Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-15 / 3. szám

presbyteriumtól ismételten, hogy minél előbb menjek Torzsara, a feldúlt egyházbékét helyreállítani, mert a segédlelkész Illgen tanítóval egyetemben hallatlan zavarokat idéznek elő; mikor ott személyesen megjelentem, beláttam Tessényi föntebbi szavainak teljes igazságát : a tömeg aljas eszközökkel, Ígéretekkel lett fölizgatva a műveltebb, vagyonosabb egyháztagok ellen. Az egyház vénei, midőn velők tanácskoztam, kereken kimondták, hogy míg a mostani segédlelkész itt lesz, addig a béke nem lesz helyreá'litva. A gondnok altal másnap Összehitt közgyűlésen szóhoz sem juthattam a félrevezetett tömeg zajongasa miatt, mely egész egyszerűen nem kívánt mást, mint a s. lelkész azonnali kandidálását, s midőn ezt, természetesen, megtagadtam, tettlegességekhez nyúltak azok ellenében, kik részemen voltak. Kénytelen voltam a borzasztó lármában a mint a torkom engedte kiabálni: Fel van függesztve a gyűlés, szét kell menni! A nagy tolongásban és zsivajban alig szabadulhattam ki az iskolából s halát adtam Istennek, mikor lábomat az utcára tettem, hogy immár biztonságban vagyok. Mikor a paplakra visszajöttem, sírásra fakadt a 71 éves özvegy, ki 18 év óta egy karszékben tölti keserves napjait s elmondá, mint gorombáskodott vele, fenyegetődzött a káplán, hogy majd meglatja, mi lesz, ha ő meg fog választatni. Könybe lábadt szemmel vigasztaltam őt, gondolván, szegény özvegy, tan neked is csak azért kell szenvedned végnapjaidban, mert Kossuth a neved (Tessényi Jai.o.-né t. i. született Kossuth). Haza jővén, intézkedtem, hogy máshová helyeztessék a káplán s egy pár nap múlva irtam neki, hogy Cservenkán foglaljon állást 10 frtnyi havi fizetéssel s teljes ellatá^sal. Jogom, de tan kötelességem lett volna őt legott elbocsajtani, a névtelen cikkíró az én helyzetemben bizonyosan ezt tette volna, én nem tehettem. Ámde a segédlelkész urnák jóakaratú intézkedésem nem volt ínyére, s csakhogy latszatja legyen, elment Cservenkára egy vasarnapot tölteni, aztán a Torzsahoz közel lévő Verbaszon, egy r. k. cseh atyafinak a torzsai tanitó sógoránál, felütötte főhadi szállását, a honnan biztosan lehetett Torzsán agitálni s az egész valasztasi mozgalmat vezetni. Ide zarándokoltak naponta a torzsai elégületlenek, innen küldettek biztos emberek, agitatorok Torzsára, itt gyartattalc a protestatiók, innen a kath. cseh Drahoczky aláírásával küldetett már 20-an egy protestáló sürgöny Békés-Csabára a superintendens úrhoz slb. slb és pedig x

Namens der Torzsaer Kirchenvorsteher.* Ez pedig mind történt a káplán úr szeme lattara. Az esperes legott a torzsai választass után hatartalan jóságánál fogva, kinevezi őt Cservenkara, utóbb Uj-Pazuara paphelyettesnek, 600 frtnyi fizetéssel s teljes ellatassal, de aki annyit se mond, hogy köszönöm, az a káplán úr, hanem sürgönyöztet más altal, „Pázuat el nem fogadom, hanem Cservenkán maradok/' De térjünk vissza a választás napjahoz. Hogy micsoda napom lesz Torzsán dec. 20-an, az előzmények és tapasztaltakból sejdíthettem Nem téveszthetvén el ezt szemem elől s a presbyterium altal figyelmeztetve lévén, dec. 10-én ennyit irtam a kulai derék szolgabíró urnák: „Van szerencsém tisztelettel értesíteni, miszerint dec. 20-án d. e. 9 órakor Torzsán papvalasztás fog ejtetni. Ezt jelenteni szükségesnek tartottam, nem azért, min/ha karhatalmat igénybe venni szeretnék, de a mennyiben ott létem alkalmaval tapasztaltam, hogy a kedélyek nagyon fel voltak izgatva, ha érkezése volna Tek. Ura sagodnak s ép akkoron Torzsán lehetne, ugy hiszem mindnyájunkra nagyon megnyugiatólag hatna.® A választáshoz meghittam még Tek. Scultéty Ede esp. ügyelő s Koch József kiskéri lelkész urat. A választásnál mindenféle törvényszabta formaság a legnagyobb szigorral tartatott meg. Az egyházat kérdezém van-e jelölljök, a kiben az általános közbizalom összpontosul, s miután több név hangoztatott, mondám, a kik Famlert akarjak, álljanak fel s a felhívásra egy kétségtelen szembetűnő többség felkelt, az egyház színe java. Más oldalon lármázva kiabálták Stiegelmárt s itt-ott Korossyt. A Stiegelmár féle párt bizonyítja, hogy Korossyt senki se akarja, felszólítom tehát a gyülekezetet, hogy azok, kik Korossyt kívánják, álljanak fel. Felugrott egyszerre vagy 50 ember. A papválasztási szabalyzat 5. §. b alpont szerint az egyhaznak csak kettőt lévén jogában kandidalni, de miután hármat kandidalt, kijelentettem, hogy kettőt felveszünk a kandidátióba, s miután tiszt. Petri és Frint urak visszaléptek, csak egyet teszek hozzá, t. i tiszt. Ábrahám urat, s így a kandidatióba felvétetnek Famler, Korossy és Abraham. Hogy miért nem candidalom Stiegelmár urat volt alkalmam megmondani a nálam megjelenteknek s az esperesi gyűlésnek indokaimat beterjesztendein, a kinek tetszik óvasat bejelentheti. A névszerinti szavazás a szavazók lajstroma szerint elejétől végig ment végbe. A bizalmi férfiak Stiegelmár pártjából, noha nem candidaltatott — az asztal körül foglaltak helyeket, nevezetesen oldalom mellett felvigyázott Lütz Frigyes, Tiszt Koch úr mellett állott Messinger Theobald gondnok, s kettő még az asztal végén. A szolgabíró urat, mint derék magyar protestáns férfit, hogy oldalom mellé ültettem, ugy hiszem, senki, csak a névtelen veheti rossz néven. Szavazott mindannyi jelenlévő, a Stiegehnar-féle partiak is egytől egyig, de miután kandidalva nem volt, e szavazatok tekintetbe nem vétettek. Fel volt véve összes szavazó 328, törültetett 17, minta ki a papi illetéket 1880-ik évre nem fizette; 70 nem volt jelen vagy nem szavazott, névszerint beadatott : Famler Gusztáv Adolfra I 53 szavazat, Korossy Emilre 4, Ábrahám Vilmosra 1, a többi 83 szavazott Stiegelmarra, de miután a candidationalis listaba nem volt felvéve, e szavazatok tekintetbe nem vétettek. Szavazas utan a fenti eredmény közhírré tétetett s Famler mint nagy többséggel választott rendes s törvényes lelkésznek kihirdettetett. A valasztasi jegyzőkönyv felvétetett, négy egyházta 1 altal beadott óvástétellel együtt, (ambar mind a négy szintén tettleges részt vett a szavazásnal) s a