Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-07-09 / 28. szám
berinek megsemmisítését vagy nem? Ha az ember szellemi oldalát, mint olyant fogjuk föl, mely az állatok közt nem találja párját, csak akkor lehet mindenesetre tagadni az ember és állatvilág közt lévő genetikus összefüggést, s ekkor is egy tökéletesen dualistikus nézletet kapunk az emberről: testi életét illetőleg teljesen hasonló az állathoz, egyenrendű tagja az állatvilágnak a többivel; szellemére nézve pedig azokkal semmiben sem közös, tehát, ami ebből következik, az, hogy a szellemnek sincs semmi köze saját testéhez. Kézzel fogható e nézet hamis volta; a tapasztalt szemlélő az állatok lelki életében az ember szellemi életének alacsonyabb fokát látja csak, melyek közt nincs is oly nagy távolság. Az átváltozási theoriának egy határozott ellensége, Fichte is, azt mondja, hogy sokkal nagyobb a távolság az alacsonyabb és magasabb rendű állatok, mint ezek és az ember szellemi élete közt. Aki józanul képes észlelni az állatok szellem-világát, az be fogja látni, hogy az ember s állatok testi élete között sincs nagyobb külömbség, mint a szellemi között. De nem boszantó és nevetséges-e, midőn az embert „majom-ivadéknak" nevezik ? Az ilyen beszéd nagyon hamar visszhangra talál, mivel mélyebben, mint hinnők, gyökerezik bennünk az a babona, hogy az emberi méltóság abban áll, miszerint semmi közünk sincs az állatvilághoz. Föltéve, hogy a majmok és köztünk még egy híd is van, egy átmeneti alak: akkor se volnánk a majmok unokái, hanem egy sokkal magasabb rendű teremtmény, s az egész állatvilág a majmokkal együtt nem volna egyéb, mint azon bázis, melyből az ember kinőtt; az ember csak a csúcsa volna egy fejlődési sorozatnak, mely az összes szerves világot magában foglalná. A genetikus összefüggés nem alterálná az emberi méltóságot, hanem magyarázná s egy kevés fényt vetne az állatvilág titkaira. Nem akarjuk azt mondani, hogy az embernek vannak állati functiói is; az emberben minden emberi, még a tisztán amimalis is; noha elegen vannak, kik ez utóbbit barominak mondják, s csak az csudálatos, hogy ők, kik tehát az embert bizonyos oldalról mint állatot tekintik, egészen föllázadnak, ha azt hallják, hogy az ember, származá sát illetőleg, a természet nagy láncolatában helyet foglal s az állatok lépcsőzetében a legfölső fokon áll. Nagyon lehető, hogy ez uj uton menve, a teremtés oly csodái fognak előttünk föltárulni, melyeket eddig nem is sejtettünk, s ez uj elméletben fogjuk a kulcsot meglelni, mely sok talány földerítésére képes leend. Annyi minden kétségen fölül áll, hogy a gyűlölt és sokat gyalázott tan egy szebb világra enged alapos reményt táplálnunk. B. J. ISKOLAÜGY. A csurgói nagy gymnázium. A mult század Széchenyije, a nemzeti ébredésnek liárom főiranyban útat jelölt s maradandó hatású alkotásokat létesített nagy Festetics György, a csurgói gymnáziumnak, a haza legdélnyugotibb sarkán, a Dráva és Mura összeszögellésénél, megalkotásával, már egy századdal ezelőtt rámutatott, hogy miként kell nekünk, hazánk iooo év óta elhanyagolt határszéleit, a jelen leghatásosabb fegyvereivel, nyelvben s szellemben magyar s hivatása magaslatán álló tanintézetekkel, nemzetünknek mind meghódítani mind megtartani. S azzal, hogy az áldozatkész alapító, ez intézetet, nem mérhetlen hitbizományi birtokká, nem egy holt kéz legátumává tette, hanem egy nagy autonom erkölcsi testületnek, a r. kath. főúr, az ev. ref. bel.-somogyi egyházmegyének, egy élő organismusnak tette örökévé, — ezzel emelkedett szellemének, szabadelvűségének s mély belatásának adta sokoldalú bizonyítékát. Mert a kezdetben csak 2 tanárral megindított tanintézet, számos alapitványozók, mint a Nagyvathy, Sárközy, Csépán, Nyárády, Beleváry, Yincéné, Inkey és a Somssichok hazafias érdeklődése, továbbá ezrenként, tízezrenként tett alapitvanyozásaik s maganak a bel.-somogyi egyházmegyének gyülekezetei s lelkészi és tanítói kara évi IOOO frton ielüli önmegadóztatása által folytonos belerősödést nyerve, a hivatasa magaslatara emelkedett bel.-somogyi egyházmegye buzgósagaból slgondozasa alatt, ma már hat osztalyaban, hat rendes tanarral működik, s mint e lapban is említve volt, a VII. oszt. mar az 1882 3. isk. évre 2 tanar, a VIII o.^zt. p< dig az 1883/4. isl < - évre szintén 2 tanar beallitasaval berendeztetik. Alólirott, a mult héten, 3 napon at levén jelen a csurgói gymn. közvizsgain. kötelességemnek tartom arról ma. midőn a hazai protestantismus közfigyelme s érdekeltsége hívatik föl a nevezett intezet iránt, mintegy beszámolni s a taníttató szülők figyelmét a tanintézet iránt felhívni. Jóllehet a növendékek legtöbbnyire hiányos előkészülettel lépnek be a gymn. i-ső osztályaba, az ügyes Fleischacker tanár által vezettetve a magyar nyelvtanban, a szorgalmas Vida tanár által a számtanban, a derék