Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-10 / 37. szám

Midőn halála hírét meghallottam, az jutott eszembe, hogy minő kis ekklézsiák vannak abban a veszprémi traktusban, a nagyobbak mellett, s im az öreg Oláh bácsi elpaposkodott 54 esztendeig, felnevelt egy egész generatiót, egyikében a kis ekklézsiáknak, melyekből vagy melyektől itjú papjaink annyira irtóznak, hogy ha véletlenül olyanba találnak bejutni, minden áron szabadulni, menekülni óhajtanak tőlük. Azután eszembe jutott a hajdani »Prédicátori tárház®, melynek egyik »fogászában (1808. III. k. 4. f.) le van írva, hogy abban az időben minő emberek szolgáltak azokban a kis ekkjézsiákban: Senior Fábián József, Naszályi János, Édes Gergely, buzgó munkások akkori időben az irodalom terén; általában az akkori 32 rendes predicátor közül 22, a külföldi akadémiákon is megfordult egyén volt, tehát nem olyan, hogy a mint a colegiumot ott hagyja, azonnal ekklézsia után lásson, hanem hogy szerezzen magának tudományt és ismereteket, mikre a lelkipásztori hivatalban legnagyobb szükség van. Csodálatos is az, hogy ha ezeknek a régi atyáknak életiratait olvassuk, legtöbbében ott áll, hogy a mint az osztályokat elvégezte majd praeceptor, majd más ügygyei megbízott hivatalnok lett a collegiumban, azután rectoriara ment, hogy könyvekre s akadémiai útjára pénzt gyűjthessen; ha az akadémiai út a bécsi akadályok miatt nem sikerült, maradt ott, vagy ment Pozsony, Lőcse, Kassa, vagy más — akkor még német — városba, nyelvtanulás végett, s midőn a censurát kemény megrostálás után letehette, idővel jutott neki Tihany, hol oly megelégedett életet élt, mint Édes Albert irta egykor atyjáról Gergelyről, vagy jutott neki Er-Tartsa, hol azért nyugodt megelégedés közt folyt le az élet, habár az academiákról kecsegtető ígéretekkel elhozott német feleség, szemére hányta is a hajdani gavalléros akadémikusnak : tu promisisti mihi regnas et palatia: et nunc habitamus in Ér-Tarcsa. Igen, a régi atyák tanúltak magáért a tudományért, és nem az ekklézsiáért. Ezeket pedig nem szemrehányáskép emlegetem a mostani papi ifjúságnak, hanem csak azért hordom fel, mert én — mint aféle régiekkel foglalkozó ember — felettébb szerelmes vagyok ezeknek a régi atyáknak erős hitébe, tudományszomjába, egyszerű és megelégedett életébe. Oláh Sándor akadémián nem volt ugyan, mert az akkori körülmények nem engedték a kimenetelt; de hosszú élete például tűnhetik fel egy bölcs lelkipásztor előtt, a papihivatal hű és buzgó viselése, nyajas, egyszerű, szelíd lelkület, buzgó olvasgatás és elmélkedés, s egyháza javainak előmozditása körül. Ötvennégy évet egy helyben tölteni, s úgy hagyni itt e földet, hogy midőn az intézkedő esperes a többek közt azt is tudtára adja a gyülekezetnek, hogy özvegyünk egy évet kegyelemül kap, s a gyülekezet ezt egy szívvel lélekkel keveseli : szép epitáfium sírhalmunk felett. S ez megtörtént Csurgón ! Életrajzát ő maga ekként jegyzé be a dunántúli egyh. ker. ,felszentelt lelkészei életrajzát tartalmazó 1 jkönyv«-be. 57. lap: »Én O. S. a veszprémi nagytiszt, megyében helyheztetett csurgói ref. szent ekklézsiában ordináltatott prédikátor, a r.-komáromi püspöki gyűlésben 1828-dik esztendőben, 26-dik juliusban szenteltetém fel j a lelkipásztori hivatalra, magamat a túl a dunai főtiszt, superintendentia ezen matrikulájába, az itt irt napon és esztendőben tulajdon kezemmel ezennel beirom, a ki 1 születtem Tekintetes nemes Szala vármegyében Köves ' kálón mpr.® Atyja Oláh Mihály, (elébb papkeszi i s majd köveskáli, végre veszprémi lelkész s tractualis assessor), anyja Szalay Katalin volt. Született 1799. april 25. Kereszt", atyja volt akkor kővágó-örsi ev. lelkész, később országos hirű püspök Kis János (ki a prot. püspökök közül első lett kir. tanácsosi titulussal felruházva). Iskolait Pápán végezte 1822-ben, mely után egy évig publ. praeceptorként működvén, 1823-ban mocsai rektor lett, itt 3 évet töltvén, 1826-ban Inotán káplán, 27-ben Sz.-Istvánon interimalis, 1828. március 12. pedig Csurgón rendes lelkész lett, hol 1882. julius 25. történt haláláig áldásosán működött. Első neje voltBóné Erzsébet, kitő1

öt gyermeke születettbe mind elhalt. Nejét 1837-ben elvesztve, második házasságra lépett 1843-ban Vargha Johannával. E házasság gy ümölcstelen lévén, neje testvérének két éves fiát fogadta fiává, nevelte, taníttatta, s élete végén m.iga mellé kérvén káplánul, még megérte kedves nevelt fiának ez évi junius 5-én tótvázsonyi lelkészszé történt megválasztatását, kiben egy derék papot nevelt egyházunknak. Nevezetesebb mozzanatok, életéből: 1835-ben a templom és torony villámtüz által mjgrongá Itatván, nagy költséggel helyreállittatá; 1852-bmorg; 1856-ban 5700 frt költséggel paplakot, 1873-ban uj tantermet építtetett s az iskolát felszerelteié. , Munkálkodott csendben egyszerűségben, úgy a milyen volt egész élete is. Adatott neki napoknak hosszúsága, túl a megígért hetven-nyolcvan éven; egy egész emberöltőt látott egyházában njaga közül felnevekedni kik emlékezetét áldva hordoznák sziveikben. Nyugodjál jó öreg az Úr eljöttéig! Kálmán Farkas . . • •...•. . i , it : - • ' V.- : : <:! : ADAKOZÁSOK. . Az orsz. prot. árvaházra : Makay Dániel ungvári ref.- leik. a confirmált növendékek részéről 4 frt. — Megyasszay Pál szepsii ref. leik. 2 frt. (ehhez járultak confirmáció alkalmából: Gócs Mária 50 kr., Jaczk-ó Mária 20 kr., Virág Sándor 10 kr., Halmi Béla 1 frt. Megyaszszay István 20 kr.) — Lükő Béla görgői ref. leik. a tornai ref. egyházm tagsági diját 1882-ik évre 6 frt. Szerk.