Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-11 / 24. szám

tanítója f. hó 7-én hosszas betegeskedése után meghalt Halálát több gyermeke közt Laki Dániel a bpestí reform középtanodáliak a tankönyv-irodalom mezején is eléggé ismert tanára s Laki István abai ref. lelkész gyászolják. Béke hamvaira ! NECROLOGOK. „Az, ur az ő szolgáinak sem adott változhatatlan erősséget,* E bibliai igazságot suttogták ezrek és ezrek ajkai május hava 17-ik napján Hajdu-Böszormény városában és vidékén, midőn nagy hirtelenséggel szétfutott a mélyen lesújtó hír, hogy — a tizennyolc ezer lélekből álló nyáj forrón szeretett hív pásztora, az alsó-szabolcs-hajdúkeriileti egyházmegye általánosan tisztelt esperese, Pápay Imre meghalt. Már országszerte elterjedt a nagy férfiú halálának híre. Számos barátai, ismerői bizonyara fajdalommal értesültek felőle. De hadd álljon itt élet- és jellemrajza a nagynak és nemesnek, hogy az ismeretlenek is buzdúljanak tiszteletre az iránt, kit életében annyian szerettek s halálaban részvéttel környeznek. E sorok irója hálás kötelességet, fájdalmában vigasztaló tisztet teljesít akkor, midőn életét ismertetni, emlékét megörökíteni óhajtja annak, ki öt—hat éves gyermekkora óta, — jóságával, szeretetével elhalmozta s halála napjáig bölcs tanácsaival vezérelte, nemes példájával szépre, jóra lelkesítette. Pápay Imre született Séllyén Baranya megyében, 1819. dec. hava 16-ik napján Pápay Bénjámin séllyei majd terehegyi lelkipásztor és Szegedi Rákhel szülőitől. Az elemi tanulmányokat e két helyen, a gymnáziumi hat osztályt Csurgón végezve, 1838-ik év. nov. havában a debreceni főiskolába ment s a bölcsészeti, hittani és jogi tudományokból kitűnő képzettségét itt szerezte. Esküdtfelügyelő korab.n a h.-nánási gymnázium rektorául hivatott meg, mely hivatalában áldásosán működött két évig. 1845-ik év tavaszán — mint ezt nekem maga elbeszélte — néhai Benedek Lajos, volt h.-böszörményi lelkipásztor és esperes által arra kéretett föl, hogy H.Böszörményben egy vasárnapi istenitisztelet alkalmával prédikálna ő helyette. Szíves készséggel engedelmeskedett esperese felhívásának, prédikált, s mint Péter az első Pünkösdben a hívek ezreit nyerte meg, annyira, hogy a h.-böszörményi nagy gyülekezet elöljárói még aznap délutánján fölkeresték s kérve kérték, hogy az épen akkor üresedésben volt egyik lelkipásztori állást fogadja el. A mai ifjú ember ily kitüntető felszólításra, örömében pillanatnyi késedelem nélkül mondana igent, ő nem igy tett; szerényeli mentegetődzött, sőt mint Pál apostol, egész éjen át tusakodott álmatlanul, vajon mit tegyen? A többszöri, már-már követeléssé vált zörgetés és az esperes biztatásai után végre hajlandónak nyilatkozott a felájánlt szép hivatal elfogadására, de azon határozott kikötéssel, hogy tanulmányai gyarapítása végett, előbb egy évre külföldre megy és hivatalát csak azután foglalja el. Az elöljárók s gyülekezet páratlan ragaszkodása beleegyezett kivánataba. Késedelem nélkül indult külföldi útjára, s az egy év nagyobb részét a berlini egyetemen töltötte. Tudományokkal, tapasztalatokkal gazdagon tért innen vissza, s lelkipásztori hivatalát 1846-ik év május á-án elfoglalta. Ez idő óta péteri hévvel, páli erélylyel, jánosi szelídséggel működött egyházában. A lelkesedés, mit első szónoklatával költött hallgatói szivében, nem lankadt, sőt minden fellépésével fokozódott ; a szeretet, mit népe irányában kezdetben érzett és mutatott s melylyel népe hozzá ragaszkodott halála napjáig, folyton szilárdult ; evangyeliomi hite, kitartó erélye, buzgósága egy pillanatig sem csüggedt, de — mint pálma a terhek alatt — törhetetlenné vált. Ritka szónoki tehetsége, és az ehhez megkívántató szép alak, széles tudományossága, bölcs belatása, fáradhatatlan szorgalma, apostoli hite, boldogító munkás szeretete, s mindenek irányában tanúsított munkás szeretete, mindenek előtt tiszteltté, becsültté és szeretetté tették őt. O volt az a boldog, a kire soha senki nem panaszolkodott, de akit minden ajak áldott. Pluszonkét évi lelkipásztori működése után 1868-ik évben a Benedek Lajos halalával megüresedett esperesi hivatalra választatott meg, előbb már jegyzői s tanacsbirói tisztet is viselvén az egyházmegyén. Halála napjaig a legnagyobb buzgósággal és szorgalommal viselte esperesi hivatalaban tanúsított működése örökzöld babért termett számára s drága emlékét lelkipásztor társai, az egyházmegye tanárai, tanítói, gondnokai s a hivek nagy része, halálukig nem fogják feledni. Egyházmegyéjében a népiskolák átalakításában s a kor színvonalára emelésében faradhatatlanul munkálkodott, és diadalt is aratott, mert alig van egyházmegye, ahol virágzóbb volna a népnevelés, mint az alsószabolcs kerületi egyházmegyében. A tanitók s tanügyhöz értők összhangzóan ismertik el, hogy hozzá hasonló censor és paedagogus igen igen ritka. Tudományosságát bizonyítják, számos, a Sárospataki Füzetekben s Révész Figyelmezőjében megjelent kitűnő dolgozatai, nemkülönben az egyházkerület azon kitüntető bizalma, hogy az 1856-ik évben a debreceni theologia gyakorlati tanszékére tanárul választatott meg, de azt nem fogadta el. Szóval bátran ki merem mondani, hogy Pápay Imrét sem lelkipásztori, sem esperesi hivatalában a most ismertek közül senki sem fogja pótolni Házasságban 35 évig élt, valódi tiszteletes nejével Tegze Zsuzsánnával. Gyermeke maradt négy. Betegsége 11 napig tartott. Temetése május 19-én ment végbe 3—4 ezer em-