Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-04 / 23. szám

mára : nevezett lapnak szerkesztősége azonban, nem lévén alkalmasint a kellőleg okadatolt cáfolat ínyére, jónak látta azt közzé nem tenni. Azonban ez reám nézve korántsem meglepő valami, ilyen a világ 1 Ámde annál inkább meglepett az, hogy a Prot. Egyh. és Isk. Lapnak ez évi 16-ik számában Steltzer Frigyes kiszácsi lelkész úr, ki engem személyesen is ismer, veszi fel ellenem a keztyűt, s mint Eperjesről »elűzött* új szabású , pánszláv csemetét* igyekszik bemutatni. Már tisztelendő úr, nagyon méltóztatik tévedni: én sem »elűzött* nem vagyok, hanem önként hagytam el az intézetet, sem „pánszláv* üzelmekben részt nem vettem, bizonyságom az eperjesi coll. igazgatóságtól tisztán e célra nyert bizonyítvány s e szerint, hogy pánszláv volnék, tagadom az utolsóig. Hogy Eperjesről önként távoztam, az, úgy hiszem, indokolt eljárás minden józan becsületes polgár előtt, ki a hazaellenes »agitálás* szennyes gyanújának vádját felfogni képes. A mi pedig a tisztelendő úrnak azon félelmét illeti, hogy talán bácskai pap lehetnék, erre nézve legyen nyugodt, édes álmait ne zavarja ez ijesztő rémkép, hiszen a bácskai papok mind egészséges erők még s igy részemről igazan nevetséges lenne az ilyesféle aspirátió, legfeljebb hacsak Tisztelendőséged valami különös kegynél fogva nem engedné át helyét számomra? Különben tudtommal sohasem nyilatkoztam Steltzer úr előtt, hol szeretnék lelkész lenni, s így bízom azt az Istenre. Ennyit óhajtottam röviden megjegyezni önigazolásom szempontjából; csak azt sajnálom, hogy a Prot. Egyh. és Isk. Lapnak kérdéses száma csak most került kezeimhez s így hamarább nem nyílt alkalmam Steltzer Frigyes urnák — nem akarom állítani: roszakaratú — tévedését rectifikálni. Szarvas, 1882. május 31. Orgovány Gyula, hitjelölt. * Gyászhirek. Szobonya Endre mohii ref. lelkész, mint levelezőnk irja, máj. 24-én elhunyt. A megboldogult született 1823. okt. 23-kán Mohiban, Barsmegyében, hol atyja Sz. András ref. tanitó volt. Tanulmányait mint grammatista, Pápán kezdte 1835-ben. Végezvén ugyanott a theologiai tanfolyamot, Ettén lett akad. rektor. Haza jőve onnan kálnai káplán lett (Bars) 1851 ; pappá avatták a veszprémi e. ker. gyűlésen 1852. s kétyi káplán lett (ugyancsak barsi traktus); 4 év múlva N.-Sarlóba ment káplán-tanitónak, honnan szülőfölde, Mohi, választotta meg lelkipásztorul. Papi buzgalmáról egy szép uj templom és egy csaknem teljesen kész iskola tesz tanusagot. Végre saját lakása javítására került a sor, midőn máj. 24-kén reggeli 8 órakor szélhűdés érte s többé az orvosi segély dacára sem jött magához s máj. 29-kén délután el is temették. Benne felesége, Kulifay Luiza, jó férjet, 5 kiskorú gyermeke jó atyát és hallgatói buzgó lelkipásztort gyászolnak. — Szakonyi Miklós a maga és neje szül. Boda Apollónia, ugy gyermekeik : István, Ilona, Miklós és Lajos, valamint a Szakonyi és Berzsenyi rokonság nevében is, fajó szívvel jelenti szeretett nagybátyja Szakonyi István urnák, Veszprémmegye volt fő-, illetve táblabíraja, majd az 1848—49. izgalmas években helyettes első alispanjának, a veszprémmegyei ág. ev. egyházmegye 1

4 százados volt felügyelőjének, a folyó 1882. évi máj. 27-én reggeli 7 órakor, hasznos életének 84-dik évében, végelgyengülés folytan történt elhunytát. A boldogult földi maradványai, folyó évi máj. 30-án tétettek le a n.-szalóki családi sírboltba. — Tóth Samu és neje Szalay Ilona, gyermekeik és rokonaik, megszomorodott szívvel jelentik özv. Szabón Jánosné szül. Szombati Mária, néhai b. e. Szabón János volt jánosii ret. lelkész és nyug. esperes özvegyének máj. 30-kán reggeli 6 órakor, életének 68-ik évében tüdőszélhűdésben történt elhunytát. A boldogult hűlt tetemei máj. 31-én a jánosii sírkertben tétettek örök nyugalomra. — Yattay Sándor sajókeresztúri ref. leik. 81 éves koraban, papsága 50-dik évében, pár hónapi szenvedés után máj. 30-án jobblétre szenderült. A megboldogult az alsóborsodi egyhm. egyik legidősb lelkésze és tanácsbirája volt. Öreg kora dacára, halála előtt még néhány hónappal is, lelkészi functióit megerőltetés nélkül, igazi életelevenséggel végezte. Temetése Kun Bertalan püspök úr közreműködésével f. hó i-sején volt megtartandó. — Berettyó-Újfalu néhai lelkészének s a debreceni ref. egyházmegye esperesének Füredy Mihálynak özvegye szül. Fodor Zsuzsánna, 68 éves korában agyszélhűdés következtében máj. 27-én több heti súlyos szenvedés után elhunyt. Az istenfélő derék nő 28 évig élt tisztes özvegységben ; gyermekei s unokái siratják halálat. — Váradi István, falu- és szabadbattyáni ref. lelkész, 39 éves koraban, maj. 24-én elhunyt. Necrologját jövő szamunkban közölni fogjuk. Béke hamvaikra ! * Szerkesztői mondanivalók. M. P. Pápay Imre nekrológját jövő számunkban közöljük. Az anyakönyvvezetés kérdését már minden oldaláról megvitatták lapunkban. Ha tehát irni szándékozik valamit számunkra, amit köszönettel veszünk, szíveskedjék egyéb szintén napirenden levő tárgyat választani. — Cs. J. Kassa. Ebbe a számunkba legjobb akarattal se szoríthattuk be. A jövő hetiben azonban okvetlenül közölni fogjuk. — W. S. Béla. Becses cikke már régen ki van szedve. Mihelyt terünk engedi, közölni fogjuk. NECROLOGOK. Három ref. lelkész emléke, (Olyan necrolog-féle.) A Fehérmegyében levő nádasd-ladányi temetőben, egy emelkedett helyen, négy ref. lelkész sírja domborul egy körben. A helyről szép kilátás nyílik északnyugotra a Sárrétre, azontúl a Bakony-erdőre, a péti fürdőre s a Bakony lábánál elterülő Várpalotára és Inosára. E megragadó szép helyet félkörben kelet, délnyugot felé erdő és szőllőhegy környezi. Itt e szép helyen, a temető ormán, távol a falutól