Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-08-06 / 32. szám
szives olvasó, hogy kerületünk ismételve tesz kísérletet amaz intézet alapszabályainak módosításával ? Talán nem eléggé népszerű az egyesület, hogy felvirágzása ez uton bizton remélhető volna, avagy olyanok segélyezésére alakult, a kik inkább el lennének gyámolitás nélkül, s ezt a hibát akarja a »módosítás 4 az egyházi hivatalnokok belevonásával némileg helyrehozni és igy az egyesületet népszerűvé tenni? Sem az egyik, sem a másik nem áll. Hogy egyletünk helyesen van szervezve s ez uton felvirágzása bizton várható, arról kezeskedik eddigi rövid története. Az alapítók kombinátiója szerint, az intézeti tőke 17 éven keresztül 13—14 ezerre szaporodnék, holott most, fennállása 8-dik évében, a 30 ezer forintot megközelíti. A tőkének ezen örvendetes gyarapodása is világosan beszél a mellett, hogy helyes uton vagyunk, ne térjünk le róla, mert tévútra is vetődhetünk. Az özvegy-árva-intézet részére szívesen áldoznak általában, ne akarjuk mi ezen filléreket másnak juttatni, mint a kinek szánvák, nehogy csökkentsük a lelkesedést intézetünk iránt. Igaz ugyan, hogy az egyházi hivatalnokok sincsenek biztosítva azon eshetőségre, ha hivatalukat viselni képtelenekké válnak : mindazáltal az özvegyek és árvák érdemlik legelső segélyünket. Amazokon lesz segítve a »protestáns alap4 megteremtése által ; emezeké az özvegy-árva-intézet ; legyen egészen az övéké, mert nagy szükségük van rá. A régi alapszabályok mesterei élnek még, s egyik köziilök (Sárkány János ur) már is felemelte tiltakozó szavát a módosítás ellen s én hiszem, hogy a mesterek megvédik szép művöket az ujitás ellen; hogy intézetünk továbbra is megmarad azon az alapon, a melyen oly szép virágzásnak indult. Maradjon is meg, mert nem jó a gyermekek kenyerét elvenni, hangzik jézus intő szava. Kondoros György, ev. lelkész. A brassóvidéki ág. ev. egyházmegye 10 magyar községének egyházi elszakadási s magyar esperesség alkotási ilgyéró'l az erdélyi ág. hitv. ev. egyházi főtanács fölterjesztése. Viszonzásul e lap 11—13. számaiban közlött kiadványokra. V. C) Egyenlőtlen előnyök, egyenlő terhek. Oly tényékül, „melyek a szász főconsistoriumnál a méltányossági érzet és atyai indulat teljes hiányát® bizonyítják, Nagyméltóságodnak biztosa azt hozza elő : hogy az állami javadalmazásból és más, az s egyházkerületnek" rendelkezésére álló segélyalapokból a magyar községek sem lélekszámuk, sem szükségeik arányában nem, általában csak kivételesen és inkább csak látszatva segélyeztetnek, mig megfordítva egészen jelentőség nélküli, a magyarok között elszórt szász községek, például Enyed, Torda, Marosvásárhely, Fogaras, évenként igen tetemes segélyezésben részeltetnek, s a minek célzata nagyon is szembeötlő4 ; továbbá : hogy ép oly mostohán s aránytalan csekély mérvben részesittetnek a közülök (a magyar községekből) kiemelkedő itjak középtanodai és egyetemi stipendiumokban. ,Ellenkezőleg e mostoha bánással4 azonban az egyházkormányzat és segéiypénztárak terheiben a magyar községek épen oly mértékben részesednek, mint a szászok; kivétel nélkül minden községtől az egyházak jövedelmeinek 2°/0 -a az országos és megyei egyházi alap j?vára bevétetik; az egyházi főtanacs és az országos egyházi gyűlés tartásának költségeire szintén minden egyház, és pedig igen tetemesen megrovatik. Magok a kérelmezők csak azt emiitik, mennyire fájt nékiek az hogy az, államsegélynek ösztöndijakra szánt összegei csak német egyetemeken tanulók javára fordíttattak, minek egyik következménye a magyar községeknek lelkészjelöltekbeni hiányában állana; továbbá, hogy az állami javadalmazasnak szegény egyházak és iskolák segélyezésére szánt része oly ritkán és oly csekély mérvben fordíttatott a magyar községek segélyezésére. O cs. és apostoli kir. Felségének 1861. február 19-kén kelt legfelsőbb kézirata, melylyel ezen országos egyház részére az állampénztárból egy évi 16000 forintnyi segély legkegyelmesebben biztosítva lett, — azt rendeli, hogy ezen összegből évenkint 3500 frt »szegény egyházak és népiskolák segélyezésére4 az egyházi főtanacs által fordittassék. Ezen legmagasabb utasításnak megfelelőleg 1861 óta, mely év óta a segély foly, 1874-ig berekesztve az államsegélyből évenként 3500 frt »szegény egyházak és népiskolák segélyezésére« fordíttatott. Hogy itt a létező szükségnek a lehetőségig elegettévő eljárás biztosítva, másfelől pedig a csekély öszszeg elforgácsolása mellőzve legyen, az egyházi főtanács, illetőleg az országos egyházi gyűlés által ugy a segélykérelmek beadása és felszerelése, mint szintén azoknak megbirálása végett bizonyos átalános elvek állíttattak fel, a melyektől eltéréseknek csak rendkívüli esetekben lehetendett helye. Ily elvek névszerint: hogy a segélyösszegek csupán lelkészeknek és tanítóknak, nem más egyházi és iskolai célokra engedélyeztessenek; hogy a papok és tanítók között viszont csak a leggyengébben javadalmazottaknak és ezeknek is csak akkor osztassanak ki, ha a községek beigazoltan nincsenek azon helyzetben, hogy magukon saját erőikből segíthessenek. Más, nem a dologból folyó külömbségek a segélytkereső községek között soha sem állíttattak fel. Ily kiosztási elvek szerint kelletett pedig eljárni, ha nem akartunk önkény szerint cselekedni, vagy netán a főszám gondolatnélküli elvét alkalmazni, melynél fogva igenis könnyű lett volna, a segélyt minden egyházközségre egyszerűen a társas számvetés szerint felosztani, de ellentétben azon határozattal, hogy csak ,szegényt1 egyházak segélyezhetők. Szegények a brassómegyei magyar egyházközségek legtöbbjei kétségen kivűl ; az országos egyház legszegényebbjeihez már azért is csak korlátolt értelemben számithatók, mivel a lélekszám szerint mindnyájan a legnagyobb vidéki egyházközségekhez tartoznak. Minthogy tudniillik az egyházi pénzszükségletek távol sem növekednek a lélekszámhozi egyenlő arányban, világos : hogy egy népes község képes az egyesnek jóval csekélyebb hozzájárulásával fennállása eszközeit megszerezni, mint egy lélekszámban kicsiny. Igy ama magyar egyházakban a papi és tanítói javadalmazásoki s még soká nem tartoznak az országos egyházban legalantabb állókhoz és ennélfogva papjaiknak és iskolatanitóiknak segélyre szorultsága viszonylag sem nagy. Ehez járul az, hogy majd mind ezen községek iskolái pár év óta felek ezetnélkü-