkotmány­szervezeti zsinati munkálatokból, az iskolákról szóló egész második főrész a beterjesztett határozati javaslat szerint elkülönittetvén, levétetik és megerősítés végett ujabban is fel nem terjesztetik : ezen tény által iskoláinknak az egyház testével való szoros és elválaszthatatlan egybe­fiiggése könnyen kérdésessé válhatik, mintha azok mégis elválaszthatók volnának; és igy az államhatalomnak némi indok szolgáltatnék, hogy az egyház és iskoláink közt létező kapcsokat hátrányunkra mindinkább tágítsa. Sőt már maga az általános zsinati határozatok 3-ik § a is erre célzólag akkép módosittatik, hogy azáltal iskoláink még a jövőben is alkotandó törvények előre nem lát­ható korlátozásainak is kitétetnek. Tekintettel arra, hogy a leirat és ennek folytán célba vett módosítások szerint egyházi hatóságaink s bíróságaink határozatai és ítéletei is a jus advocatiaenél fogva azt megillető pártoltatásban és végrehajtási segély­ben sem részesittetnek, sőt a még eddig gyakorlatban volt támogatásnak is több részbeni megvonásaival per tárgyaiul a polgári hatóság felülvizsgálata s ítélete alá bocsáttatnak. Végre tekintettel arra, hogy az egyházi hatósága­inknak, különösen lelkészeinknek a felsőbb rendeletek végrehajtására köteleztetésük is a bizonytalanságig kiszé lesittetik, mely a közelmúlt tanúsága szerint is könnyen veszélyessé válhatik, megerősitett törvényeink is elle­nünk magyaráztathatván. Mondja ki a zsinat határozatilag, hogy a benyúj­tott szőnyegen levő határozati javaslat mellőzésével az általa mélyen beható higgadt megfontolással alkotott és megerősités végett ő felségéhez felterjesztett alkotmány szervezeti törvényeket minden lényeges változtatás nél­kül fentartja és azokat, megerősités végett indokolt fel­irattal ő felségéhez ismételten felterjeszti. A leiratra adandó valasz elkészítése és annak mielőbb a zsinat elé leendő felirati beterjesztése végett pedig tizenegy tag­ból álló bizottságot küld ki. Debrecen, szept. 13. Vályi János, Hegedűs László. Ezután a napirend következett, vagyis az elnök kijelentése szerint, megvitatása annak, vájjon az iskolai rész is felterjesztessék-e, vagy pedig levétessék a napi­rendről. Vályi János úgy vélte, hogy Lónyay a bizottsági vélemény benyújtásakor azt indokolni is fogja. Helyte­len továbbá az is, hogy az ülés zárt üléssé alakult, és hogy külön bizottságot küldött ki; ekkép az egész tár­gyalás elvontatott a nyilvánosság elöl. A zsinat oly meg­fontolva készitette el első ülésszakában munkálatát, hogy nem lát benne semmi veszedelmet, ha azok indokolás kíséretében felterjesztetnek, mert lehetetlen, hogy meg­győzetve az által, O Felsége ne szentesítené. A mun­kálatokat egész terjedelmében, csonkítás nélkül kéri tehát fölterjeszteni. Ajánlja a kisebbségi határozat elfogadását. Lónyay azt mondja, hogy azért nem indokolta a bizottsági véleményt, mert az az általa benyújtott ha­tározatokban ügy is elég bőven van indokolva. Fejes István jelenti, hogy elvtársai nevében fel­irati javaslatot készített el, melynek kinyomatását kí­vánja, felolvasását azonban nem kívánja. Balogh Ferenc. Megérkezett a döntő pillanat. Nekünk meg kell érteni a kor, sőt mondhatnám, a jövő szózatát. Tudva van, hogy a protestantismus s különö­! sen a kalvinismus mindig elől tartozik lobogtatni a ha­ladás zászlóját, de örök alapra állva. A mi rajongva ölelt autonomiánk küzdelmeinkben fogant szeretett gyer­mekünk, ha azt sújtják, a némaság zára is lepattan aj­kunkról. Kérdés hogy és mikor született autonomiank ? A mult századok martyr vértől áztatott, néha rémlete­sen sötét kebelében, mikor állam, kormány és katholi­cismus válhatlannak látszó nem alliance, de unificatióban voltak egymással. Róma egyháza s az akkori kormány­hatalom ez egyesülte az iskolákat teljesen uralta, a mi­einket részben megsemmisítette, részben kegyetlenül nyomta. Csak felekezeti iskolák léteztek. Nem volt más menekülés, mint a béke kötések és vér hullás árán ki­vívott törvényes kiváltságok fellegvárába húzódni. Az állam sem volt laikus. Mi megharcoltuk, illetőleg őse­ink, a nagy harcot s az autonomia az akkori egyoldalú állammal szemben megszilárdult. Ámde e század roppant fordulaton ment át, Az uj kor szabad szelleme az államot elvonja egyes feleke­zetek servitiumából, az állam laikus, s az egyenlőség magas elvénél fogva nem szabad részrehajlónak lennie, egyes felekezetet kiváltságolni. A privilégiumok korának le kell járnia. Ha ma nálunk még fen vannak az el nem hordott korlátok, ezek ideiglenesek s nekünk kell elől menni, hogy az állam és egyház kölcsönös szabadság­j nak örvendjen. Nekünk kell dolgozni, hogy az állam , mindnyájunké s ne egy előjogozott egyházé legyen. A

Next

/
Thumbnails
Contents