Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-17 / 38. szám

viszony van érintve ; de azt hiszi, hogy, a mint egy lap monda, magunk vittük be a trójai lovat falaink közé. Mert mikor mi minden egyes lelkészt az országos törvény magyarázója és bírálójává teszünk, a kormányt egyenesen kihívjuk, hogy az államfölséget hangsúlyozva egyházi autonomiánk határait jelölje ki. Most tehát nem tehetünk mást, mint hogy a neheztelt passust kitörölve, mondjuk ki, hogy mi autonom egyház vagyunk, s e szerint egyházi belügyeinkbe senki sem avatkozhatik. Azon teendőkre nézve pedig, melyeket lelkipásztoraink mintegy állami functionariusokképen végeznek, azoknak végrehajtását az egyházi felsőség nekik egyszermindenkorra meghagyja, s ezzel rendben van minden. A részletezés aztán nem szükséges. A felírási jog szabályozásáról pedig ne legyen szó ; de strigis, quae non sunt, nulla mentio fiat. Ez esetben remélli, hogy a kormány eláll azon követelésétől, hogy mit vigyünk bele a §-ba, mit ne. Kovács Albert. E kérdés eldöntéséhez nincs keilő anyag kezeink között. Lónyayval egyértelemben vagyunk abban, hogy a politikai hatóságnak a közigazgatásra vonatkozó rendeleteit teljesíteni tartozunk, de az in sacrisra vonatkozókat akár hányszor hagyják is meg, nem taitozunk teljesíteni. Azonban ez egyik sincs határozottan kifejezve a törvénybe ; ezért zavarja össze azután a két dolgot a leirat s azt parancsolja, hogy az egyház altaljában mindennemű rendeletet egyszeri felírás után teljesíteni tartozik. Ila sikerülne a szövegező bizottságnak a két dolgot határozottan elkülönítve feltüntetni: az egyház és állam közötti viszony kényes kérdését döntené el. Pedig ez meg a tu 'ományban sincs tisztázva, csak a gyakorlat fejtett ki némi megállapodásokat. Egyébiránt csak a ki keresi a kulturkampfot, pedig ily kis Bismarck mindenütt találkozik, - az botránkozhatott meg a §-ban. A szövegező bizottságra hagyná, ennél többet most nem tehetünk. Lengyel Imre, Körmendy Sándor rövid felszólalása után, melyben azt mondta, hogy a §-ból hagyjuk ki azokat, a melyek azt mondják, hogy a lelkész, püspök, superintendentia, mi módon hajtsák végre a kormány-rendeleteket ; — tegyék a régi mód szerént — a szövegező bizottsághoz utasíttatott. A 174. §-nak azon intézkedését hogy az egyes egyháztagok a rendetlenül járókat feljelenteni tartoznak, Antos János töröltetni kéri, mert ez nyílt felhívás a kémkedésre, a felebarát tetteinek birálgatására. Mivel kémrendszernek nem barátja, törlésre ajánlja. Lukács Ödön szerént oly evangyéliomi alapon nyugvó intézkedés ez, mely nemcsak egyházi, de állami szempontbol is fontos. A nazarenismus, baptismus, vadházasság, stb. nem ellenőrizhető ily intézkedés nélkül. Megtartandó. A szövegező bizottság elé utaltatik. A 231. §-nál azt kívánja a kormány, hogy hagyassék el az ezen kitétel után : a számadást megvizsgálja, a szamadó gondnokot felmenti vagy elmarasztalja, következő ezen záradék ,s a netalán sziikséglendő végrehajtásra a polgári hatóság segélyét felkéri.' Molnár Béla. A zsinati törvény-alkotásnál az volt a célunk, hogy eddigi gyakorlatunk törvénynyel biztosittassék. E jogunk meg volt, ezt elvétetni nem óhajtja A polgári hatóságnál is megvan ez a jog, miért fosztassunk meg tőle mi, holott régen bírtuk. O nem adná fel semmi áron. Ujfalussy Miklós azt kívánja, hogy itt a következő négy §. együttesen tárgyaltassék, mert az utolsóban mindennemű egyházi és iskolai adó végrehajtása meghagyatik. Meglehet, e követelések százakra mennek s íme a polg. hatóság kénytelen ezeket végrehajtani : a gondnok pedig, ha csak néhány forinttal marad is adós, annak behajtása megtagadtatik. Hangsúlyozták, hogy nehéz gondnokot kapni, de ha e §. megmarad, könnyű lesz, mert akár mint elmarasztalja a tractus, a superintendentia, nem hajtatik be rajta, a mit elkezelt. A per pedig nagyon bajos. Bízzuk a bízottságra. Combinálja ugy a dolgot, hogy ha végrehajtható a nagy, legyen végrehajtható a kicsiny is, mert e nélkül sok kart szenvedne az egyház. Jordán István. Az esperes megvizsgálja a számadást s elmarasztalhat ép ugy, mint a polgári hatóságnál. A megye is megvizsgálja a számadást, de nem hajtja végre, hanem ezt a teendőt a bíróra bizza. Miután a bíráskodás el van választva a közigazgatástól, ez nem s lehet máskép. Helyesli a leiratot. Körmendy Sándor. Ha az igy elmarasztaltat végrehajtana a járásbiró, nem szóllaua, de uj pert kell kezdeni előtte. A biróság complicatiója különben is veszedelmes, de egyházunkra nézve még inkább az, mert ügyeinkben oly birák döntenek, a kik egyházunk szokásait, jogait nem ismerik. Különben is megvannak a bagatell-békebiróságok, az egyháznak is lehetne hasonló jogot adni, annál inkább, mert jogot ismerő tisztviselőink elég garantiát nyújtanak a helyes intézkedésre. Beöthy Zsigmond. A számvevőnek nem lehet birói hatósága, tehát nem védheti magát biróság előtt az elmarasztalt. Itt ismét oly eset van, melyhez hasonlókat a bizottsághoz utasítottunk. Bizzuk ezt is rá. Vályi János. Elismeri, hogy a számvevőszék mostani szervezetében nem bir bírósági jogkörrel, de hiszen mi nem is olyan törvényt akarunk, a milyen van, hanem a milyent, ha jó, az állam is létesíthet. Arra minden polgárnak joga van, a mire utal a leirat; pedig ennél többet bir a közigazgatási tisztviselőkkel szemben az allam. Azt kéri, hogy a kiküldendők talaljanak módot, hogy ítéleteink végrehajthatók legyenek még a törvényszékek által is. Lengyel Imre Vályit cáfolja, hogy mióta a polgári közigazgatás a bíróságtól el választatott, nincs rá eset, hogy a számvevőszék Ítélete végrehajtatott volna a biróság által. Ha Vályi ki tudja mutatni, hogy igen, megadja magát. Kihagyatni kéri, mert positiv törvénynyel ellenkezik.