Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-16 / 29. szám

mindazon gyakorlatot, melyet prot. egyházunk az egyházi fegyelem terén kifejtett és alkalmazásba vett. Jól és helyesen gyakoroltatik- e jelenleg az egyházi fegyelem, nem kérdem. Mert pro et contra a következő szentírási helyekkel lehetne ellene és mellette védekezni: „Ha pedig vétkezik ellened a te atyádfia, menj el és dorgáld meg őt csak te közötted és ő közötte; hogyha szódat fogadja, megnyerted a te atyádfiát. Ha pedig szódat nem fogadja, végy melléd egy vagy két embert, hogy két vagy három bizonyságnak szájából az egész dolog bizonyosabb legyen. Hogyha azoknak sem fogadja szavukat, mond meg a gyülekezetnek ; hogyha a gyülekezetnek sem fogadja szavát, legyen te előtted olyan, mint valamely pogány vagy fukar/ (Máté 18. 15-17.) „Atyámfiai, ha az ember elfoglaltatik is a sátántól valami bűnben, ti, kik lelkiek vagytok, az olyan embert építsétek fel alázatosságnak lelkével, meggondolván magadat, hogy te is meg ne kisértessél/' (Gal. 6. 1.) „Aki pedig e hitben erőtlen, azt felvegyétek, de nem vetekedésekben való versengésekre." (Róm. 14. 1 ) ,,Hogyha valaki engemet megszomorított, nem engemet szomorított meg, hanem valamennyiben (hogy azt ne nehezítsem) titeket mindnyájan. Elég az ilyen embernek a mindenek által tett közönséges dorgálás. Annyira, hogy viszont inkább meg kelljen engednetek nékis őtet vigasztalnotok, hogy valami módon a felettébb való keserűségtől meg ne emésztessék az ilyen ember. Azért kérlek titeket, hogy erősítsétek meg ő hozzá való szerelmeteket" (II. Kor. 2. 5 — 8) „Mikor pedig szorgalmaztatnék a kérdéssel, felegyenesedék, és monda nekik: A ki ti közületek bűn nélkül való, az vessen először követ ő reá/' (Ján. 8. 7.) Mindezek után én csak a mondó vagyok, hogy disciplinát kell fenntartani az egyházban. Azonban a disciplina nemének megválasztását nem bíznám az egyes gyülekezetek önkényére, de nem bíznám a lelkész pastoralis prudentiájára sem. Hanem ugy gondolkodom, hogy akár a közzsinat, akár pedig még előbb az egyes egyházkerületek, alkossanak magoknak disciplináris szabályokat, melyeknek gyakorlatba vétele legyen kötelező minden egyes gyülekezetre, illetőleg lelkészre. Addig pedig nem bántanám a fennálló gyakorlatot. Mert sokkal veszélyesebb a protestáns egyházban meglevő institutión módosítani, mint azt elsőben törölni és bizonyos időközben újra behozni, habár enyhébb alakban is. Ez az én szerény nézetem fölvetett tárgyunkra nézve. Véleményem nem oppugnál a célhoz vezetőbb és más oldalról jövő véleménynek. Bognár Endre. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — Első közlemény. — Az iskolai értesítők száma évről-évre szaporodik, ami főképen annak tulajdonítható, hogy a napi sajtó és a szakközlönyök az értesítőket kellő figyelemben részesitik s azoknak a tanügyi statisztika, sőt altalaban az egész tanügy fejlődése szempontjából való fontosságát szakadatlanul hangsúlyozzák. De épen mert az értesítők száma oly nagy arányokban szaporodik : a mi, különben is sok oldalról igénybe vett lapunk szűk keretébe immár nem vagyunk képesek beilleszteni mindezen értesítőknek még csak rövid ismertetését sem. Eddig is több felőlről érkezett hozzánk panasz, hogy lapunkat hónapokon keresztül megtöltjük olyan iskolai tudósitványok ismertetésével, amelyek a protestáns közönséget kevésbé érdeklik. Mi azonban e panaszokra eddig nem hajtottunk, ugy gondolkozván, hogy lapunk részben tanügyi orgánum levén, mintegy kötelessége a tanintézetek évi beszámolását legalább néhány sorban tudomásul venni annyival is inkább, mert a nyilvános beszámolás teljesítését az egyes intézetek igazgatóságaitól csak akkor követelheti joggal a közönség, ha kellő érdeklődést is tanúsít azok iránt. Ezen szempontból nem lehetne ugyan mellőznünk az idén sem a hozzánk beküldött értesítőket; de a mint emiitők, most már hely szűke miatt kénytelenek vagyunk azok egyrészének ismertetését az általános tanügyi közlönyökre és a több helylyel rendelkező napi lapokra bízni. Mi pedig, mint a protestáns tanügy egyik organuma, csupán a protestáns tanintézetek értesítőire fogunk tüzetesebben reflektálni, kiemelvén azokból mindazon adatokat, melyek az illető tanintézet történetében kisebbnagyobb fontossággal birnak s nem mulasztván el egyszersmind az esetleges hibákra és hiányokra is figyelmeztetni az egyes iskolákat. Ami ellenben a nem protestáns tanintézetek értesítőit illeti, ezeknek mindössze is megjelenését fogjuk jelezni s amennyiben egyikben vagy másikban értekezés is foglaltatnék, annak címét és szerzőjének nevét közöljük egyrészről azért, hogy a szakférfiak tudomást szerezhessenek maguknak az őket érdeklő értekezések felől, másrészről, hogy megkönnyítsük afféle repertórium készítését, amilyennel Bors Mihály főgymnasiumi tanár, tudomásunk szerint, jelenleg is foglalkozik. Az élet arra tanít bennünket, hogy bármely foglalokvetlenül beáll a munkamegosztás szük*