Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-10 / 37. szám

mi befolyást gyakorolnak ezek a magyar ember lelkcre, szivére ? Váljon nem volna-e lehetséges ezek nélkül még a Zsoltárokból is — t. i. a melyek erre kiválóan alkalmasok volnának — imaszerű, megható énekeket szerkeszteni ? Mi lelki élvezetet nyújt ily nevekkel fűszerezni a szövegeket ? Nem eléggé hallja azokat a gyülekezet-minden tagja az egyházi szószékből is ? A mi uj énekeinknek olyanoknak kell lenniök, hogy azokból a szenvedő lélek vigaszt, erőt, bátorítást, megnyugtatást meríthessen az élet nehéz küzdelmeiben, tudjon általuk hálát rebegni jobb sorsában a hű lélek s azt az élet viszonyai közt láncolják, bilincseljék az örök fővalóhoz, mint mennyei édes atyához. Mindaddig tehát, mig szent poétáink az uj énekek készítésekor nem a vallásos népélet szempontjából indulnak ki, hanem azon igyekeznek, hogy minél inkább megközelíthessék a héberizmust s népünk által soha sem kedvelt dallamok keretéhez kapcsolják a szövegeket: viszhangjai maradnak az ódonszerűségnek, s az énekügy fejlődése rakmódjára fog előhaladni. Saját vétünk, a magyar ref. nép szellemi érdekének teljes kielégítésén, s vallásos életének tökéletesbitésén kell törekednünk, hogy reá nézve az élet minél kibékitőbb legyen. Ne merengjünk ódon sírok felett; haladjunk előre, mert a szellemi légár ellen nehéz küzdeni; tekintsük a jövőt, s a mit a folyton működő vallásos élet előbbvitele követel, azt tegyük hallgatóink irányában kész szívvel. Leendő uj énekeink érdekében ennyit kívántam mondani. A magasröptű s messze távolban kalandozni szerető szent poéta, ha figyelembe veszi, jó, ha nem, megérti azt, kiben mély vallásos érzet honol. Ivánka Sámuel. KÖNYVISMERTETÉS. Protestantizmus és pánszlávizmus. Irta Felvidéky. Budapest, 1882. Kiadja lxáth Mór. 8-rét, 160 lap. Ara 1 frt 40 kr. . A „Budapesti Szemle* legközelebbi, azaz septemberi füzetében Ballagi Géza munkatársunk a fenncímzett röpiratot tüzetesen ismerteti. Minthogy e röpirat, tárgyánál fogva, bennünket protestánsokat a legközvetlenebbül érdekel s minthogy ép ennélfogva megjelenése alkalmával Ígéretet tettünk olvasóinknak, hogy azt majd mi is ismertetni fogjuk : emiitett munkatársunk szívességéből a „Budapesti Szemlében® megjelent terjedelmes tanulmányát rövid kivonatban ezennel reprodukáljuk. Ballagi Géza tanulmányához Felvidéky munkája csak mintegy staffage-úl szolgál; mert e tanulmány nem egyéb, mint a protestantizmus és pánszlávizmus kérdésének önálló megfigyelésen alapuló fejtegetése. A kérdést Ballagi mindenekfölött politikai szempontból világosítja meg s a határozott hazafias nemzeti politika álláspontjára helyezkedve igyekszik azt megoldani. Mindenekelőtt történelmi visszapillantást vet a p nszlavizmusra s kifejti, miképen vert az gyökeret a protestantizmus kebelében. Azután bírálat alá veszi Felvidékynek a pánszlávizmus erejére és kiterjedésére vonat. kozó adatait, kimutatván azoknak megbízhatatlanságát. Ha valaki szerinte képes volna a pánszlávok szamát pontosan kimutatni, amint ezt Felvidéky megkísérti : akkor azt is ki lehetne mutatni, mennyi a becsületes és menynyi a nem becsületes emberek száma. A pánszlávok, kevés kivétellel, államellenes érzelmeiket mostanában már nem tartják tanácsosnak a piacra vinni. A leginkarnatusabb tót izgató se fogja bevallani, hogy ő pánszláv olyan értelemben, amint azt mi vesszük. Igy tehát a pánszlávok számát csak akkor tudnók pontosan meghatározni, ha a szivekbe és vesékbe beláthatnánk. Erre pedig halandó nem képes. A fennebbiek után Ballagi áttér azon kérdésre, miképen lehetne a pánszlávizmust a protestantizmus kebeléből kiirtani ? E tekintetben Felvidéky nézeteinek legnagyobb részét nem fogadja el s számos olyan észrevétellel és javaslattal áll elő, amelyet Felvidéky munkájában hiába keresünk. Hosszasan értekezik a többi közt a nemzetiségi törvényről, melynek eltörlését sürgeti Felvidéky. Ballagi szerint ellenben, ha e törvény megalkotása nagy hiba volt: még nagyobb hiba lenne politikai szempontból annak egy tollvonással való megsemmisitése-A büntető-törvénykönyv azon határozatainak, melyek az államellenes izgatások megbüntetésére vonatkoznak, szigorúbb végrehajtását kívánja. Azután szól a közigazgatás reformjáról, mint amely szintén szoros öszszefiiggésben van a nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldásával. Majd védelmébe veszi a protestáns autonomiát Grünvvald Béla ellenében s kifejti, hogy ha a pánszlávok a protestáns autonomia védpaizsa alatt államellenes üzelmekbe bocsátkoznak : a kormánynak módjában van, anélkül, hogy az autonomiát megsértené vagy eltörölné, a jus supremae inspectionisra támaszkodva amaz üzelmeket megakadályozni. A suprema inspectio azonban a lutheránus egyházzal szemben annál szűkebb körre szorítható, mennél többet tesz maga az egyházegyetem arra nézve, hogy kiváljanak a kebeléből azon elemek, amelyek az autonomiát kompromittálják. Es ezt az egyetem részint közvetlenül, erélyes rendszabályokkal, részint közvetve érheti el. Mint eddig, ugy ezután is, de ezután még nagyobb szigorral vegye üldözőbe a pánszláv papokat és tanítókat s tanítsa meg őket arra, amit az iskolában — sajnos — nem tanultak meg, hogy t. i. az egyház férfiainalc nemcsak az egyházi törvények, de a világi törvények tiszteletében is, jó példával kell elől menniök. Közvetve pedig, de biztosan és alaposan elérhetné az egyház ama hazafias célt az által, ha jövendőbeli lelkészeinek műveltségét és szakképzettségét lehetőleg előmozdítaná. A leendő lelkészek műveltségére és főképen érzületére döntő befolyással lesz a többi közt az is, hogy hol nevelkednek. Felvidékynek áliami es nemzetiségi szempontból se az eperjesi, se a pozsonyi theol. akadémia nem kell. O a jövő lelkészeit a budapesti egyetemen szervezendő prot. theol. fakultás kebelében akarja kiképeztetni.