Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-10 / 37. szám

ezen idő alatt önkényt bejelentette magát eretneknek, az becstelennek nyilváníttatott, hivatalt és fegyvert soha többé nem viselhetett, haszonbért nem vállalhatott, finomabb mesterséget nem űzhetett s kénytelen volt mindenféle bűnbánati cselekményt végezni. A ki pedig az inquisitió kémei által (familiares, kik 20,000-en voltak az országban) jelentetett fel mint eretnek, az befogatott, kínoztatott, élethossziglani börtönre Ítéltetett vagy máglya utján a túlvilágba küldetett, vagyona pedig, mert ez volt a fődolog minden körülmények között az egyház számára elkoboztatott. Mindez még lágyan van elmondva. Élesebben és nagyobb elkeseredéssel beszélt ezen dolgokról boldogult Dr. Tol'Jy István, ki kath. ember volt és kinek 1867-ben megjelent „Egyházi retorm" című munkája német forditásban előttem fekszik. ^Ti ultramontánok, úgymond, egyenes vonalon azon inquisitiótól származtok, mely csak Spanyolországban egy félmillió családot kiirtott és az ország lakosságát telire redukálta és büszke megvetéssel lenézve azon pogányokat, kik bálványaiknak egy gyermeket vagy egy embert áldoztak fel, százezreket fojtottatok meg a szeretet Istenének áldozatul annak oltárán. Ti a hit ne. vében a legkegyetlenebb törvényeket gondoltátok ki, kultiváltátok a máglyát és tortuiát, alkalmaztátok a rögtönitéletet minden lélekre, mely gondolkodni merészelt. Ti megrémítettétek a népet a pokollal való fenyegetés által. Fantáziátok kita'ált bűnöket, melyek soha sem léteztek. Kivégeztettetek ezereket boszorkányság, kuruzsolás és eretnekség miatt, teh^t oly- bűnökért, melyeket el sem követhetni. M*integyenes utódai a jezsuitáknak, kiknek ne\éhez annyi undor és gyűlölet tapadt, hogy azt egy özönvíz se mos hatná le, hirdettétek a felebaráti szeretetet, és e mellett évszázadokon at a világnak szabadalmazott hóhérjai voltatok.^ Hazánkra vonatkozólag is Toldy oda nyilatkozik, hogy a katholicismus nemzet- és szabadság fenntartó minőségé legtalálóbban jeleztetik Pázmány eme óhaja által; „ Inkább legyen Magyarország a farkasok és 1 ókák barlangja, mint az eretnekek hazája€

, vagy pedig a tridenti zsinat eljárása által, mely minden egyes decretuma végén anathémát szór a világra. Sietek kiemelni, hogy Toldy az erős kifejezéseknek szenvedélyes kedvelője. De ha egész higgadtsággal is vizsgáljuk a dolgot, akkor is csak azon meggyőződéshez jutunk, hogy amaz egyház, mely tanítja, hogy a nem katholikus embernek vagy államnak lekötött ígéretet teljesíteni nem kell, adott szót megszegni, nem bűn, s mely e tana által nálunk nemcsak a várnai gyászt, hanem, más hasonló szerencsétlenséget is okozott, semmi esetre sem lehet nemzet- és szabadság-fenntartó. E meggyőződésünk mellett tanúskodik hazai történelmünk minden lapja. A történelemből tudjuk, hogy a katholicismus honunkban a mohácsi vész óta leginkább a hierarchia és igy az absolutizmus érdekei körül fáradozott. Hiszen még 1866-ban is a hazai kath. egyház egyik vezérlapja a ^Religió" azon évi 34. számában a parlamenti többségre vonatkozólag igy nyilatkozik : „Mily természetű eme többség ? Katholikus-e ? Valóban az állam elleni merényletet követnők el, ha ezen többséget katholicusnak neveznők, még akkor is, ha az csakugyan katholikus keresztyénekből állana. Mint az Irhonból való államhivatalnok, úgy kiki az 1848. évi törvények következtében kénytelen keresztségét az utcán hagyni, mihelyt a status küszöbét átlépte/1 Ily bizonyítékkal szemben említeni sem kell, hogy a reformátió óta hazánkban a nemzet és a szabadság hű, fáradhatlan bajtársa a protestantismus volt. Ez leohathatósabban segítette megvéo 0

0 deni a nép érdekeit. Ennek törekvéseivel szövetke-1 zett a nemzet, ha arról volt szó, hogy a magyar magyar és szabad maradjon. Mai alkotmányos helyzetünk visszaszerzését is mi könnyítette meg oly nagy mértékben, mint a protestánsok ismeretes patentalis küzdelmei. Természetes tehát, hogy ha mindazáltal a katholicismus csak magát tartja hazánkban nemzet- és szabadság fenntartó bástyának, állitása csak annak vé tetik, a mi, t. i. kopott fegyvernek. Még kopottabb fegyver azonban a siklósi kérvénynek ama kifakadása, hogy legújabb vallásügyi törvényeink, melyeknek megváltoztatását sürgeti, >

a magyar törvényhozásnak legkirívóbb szégyenfoltjai". Tudjuk ugyanis, hogy a kath. klérus ily véleményben az óta van, mióta a reformátió hazánkban meghonosult. Lássunk pár példát. Mi-