Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-23 / 30. szám

is megmaradjon, a „svaviterin modo, fortiter in re® módját, kimaradhatlan zavarok fejlődtek ki. A nép örült annak, hogy lelkésze a katonai hatalom támogatását elvesztette, ügy hogy Nádor helyzete csaknem tarthatlanná lőn. A pátens visszavétele után, a helyzet némileg enyhült ugyan, de a katonai hatalom tovább is bizalmatlan maradt Nádor személye iránt, a nép pedig folyvást duzzogott és békétlenkedett. Elment hozzájok Hajnal több ízben, de mint maga mondá, belefáradt s a katonasággal rokonszenvezni nem tudván, a föntebbiek elbeszélése után fölhívott engemet, mint a ki a katonai viszonyokkal akkori állásomon némileg ismerős voltam, hogy a következő 1867-ik cvben Kalmár Lajos, akkor temesmegyei főjegyző úrral tartanok meg Debelliácsán a törvényes egyházlátogatást. Nekem egy Hajnalnak ily nagymérvű bennem helyezett bizalmat lelkem egész készségével kellett fogadnom, már akkor több évben levén oldala mellett, mint vizitáló társ; tehát a tőle tanult példa után indulva a megbízást fent tisztelt társammal együtt nyugodtan el is fogadtam. Előre értesítvén hivatalosan az illető pancsovai főhadparancsnokságot küldetésünk céljáról, a netalán szükséges támogatásra fölkértem. Ennek eredménye lőn, hogy midőn 1867. oct. 20-án Debelliácsán a helyzet kivánta külső elegantiával, Kalmár Lajos úr megyei díszöltözetben, a bakon ülő huszárjával, én pedig szokott lelkészi ruhámban a hely színén megjelentünk : a debelliácsi tiszti kar egy kapitány és két hadnagy, a fővárta, a község háza előtt szintén hivatali díszben fogadtak bennünket. A kölcsönös bemutatás után másnap reggel templomba mentünk isteni tiszteletre, honnan kijőve délig az iskolák meglátogatásával voltunk elfoglalva. Délután tartottuk a gyűlést. A tiszti kar mindenhova kisért bennünket, s a visitatió alkalmával részint az illem, részint a jó rend kedveért a kapitányt fölkértem, hogy a gyűlés asztalanál foglaljon he -lyet, mit ő igen nagy megtiszteltetésnek nevezve el is fogadott. Egy darabig minden szép rendben folyt ; a lelkész és egyház közti sérelmek békés úton kiegyenlíttettek; de mig az erről szóló jegyzőkönyv aláírás végett munkában volt, azalatt — mint többnyire minden egyházban van öt-hat lázongó — bizonyos Balogi Ferenc nevű granicsár, kinek még mindig fajt a papvalasztaskor kapott meleg emlék, izgatni kezdett a megkötött egyezség megbuktatásán. Ekkor felkértem a kapitányt, hogy csináljon rendet, s ő az izgatót azonnal két katonával közrevétetvén, s egy heti stockhaus-arrestre és 25-re Ítélvén, be akarta kisértetni. PLn azonban miután láttam, hogy a kapitany nagyonis katonásan veszi a dolgot, Baloginak védelmére keltem, mondván, hogy Balogi talán nem is akart a rend ellen vetni, csak prot. túlbuzgósága ragadta őt el, mert nálunk nem úgy van, mint a katonasagnal, vagy a gör. kel. és róm. kath. egyházban; a mi rendszerünk szerint minden adózó egyháztagnak szabad a közügyekhez szólnia, de rendet zavarni nem ; tessék őt rendre űtasitani, de kérem a büntetés elengedé sét. A kapitány kérésemnek engedve, a jó rend és béke helyreállott. Gyűlés után a tiszti kart baráti vacsoránkhoz meghíván, ott a lelkész és a tisztek között a régi jó viszony ismét létrejött. Hajnal adta a mottót: svaviter in modo, fortiter in re. Habár ő személyesen nem volt is ott jelen, de az ő hatalmas szelleme volt a mozgató erő, mely bennünket célhoz vezetett. Lúgostól Temesvárig tartott magyarázatával végezte el mindezeket. Emlékezetes tanai még ezek voltak : Soha e. megye és esperes az egyes egyházak bel. életébe »ne kanalazzon« (ipsissima verba) ; tanácsot, útasitást adjon, de a végrehajtást bízza mindig magára a magát fenntartó és kormányzó egyházra, mert minden gyülekezet önmagaban, saját ügyeiben egy egész kis köztársaság. Mivel nem a tractus tartja fenn az egyházakat, hanem az egyházak a tractust, tehát ezek teszik az alapot, ezek legyenek önmagokban erősek és virágzók ; akkor erős és virágzó lesz a tractus is, mely nem egyéb, mint a gyülekezetek composituma. Az esperes az egyházak egyes tagjaival egyenes hivatali érintkezésbe soha ne tegye magát; soha beadványokat egyesektől a lelkész és elöljáróság tudta nélkül el ne fogadjon, mert mindig a törvényes kormányzó tagokat, nem pedig az egyes nyugtalankodókat kell meghallgatnia és támogatnia ; a törvényes elöljárók mindig jobban ismerik az egyház ügyeit-bajait, mivel arra hivatvak, mint egyes nyugtalankodók, kik arra nem hivatvák; ha ezt nem teszi az esperes, ha elfogad minden egyes denunciatiót, magára vonja a méltó vádat, hogy omnipotentiára törekszik s a demagogiaval trafikál. Őrizze az esperes minden kitelhető eréllyel a gyülekezetek szabad valasztási jogát s a consensust mindig eszéllyel gyakorolja, arra soha senki kedvéért licitálni, valamint idegen elemet az egyházba befurakodni ne engedjen ; minden visszaélés akár a valasztás, akár a consensus ellen, évtizedek múlva is megboszulja magat, s megmételyezi az erkölcsöket hosszú időkre, példa rá Debelliácsa. Talán tovább is folytatta volna bölcs beszédét, ha Temesvárra meg nem érkezünk, honnét ő másnap szeretett övéihez visszaűtazott. Azóta még egyszer találkoztunk a békésbánati e. megye Makón tartott közgyűlésén; azontúl nem lattam őt többé, útaink elvaltak egymástól. Mint a közügy minden nagyobb hivatasú emberének, Hajnalnak is meglehetett talán, meg is volt az a sorsa, hogy őt sokan nem ismerték, sokan nem értettek és nem méltányolták; de jól esik lelkemnek, hogy én azok közé tartoztam, akik őt megértették. Legyen áldott emlékezete ! Dömötör Károly, nagyharsányi ref. lelkész.