Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-18 / 25. szám

ítéletét, mely a viszály ily sárkány fogait hintette el, a békét és egyetértést annyira igénylő nemzet fiai közt, — ítéltük el mélyebben; vagy pedig a reactió egy ujabb lólábát látta-e a kúria Ítéletében felzaklatott képzeletünk ? gondolván hogy ki tudja, mi mindenre használ, a s>divi det vinces« hagyományos bécsi politika ? S itt megsúgom, hegy midőn együgyüségünkben a képviselőházhoz teendő együttes felírásra gondoltunk : bizva, hisz ott van s ép a dolgok élén áll s ép a mi nagy mesterünk, tehát ott már csak nyert csatánk lesz, amidőn az egyenlőség s testvériség a jelen korszakot megalkotott nagy jézusi elveket hangoztatjuk : mint valami halnak a héjjá esett le szemeinkről hályog, amint nagy mesterünk érinti, hogy ama két testvérrel szemben, a. szabadságnak van a magyar parlementben az első szülöttségi joga, s e kérdés a szabadelvűség kérdése 1 Szabad tehát a vásár a ^klérus*nak : vagy is aki birja az marja, mert hát ezt igényli a szabadelvűség ! . .. íme megértük tehát, hogy mí protestánsok, akik az egyenlő mértékkel mérő, a családi és társadalmi békét, az egyenjogúságot biztositó szentesitett törvényt megtartani akarjuk, reaktionariusok vagyunk, s a r. kath. klérus képviseli erőszakoskodása- és törvény tapodásával a szabadelvűséget. Megértük T. K.-nak a prot. főgondnoknak min. elnökségében, hogy szabadelvű dolog csupán, hogy a kúria altal felállított egyetemes ker. egyház kebelébe, egy szép reggel bekereszteljen minden elkárhozott lelket a klérus. Es lesz egy akol és egy pásztor: sőt a szabadelvűség nyomán, most már meg van oldva a zsidó kérdés is ; csak a bábákat kell az alapok és alapítványokból fizetni, hogy ne csak a prot., de a zsidó gyermekeket is, az egyedül üdvözítő szabadságtan apostolaihoz vigyék keresztelni 1 . . . Nem kisebb fontosságú tárgya volt a ker. gy.-nek, a vall. és tan. alap ügyében tett s lapunkban is már ismertetett b.-somogyi fölterjesztés is, mely a közgyűlés egyhangú helyeslésével találkozván s a püspöki jelentésben is hangsulyoztatván annak jelentősége, a testvér prot. kerületekhez áttétele kimondatott, oly célból, hogy a kerületek, sürgősség esetén pedig a konvent tegye át felszólamlását a képviselő házhoz, melyről nem szabad föltennünk, — igy nyilatkozott gyűlésünk egyhangú közvéleménye, — hogy más szempontból fogja megítélni, mint a fenálló országos törvények, számos kir. decretumok és gyakorlat alapján, mely szerint, a nemzet vagyonából, nemzeti fejedelmeink altal a korona jogán kulturális közcélokra adott és mindig államilag kezelt javak ezentúli jövedelméből a prot. egyház, — mely minden szegénysége mellett is, százezerekre menő évi áldozatokkal mozdítja elő a haza és nemzet közművelődési érdekeit, — sem fog kizáratni; hogy az igazságosabb újkor századok mostohaságait kipótolva a protestantismus kulturálistörekvésenek istápolásával lehetővé tegye reá nézve, hogy akkor magasabb igényeinek megfelelően teljesíthesse a nemzeti közművelődés érdekében azon hivatását, melyet ha betölteni képtelen lenne, csakis a hazai közművelődés s csakis a nemzet értelmi és erkölcsi ereje vallaná kiszámithatlan kárát : lehetne-e ily botor s ily mostoha a XIX. sz. végén magyar képv. ház 1 . . . Ezt kérdezzük meg tőle, erre figyelmeztessük amíg nem késő s ezért zörgessünk mig meg nem nyittatik. Másik szép momentuosus ténye volt a ker. gy.nek az, hogy a csurgói gymn. VIII. oszt.-vá emelése ér. dekében azért, — hogy az a bosnyák, horvát, sziavon áramlattal szemben, ott a haza véghatárán, lent a fiumei kikötő utvonalában, missióját minél hivatásszerűbben teljesíthesse, 500 frt évi segélyt szavazott meg az áll. segélyből. S emelte ez áldozat értékét azon körülmény, hogy az első pártoló szót a ker. főiskola lelkes gondnoka László J. emelte, hogy csak aggodalmakat fejeztek ki a gyülekezetek érdekében néhányán, de senki sem szóllalt föl ellene, és hogy mindenki elismerte, hogy midőn a főiskola oly tetemes részt, 3500 frtot élvez az államsegély bői, akkor a kerületben levő csurgói gymnról sem szabad megfeledkezni a quod uni justum, alteri aequum elvének. Megemlítem még, hogy mindezen fontos ügyekben a közgy. határozatát a főgondnok úr mondotta ki. A Baldácsi alap évi számadását részletesen kéri be kerületünk, mert megütközéssel értesült arról, hogy az alapítványi ügyész szinte ministeri jövedelmet húz az alap évi jövedelméből; mintha nemis szegény özvegyek és árvák — éhezők részére lett volna hagyományozva egy részben. Mi 2000 frt fizetést proponáltunk megállapitandónak az alapitv. ügyész számára, Ugy hisszük nem fösvénykedtiink. A főiskolai gondnokot nem bocsátottuk el s megható volt a jelenet a midőn L. J. még maradék erejét is a főisk.-nak újra felajánlá. Az évenként s egyházmegyénként váltakozó censuralis bizottság helyébe, állandó szakbizottság lett a főisk. vizsgákra választva. Közgyűlés ezentúl évenként csak egy lesz. Ügyeink gyorsabb, szabatosabb letárgyalhatása szempontjából a tárgyakat előkészítő szakbizottságok alakítottak. Az I. magy. ált. b. társulattal kötött szerződés, mig az előző 10 év utolsóján csak 500, az ujabb szerződés már 1640 frt évi hasznot biztosit, úgy hogy 10 év múlva mintegy 30000 frt biztosítási tőkénk leend. Az áll. s. visszafolyt Összegei már is 37000 frtot tesznek ki, hogy rövid időn biztosítsák a tanképezdét s majdan egy prot. felsőbb nő-növeldét, mi ezúttal még ki vihetetlen. Két tanári pályázat fog hirdettetni. A ker. özv. árvagyámolda 10000 frt tőkével meg alapíttatott, kötelezőleg a lelkészeket. B. Radvánszky elhunyta fölött részvét, b. Vaynak a zsinat tapintatos vezetéséért elismerés, a Gusztav-A. egylet jubileumára 50 frt szavaztatott meg. Körmendy.