Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-27 / 35. szám

szágos zsinatot, hogy miután egyátalában csak törvényes rendeletek végrehajtásáról lehet szó, s esetleg csak a törvények alkalmazásának magyarázatában lehet nézeteltérés, ezen §-okat az országos törvények analóg eseteinek megfelelőleg módosítsa ; jelesen a püspöknek, a kormányrendelet ellenében egyszeri felírási jogát fenntartva, sőt fölhatalmazva a püspököt arra is, hogy az ügyet az egyházkerületi közgyűlés elé vihesse, s esetleg a közgyűlés is az egyházi felirati jogot gyakorolhassa, — oly intézkedést javasoljon, mely szerint a végrehajtás biztosíttatik, fennmaradván a netaláni sérelem ellenében az egyház központi hatóságainak — a conventnek és zsinatnak — fölterjesztési joga. A 87. §. i) pontja az országos zsinat hatáskörének meghatározásában az iskolák fölöttes hatóságáról szólván, de az országos törvények korlátait itt is, mint fentebb a 3. §-ban, mellőzvén érinteni, ennek ötödik sorába, „rendezése4

szó után, beigtatandó „az országos törvények korlátai között.4 A 174. §. minden egyháztagnak kötelességévé teszi, hogy azokat, kik rendetlenül járnak és a testvéri jóakaratú intést figyelembe nem veszik, a lelkipásztor utján feljelentsék a presbyteriumnak. E rendelkezést O Felsége nem találta megerősithetőnek, mert ez a kémkedésre és vádaskodásra való hajlamot terjesztené s a jellemek elaljasodására és az egyesek közti ellenségeskedésekre vezetne; elégségesnek vélvén, ha a felügyelet és feljelentés az egyházi tisztviselőknek vagy legfölebb a presbytereknek tétetik kötelességévé. A 231 §-ból, — mely az egyházgondnokok számadásairól, azoknak megvizsgálásáról s netaláni elmarasztalásáról szól, — az utolsó két sor : »s a netaláni szükséglendő végrehajtásra a polgári hatóság segélyét a 140. §. alapján felkéri4

— kihagyandó. Az egyházi hatóságnak ugyanis, van fegyelmi bírói hatalma a szolgálatában álló egyének fölött. Büntetheti őket intéssel, feddéssel, a járandóságaikból levonandó pénzbirsággal, hivatalvesztéssel; de nem Ítélhet felettök a polgári biró elé tartozó vagyonjogi ügyekben, tehát nem birhat a számvevőszék elmarasztalása oly jogerővel, hogy ennek alapján a polgári biró eíőtt az elmarasztalás és azon összegnek, melyben az illető az egyházi számvevőszék által elmarasztaltatott, végrehajtása kérhető volna, hanem az egyház köteles számadó tisztviselője ellen annak illetékes polgári bírája előtt pert indítani. A 232. §-ban az »egyházi és iskolai adó s mindenféle fizetés* szavak helyesebben és szabatosabban Írandók körül ; jelesen az illetékes egyházi hatóságok által kivetett mindennemű egyházi és iskolai adók, valamint az egyházi tisztviselők és szolgák megállapított fizetései és járandóságai említendők fel, mint oiyanok, melyeknek a fizetésben késlekedőktől való behajtására a polgári közigazgatási hatóságtól segély kérendő; és pedig első ízben a helyi presbyterium által a községi elöljáróságtól, másod ízben az egyházmegyei hatóság, illetőleg az esperes által a vármegyei közigazgatási hatóságtól, mely a kért segélyt megadni köteles az eddigi gyakorlat szerint ís. Áttérve az egyházi törvénykezés szervezetét tartalmazó harmadik részre : A 399. és 400. §§. azon intézkedései ellen, hogy az egyházközség tagjai az egyházközségi birák fegyelmi hatósága alatt álljanak és hogy a fegyelmi büntetésekközt a pénzbírság is felsoroltassék, csak azért nem tétetik kifogás, mert, a mint már föntebb is említve volt, a fegyelmi határozatok végrehajtására polgári jogsegély nem nyújtható, egy esetet kivéve, midőn t. i. a fegyelmi bíróság, valamely egyházi tisztben alkalmazottat hivatalától vagy szolgálatától foszt meg és az elmozdított a végzésnek ellenszegül. Ez esetre nézve a világi hatóság segélye igénybe vehető s ez a 400. §. d) pontjában ki is fejezendő. A 405. és 410. §§. szerint az egyházmegyei bíróság mint első fokú, az egyházkerületi biróság pedig mint másodfokú biróság itét a presbyterium mint testület által elkövetett fegyelmi vétség fölött. Ezen rendelkezés azért nem erősithető meg, mert testület, mint ilyen, nem követhet el semmiféle vétséget, hanem ha vétség követtetik el, azt a testület nevében mindig személyek követik el és csakis ezen személyek vonhatók felelősségre. E személyek azok, akik bizonyos vétséget magában foglaló határozathoz vagy tetthez személyesen vagy szavazataikkal hozzájárultak, vagy ha ez egyhangúlag történt, az összes jelenvoltak. A jelen nem levő tagok vagy a hozzá nem járuló netaláni kisebbség tagjai nem büntethetők. Nem lehet tagadni, hogy előfordulhat annak szüksége, hogy a presbyterium feloszlattassék és uj választás rendeltessék el; de e jog gyakorlása, nem mint büntetés, a fegyelmi bíróságra, hanem mint egyházalkotmányos az egyházmegyei- és felebbezésileg az egyházkerületi közgyűlésre ruházandó. A 417. §-ban a fegyelmi vétségek meghatározása oly általánosságban van tartva, hogy ellene csak azért nem létezik észrevétel, mert mint a 399. és 400. §§-oknál is felhozatott, csak a hivataltól megfosztás esetében adható meg a polgári segély a végrehajtásra. A 418. §-ra nézve felvilágosítandó, mily nemű és természetű eljárások azok, melyek a fegyelmi eseteken kivül akár törvényszéki, akár közigazgatási • uton eddig gyakoroltnak mondatnak s melyeknek érintetlen hagyása kivántatik. Bírósági eljárást közigazgatási uton nem ismerek az egyházi életben, törvényszéki uton, az erdélyi egyházi bíróságok által ellátott házassági ügyeket igen; ha csak ezek értetnek: névszerint megemlitendők, ha mások is : vagy a §-ban elősorolandók, vagy irántok és mibenlétök iránt felvilágosítás nyújtandó. A 429. szakasz negyedik és ötödik sorában előforduló „eskü alatt4

szavak, valamint az egész 435. §. kihagyandó. A tanuzási- és eskükényszert ugyanis az egyházi fegyelmi bíróságokra vonatkozólag, O Felsége nem tartja elfogadhatónak, mert ily kényszer az egyházi