Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-11 / 24. szám

felszólalásokat is és megvallom annyi előtanulmányt tettem ez ügyben, részben az idevágó művek, részben a tapasztalat útján, hogy egy ideig azt hittem egy röpirat irása nélkül nem is élhetek, (s hogy ez eddigelé meg nem történt, részben időhiányból, részben a kérdésnek még folytonosan tartó szellőztetéséből, ujabbnál ujabb tények, tervek stb. napfényre hozatalából ered); de épen ezért tiltakoznom kell, azon ujabban mindinkább terjedő veszedelmes felfogás ellen, mely szerint ama baj elhárítása céljából meg kell nyirbálni a protestánsok autonómiáját, és pedig minél erösebben-Váljon meggondolta-e az, a ki e szót először kiejtette: mit mondott? Megemlékezett-e róla, hogy a protestáns egyház Magyarországon, dacára annak, hogy három felekezetre szakad, még is csak egy, Vagy a bűntelen kettőt is agyon akarná kínozni, mert az egyikben, az egyiknek egy kisebb részében ölő ragály dúl ? Vagy csak ez egyet akarná, elszakasztva a kettőtől, — a mi jogilag képtelenség — megnyomorítani és megbélyegezni ? a legjobb hazafiak száz ezreit néhány száz politikai bűnösért? Logika ez? Bölcseség ez? Humanismus ez ? Tenni kell valamit, az bizonyos. Baj van, az tény. De azért nem mindenki pánszláv, a ki tót és evangelikus Sőt az ev. tót nép még legnagyobb részében hazafias érzelmű. Tessék közéje menni és meggyőződni róla, hogy ez igy van. Én nyugodtan állíthatom, mert tudom. Lehet ugyan és van is néhány politikailag bűnös fanatikus, a ki oroszbarát érzelmeket táplál, s tudjuk, hogy van néhány (tán néhány ezer is), a ki a tótságnak külön területet (Okres) kiván, mely politikailag egy külön speciális tót kerületet képezne, — (lásd a turóc-szent-mártoni memorandumot 1861-ből); de ezen, bármilyen nagynak képzelt csoport még nem képviseli az ev. egyházat, sőt még az ev. tótságot sem. Hiszen utóbbinak nagyobb része megtagadta a turóc-szent-mártoni „martyrokat", kivált mióta a „Matica" ügyeinek olyan lelkiismeretes kezelése ismeretessé lett. Tehát a tótságot általánosságban bántani igazságtalanság. A egész ev. egyházat megtámadni azért, mert tótajkú szolgái között politikailag bűnösök is találtatnak, lelketlenség volna. A prot autonómiának erős megnyirbédása pedig legalább is ezt jelentené. E kérdés tehát, mint egyházi kérdés, nem ugy formulázandó, hogy mit kellene tenni a protestántismussal vagy az ev. egyházzal, hogy kebelében a hazaellenes mozgalmak megszűnjenek és lehetetlenekké váljanak; hanem ugy, hogy mit kellene tenni, hogy az ev. ágost. hitv. protestáns egyház tótajku hívei közül a magyar nemzetiség szempontjából veszélyes egyének ártalmatlanokká tétessenek ? Es e kérdésre helyes feleleteket adnak a fennemlített röpiratok, E feleletek fején találják a szeget. Látszik, hogy az életet ismerő s gondolkozni tudó férfiak adják azokat. Olvassa meg, tanulja meg azokat mindenki, a kit e kérdés érdekel. Es a magyar hazafiak közül kit ne érdekelne az ? És ha végül azon kérdést vetné fel valaki, hogy miképen állja útját a nemzet jövője felett őrködni hivatott kormány a hazaellenes áramlatnak, az egyház önkormányzatának, szabadságának kivívott és törvényileg biztosított önállásának csorbítása és sérelme nélkül: hát hiszen arra már megfelelt a kormány és részben az egyház is, és meg fog felelni ezentúl is esetről-esetre: vád alá helyezvén s illetőleg feleletre vonván az olyan egyéneket, a kik ellen elegendő gyanúok, vagy tény bizonyít és megbüntetvén a vétkeseket esetről-esetre. De lehetne még a „jus praecavendi" alapján s általában az államot az egyházakkal szemben megillető felségjogok alapján még tovább is menni, például megkívánhatná az állam minden egyes egyházi hivatalnoktól s főleg az alkalmazásban lévő lelkészektől, tanítóktól és tanároktól a hazafiassági esküt, melyben azok esküvel köteleznék magokat a magyar nemzet és magyar haza iránti hűségre stb. stb. (Lásd Grünwald B. belvidék 157. sk. 1.) És mi történnék akkor? Ehhez az államnak joga van Ez az egyházat nem sérti. A hívek szívesen leteszik azt az esküt, mely a bűnösök megbüntetésére alkalmat ád. Hiszen csak nem képzelhető, hogy az egyház eskűszegő papokat tűrne? Eskűszegő egyházi hivatalnok! Contradictió, a a melybe az egyház sohasem jutna. Szóval, van orvosság ilyen is, olyan is. Sok jót kínálnak, alkalmazzuk. De a veszélyest, a melyről ellehet mondani, hogy „medicina pejor morbo", kerüljük. Mi csak arra kérjük egyházunk, a protestáns 47*