Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-23 / 30. szám

hozta : A lelkészi értekezlet, illetőleg a zólyomi esperesség papi testülete méltányolja ugyan a superintendens űr araa törekvését, hogy az a panszlavismus vadját a lelkészek és tanítókról elhárítani törekszik, de mert e főpásztori levél altal a zólyomi esperesség papsága magát érintve nem érzi, annak tárgyalásába nem bocsátkozva, azt egyszerűen tudomásul veszi. Másnap úgy a világiak, valamint az egyháziak félkilenckor a templomban gyűlvén egybe, rövid istenitisztelet után úgy a kiküldöttek, valamint az érdeklődés folytán nagy számban megjelent hallgató közönség, a besztercebányai egyház altal e célra épitett díszes gyűlési terembe vonultak fel, hol a világi elnök Huszágh Dániel a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést: „Mélyen tisztelt esp. közgyűlés ! Mély tisztelettel, de egyszersmind nagy szomorúsággal is üdvözlöm az esp. közgyűlést. Nagy szomorúsággal azért, mert a legközelebbi múltban jun. 7-én elvesztettük hazánk és ev. egyházunk nagy fiát br. Radvánszky Antalt. Hogy menynyit veszített a magyar ev. egyház a boldogult halála altal, melynek a nagy férfiú félszázadon át legerősebb oszlopa s utolsó éveiben világi feje volt, s mit veszített ezen esperesség, melynek hosszú időn keresztül vezére és szellemi atyja vala, annak ecsetelésébe bocsátkozni, mert erre gyöngének érzem magamat, nem merek. De erre nincs is szükség, mert a boldogult élete és összes működése, mint nyilt könyv áll mindenikünk előtt. Tanulmányozzuk ezt s véssük sziveinkbe vezéreszméit, melyek vezérelték s melyek szerint a magyar prot. egyház jóvolta, békés maradása és sorsa a magyar haza jóvoltaval, békés maradásával és sorsával a legszorosabb összeköttetésben állottak s attól merőben elválaszthatlanok. S ha ezen vezéreszméit követjük, akkor a boldogult jun. 7-én nem halt meg számunkra, mert szelleme élni fog közöttünk századokon at. Áldás nevére, áldás emlékére 1* A gyűlés megnyittatván, mindenekelőtt kimondatott, hogy a boldogult nagy érdemei a jegyzőkönyvben megörökíttetnek. Ezután a főesperes évi jelentését olvasta fel, mely midőn felemlité, hogy Fuchs János zólyomlipcsei lelkész apr. 12-én ünnepié meg félszázados lelkészkedésének ünnepét, mely alkalommal a testvérek őt díszkötésű bibliával ajándékoztak meg: a világi elnök a jelenvolt nesztort szívélyesen üdvözlé s őt Isten különös kegyeibe továbbra is ajanlá. Az egyházi magtárak tőkéje 9000 frtra és 1320 hektoliterre szaporodott fel. A tanügyi jelentésből kitűnt, hogy a rendes tankötelesek 95%-ka, azismétlősök 831

/2

®/ü

-^a

járt iskolaba. Évek óta legrendetlenebb e tekintetben a korponai egyház, melyben a tankötelesek 33*/0

-ka nem részesült oktatásban. A tanügyi jelentésnél, mely eddig az alesperes altal mindig tót nyelven vala szerkesztve, azon indítvány tétetett, hogy az rövid, de velős átnézetben és különösen annak kitüntetésével, hogy a magyar nyelv eredménnyel tanittatik-e, ezentúl magyar nyelven legyen szerkesztve. A pánszláv párt itt erős vitat kezdett meg, s különösen Kardos egyházi felügyelő által, — ki magyar neve dacára a magyar nemzetet szívből gyűlöli, — oly szenvedélyes hangon követelte a szláv szerkezet megtartását, hogy illetlen magaviselete miatt őt a világi elnök rendreutasítani vala kénytelen s kimondotta a nagy többség abbeli határozatát, miszerint a körlelkészi jelentések ezentúl magyar nyelven szerkesztessenek. Az alesperes, esp. pénztárnok és körlelkészek hivataloskodásanak időtartama lejárvan, az alesperesre a szavazatok augusztus hó végéig beadatni hataroztattak, az utóbbiak pedig a jövő esp. gyűlésen fognak megválasztatni. Ezután következett az annyi port fölvert s mindenki által hibáztatott főpásztori levél feletti vita. Csipkay Károly világi esp. jegyző rövid, de velős indokolással egy indítványt nyújtott be, melyből a panszlávok csak a bevezetést voltak hajlandók elfogadni, de a határozati pontokat elvetni akarták. Jó másfél órai izgatott vita után, — melyben a hazafias part a legnagyobb higgadtságának adta jelét, mig a pánszláv szónokok a politikai és nemzetiségi térre vitték át a vitatkozást, — végre az utóbbiak határozott kivansagára a szavazas elrendeltetett. A szavazásnak eredménye vala, hogy 54 szavazattal 20 ellenében, tehát 34 szavazattöbbséggel a következő indítvány fogadtatott el: „A zólyomi ev. esperesség — a nógrádi esperesség végzésének szellemében — teljesen méltányolja ugyan a superintendens úr azon törekvését, melylyel az a panszlavismus súlyos vádját valamennyi banyakerületi ev. lelkész és tanítóról elhárítani törekszik : miután azonban e kérdés nemannyira egyházi, mint inkább állampolgári kérdés, és annak behatóbb tárgyalása a legnagyobb valószinűséggel a kedélyeket olyannyira elmérgesitheti, hogy az esperesség aműgyis laza belbékéje, ennek, valamint egyházunk nagy hatrányara egészen felforgattatni fog: az esperesség, mint egyházi hatóság, a panszlavismus kérdésének és az igazi magyar hazafiság meghatározásának megvitatásaba ez időre bocsátkozni célszerűnek nem tartja ; szükségesnek tartja azonban a következőket hatarozatilag kimondani: 1. A zólyomi esperesség kötelességének fogja ismerni a magyargyűlölő, u. n. pánszláv törekvéseknek hódoló egyének és a panszlavismus terjedését, birtokában létező minden törvényes eszközzel akadalyozni, mely célból kész a polgári hatóságot is minden hazafias eljarásaban gyámolítani. 2. Végzéssé emeli, hogy mindazok, kik ellen bebizonyittatik az, hogy a magyar nemzetnek, s a magyar nemzeti törekvéseknek határozott ellenségei, s így tényleg a panszlavismust szolgaijak, esperességünkben sem lelkészi, sem tanítói, sem egyházfelügyelői állast el nem foglalhatnak. 3. A kerületre menő követeinek utasításul adja, hassanak oda, miszerint a bebizonyított pánszlávizmus az egesz bányakerületre, egyházi hivataloknal valasztasi akadalynak jelentessék ki, s az ily üzelmek miatt megrovott,