Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-02 / 27. szám

És végül s leggyakrabban már természeténél fogva is legnagyobb kedvvel bejarta a vallásnak terét, hiszen ez egyesület tagjai épen ennek felkent papjaivá lenni igyekeznek, s ekkor munkája hasonlított a patakokat felölelő sima, örök tó mélységében gyöngyöt kutató halászéhoz, a ki, bár a kutatott, keresett kincs végtelen, csak nagy ritkán tog a Péter apostoléhoz hasonló halat, s bár végtelen kincs felett jár is, abból csak ugy szerezhet egy-egy gyöngyöt, ha már magának is van olyan ; mert hiszen a vallásos eszméknek azon sajatsága van, hogy csak is az tudja őket felfedezni, a ki már bir egy ilyennel ! S hogy ezek mégis mindenki által felfedezhetők, a ki a maga eredetijét el nem tagadta, arról gondoskodott az Isten, a ki minden embernek szivébe oltotta, ajándékozta a legfőbbet, a róla való tudási, az isteniudaiot! E gyöngy mutat a tó többi gyöngyeinek leihelyére ! Elment az egyesület a felebaráti szeretet áldott vidékére is, hol a betegek és szűkölködők Ínségén segített, s mintha ama folyam árjának medre lett volna, mely kórházak, szegén) házak mellett visz el, hogy üdítsen, hogy segítsen, gondoskodott tagjairól a nehéz s könnyebb betegedések eseteiben és segített azokon a kisebb és nagyobb hiányok elenyésztetésével. Adott iiditő italt s nyújtott éltető kenyeret. Mindezen munkáját a lelkesedés napja árasztotta be ! — Pl nap nyújtott neki világosságot, ez nyújtott neki meleget, ! E világosság nélkül nem mozdulhatott volna ! E világosság nélkül a sötétben tapogatódzott volna, — mig most bátran kiállhat, - most bátran hivatkozhatik végzett munkájára, — bátran, bár szerényen kérheti a mélyen tisztelt közönség becses figyelmét s szives részvétét ! S mint ezen egyesületnek elnöke, csak is arra figyelmeztetem azt ez ünnepélyes alkalommal : ne feledje el sohasem a költőnek ama mondását: „Nem a sugár vész el, Ha a nap leszállott; Csak mi veszítjük el A világosságot! . . . .4

(Tóth E.) Fennen ragyogjon éltető napunk a lelkesedés 1 P2s legyen ez ünnepélyes délelőtt egy verőfényes napja egyesületünknek, — melyről elmondhassuk, hogy e „naptól virít .... (de nem hervad) .... a rózsa,® és mélyen tisztelt közönségünk lehessen annak, — elismerés alakjában — adója ! Üdvözlöm a mélyen tisztelt közönséget! Ezután Chotvács Pál {2 od éves theol.) szép alapeszméjű költeményében, majd Ivangh Mátyás (2-od éves theol.) szavalatában gyönyörködött a közönség. Ivángh után Mayer Endre (3-a éves th) felolvasása kötötte le a figyelmet. A felolvasó értelmet és szorgalmat tanúsító előadasára Kovácsi Kálmán (2-od évi) szavalata következett. A „Walesi bárdok4

Arany János ezen remek darabja ügyes előadóra akadt. Szépen kidomborodott kivált Edvárd Király alakja. Nemes Kát oly, (3-ad évi) „A kereszt diadala4

című költeménye tehetségre s nem csekély technikai ügyességre vallott; midőn pedig Borsyiyilc Gy. (2-od évi, „Turinig és vissza4

(Forgách E.-től) utaztatta meg a közönséget, a derültség magas fokra hágott, a sikerült humoros előadás miatt. A befejezésül énekelt , népdalok4

szintén megtették hatásukat, mert kellő éneklési hévvel, lelkesültséggel és még is teljes összhangban s egybevágóan adattak elő. A mivelt közönség megelégedve távozott. Adja Isten hogy ezen törekvő egyesületnek, több ilyen szép napja is legyen BELFÖLD. A sárospataki örömünnep. A sárospataki főiskolai énekkar és akad. önképzőkör s a sárospataki ref. egyház által rendezett hármas jubileum minden részletében a legkitűnőbben sikerült. Ha valahol, ugy Patakon, tudnak mulatni és ünnepelni az emberek. Megmutatták most is, máskor is. Június 24-kén már a reggeli órákban ünnepi diszbe öltözött városunk. A fölsepert utcák, a kicsinosított, föllobogózott házak, az idegen előtt elárulták, hogy Patak ünnepel. Az utcák óráról-órára népesebbek lettek. Egyik kocsi a másik után érkezett megrakva vendégekkel. A vonalok is tömegesen hozták a vendégeket, ugy hogy este már az utcákon valósággal hullámzott a nép. Amint besötétedett, kivilágították az ablakokat, s mindenki a kollégium kertjébe sietett, hogy ott megismerkedjék a közeli és távoli vidékről érkezett idegenekkel s hogy találkozzék rég nem látott barátaival és ismerőseivel. A tabódé, melyet ez alkalomra építettek a kollégium kertjében, zsúfolásig megtelt, Élet, elevenség volt mindenütt, jó kedve volt mindenkinek. A jó kedvet természetesen fokozta az ungvári Lányiék kitűnő zenéje A mulatságot azonban 10 órakor rövid időre félbeszakították a fáklyás menettel, mely a cigányok zenéje s a Bogyay Zsigmond tűzoltó főparancsnok vezénylete alatt teljes díszben kirukkolt városi tűzoltók assistentiája mellett a kollégium előtti térről indult meg. A száz darab lobogó fáklyát ezernyi ember követte. A menet először is a kollégium udvarán állott meg, ahol Szalay Károly szénior üdvözölte a körünkben időző püspököt, mire a püspök hatásos szavakban mondott köszönetet az ifjúságnak irányában tanúsított őszinte ragaszkodásáért. A második állomás Hegedűs László főisk. algondnok háza előtt vo't. Itt az ifjúság nevében Perec Samu joghallgató szólott, mire Hegedűs meleg hangon válaszolt. Hegedűs válasza után azonban a tömeg mindaddig nem akart mozdulni, mig a Hegedűsnél szállva volt s az ünnepélyre és a superintendentiális gyűlésre érkezett Mocsáry Lajos orsz. képviselő nem mutatta magát s néhány szóval nem üdvözölte az ifjúságot, Hege dűstől Orbán Józsefnek, a jubiláló főiskolai énekkar tör-