Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-13 / 33. szám

mint az állat „aus dem Kehricht suchte* s mit Arbueszal a spanyol inquisitorral, kinek főérdeme az, hogy a megkeresztelt de folyton gyanúsított zsidókat az u. n. „ujkeresztyéneket* levágatta ? Aquinoi Tamásra hivatkoznak a rómaiak, ki állítólag mondotta volna „a pápa csalhatatlan, midőn canonisál !* Csalhatatlan volt ennél fogva Pius is, midőn a japáni 26 agyon vert keresztyéneket canonisálta akikről semmit mást nem tudott, egyedül mit a kigondolt csudákkal telt legenda mesélni tudott ? csalhatatlan volt Pius akkor, midőn a lourdesi csalást megerősítette, mely helyen a szent szűz i8-szor jelent volna meg, s magát égi grammatika szerint képződött néven megnevezve, mondá: „En vagyok a szeplőtlen fogantatás/ s kezében a rosariumot tartotta, hogy kitűnjék, miszerint az ,ave mariát* imádkozza. Pius abban a szerencsés helyzetben levén, Máriadogmáját Eourdesben megtestesülve láthatni, oltárt emelt e lourdesi Máriának a Vatikánban 1 ! Ez nem csak babona, de ledér babonaság, ez visszaesés a középkori scholast. theologiába s bölcsészetbe. Hol van Wessenberg, Sailerek s Diepenbrock stb. egyháza ? Mi ev. ker.-ek nem vagyunk ellenségei a katholikusoknak, mondja végül Schl. becsüljük vallásukat, kegyességüket, ha az ment a brutális fanatismustól; melyre a jezsuiták s rómaiak tana vezet. Melegen érdeklődünk egy Augusztinus, Bernhard,, Pascal, Bossuet s több mások kath. egyháza iránt, de a nevezettek közül egy sem hitt a pápa csalhatatlanságában. Mi békében akarunk velük élni, ha az evang. egyházat elismerik. Hogyan ? mi hallgassunk, midőn XIII. Leó pápa, ki pedig elődét képzettségben s tapasztalatban jóval múlja felül, a vallási szabadságot „für Frevel erklárt, * midőn» in seinem letzten YVort* majd minden oldalán a prot.-okat s atheis tákat egy rangba helyezi, s szolgalelkü tányérnyalói azt Némethonban is ismétlik?Mi oktatni engedjük magunkat ezen csalhatatlan pápa által, ki a reformatiót a revolutiók, hitetlen bölcsészet, communismus, socialismus és nihilismus szülő okának tartja? ki— „a békeszerető® — még ez évi nagycsütörtök napján is az ultramontánok lapjai szerint bennünket prot.-okat kiátkozott. Az a Leo kép viseli ma is azt a rendszert, mely ellene van a higgadtságnak, mérsékletnek s engedékeny szellemnek, ki a reformátiót , eine so genannte*-nak tartja, tán bizony Piusnak 1869 okt 12-diki constitutiója értelmében s mi némuljunk el annak hallatára ?! Mi azt nyugodtan nézzük, midőn az ujabb időben még egy VI. Sándor pápának is apologetája akadt? vagy egyik müncheni kereskedésnek hónapokig kitett képét az utolsó Ítéletnek, melyen Luther és Melanchton, törökök és megesett nők mint a pokol gyermekei paradiroznak ? Mi azt nem tehetjük mi tudjuk becsülni a tiszteletet a kath. egyházban, méltatjuk múltját kegyességének s tudományának emlékeit kincseit. Mi ritkán kisértjük meg csak határozott provocá" lás mellett a tollharcot, s ha igen, oly mérsékelt hangon és türelemmel, a milyet Csak prot. részen találhatni. A józanabb katholikusok maguk is elismerik, hogy az Erasmus redivivusnak főcélja irénikus volt. Ilyenre törekedett már Leibnitz is, s az egyesülés föltételéül a r. egyház gyökeres reformálását tartotta, valamint határozott feladatát a pápai csalhatatlanságnak, mely akkor még csak a curia által helyeselt vélemény volt az egyházban. Epen ezt tartotta Erasmus is szerzetesi stupidi tásnak melyet képviseltek, Hogstraten, Pfefferkorn s más hasonló obscuri viri. A mig azonban a jelen katholicizmus a papismusba megyen át, mig ismertető jele lesz a zsarnoki egység, melynek az igazság áldozatul hozatik, hatalmas szervezet, fényes külső, nagy világi hatalom s gazdagság, belsőleg pedig üresség és babonaság, merész követelése a szabadságnak az egyesek részéről, az inquisitió utáni vágy és a külső erőszak s mély gyűlölet a protestantizmus ellen, addig ellene fogunk működni, mert mondja Jakobi, arra int egyetemünk mely nek neve nemcsak Halle de Wittenberg is! 1 Szlávik Mátyás. BELFÖLD. A brassóvidéki ág. ev. egyházmegye 10 magyar községének egyházi elszakadási s magyar esperesség alkotási ügyéről az erdélyi ág. hitv. ev. egyházi főtanács fölterjesztése. Viszonzásul e lap 11—13. számaiban közlött kiadványokra. VI. D) Kötelességmulasztása az egyházi kormányzatnak. „De ha mindezek az elősorolt tények a szász főconsistorium méltányossági érzetének és atyai indulatának teljes hiányáról tesznek tanúságot, vannak más tények, melyek már egyenesen az egyházhatóság kötelesség mulasztásáról tanúskodnak a magyar egyházakirányában.* Minő „kötelességmulasztások* azok, melyeket Excellentiád biztosa a „szász* egyházhatóságnak szemére lobbant ? I. A lelkészi és tanitói jövedelmek igazságtalan megrövidítésének elnézése. „Minden protestáns egyházban — ezt erősiti a biztos ur — az egyházi hatóságnak és főhatóságnak egyik legfőbb kötelessége a fölött őrködni : hogy a lelkészi és tanitói fizetések ne csonkittassanak, és a lelkészeket s tanítókat a nép minden ilyetén kísérletei és túlkapásai ellenében egész erélylyel oltalmazni. A szász consistoriumok e kötelességet a magyar egyházak irányában vagy épen nem, vagy csak igen lanyhán teljesítették.* Előttünk is igen tiszta képe lebeg a protestáns egyházi kormányzat legfőbb kötelességeinek és igen jól tudjuk, mily kevéssé sikerült eddig a legbecsültesebb törekvés mellett is országos egyházunknak az egyházi főtanácsot is belefoglalva a kötelességnek ismert célzatokteljes valósítása. Távol legyen tehát tőlünk tévedő emberektől azon balhiedelmet táplálni vagy terjeszteni akarni, hogy egyházunk közigazgatása minden irányokbari, mindenütt és mindenkor minden igazságos vagy épen ideális követelményeknek megfelelne. De a magas államkormány részérőli azon szemrehányásra valóban