Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-04 / 23. szám

valóban rosz benyomást tesz, hogy az összes közönség helyett 8—io ember kénytelen határozatot hozni. Első tárgy volt az esperességi egyházi és világi jegyző urak határozottan kijelentett lemondása, a mi felett annyival is inkább sajnálkozni volt kénytelen a gyűlés, mert az egyházi jegyző úrnak jó tollát nehezen fogja nélkülözni. A jegyző urak egyetlen útravaló diurnumának kiutalványozása, a megérdemlett köszönet nyilvánítása után elrendeltettek az új választások, jelen gyűlés jegyzőkönyvének vezetésével e sorok irója bízatván meg. Gyülésünk egyik legérdekesebb tárgya volt a kerületi gyámolda ügye. Nyugdíjintézetünk már régibb idő óta afféle protestáns betegségben, szegénységben szenved, deficittel működik, több ízben az alaptőkéhez is kénytelen volt hozzányúlni. A kerületi pénzügyi bizottság ennek folytán új alapszabály-javaslatot dolgozott ki, mely a kerület által véleményadás végett az egyházmegyékhez áttétetett, az egyházmegyei elnökség pedig, autonomicus szervezetünkből kifolyólag a javaslatra nézve a gyülekezetektől rendelte be a szavazatokat. S itt a fontos ügy megakadt, a menynyiben a gyülekezetek többsége a javaslatot azon okból nem fogadta el, mert nem hajlandó az eddigi néhány krajcárból álló segélyeken kívül nagyobb összeggel járulni a kerületi papi-, tanári- és tanítói nyugdíjintézet gyarapításahoz. A kerületi bizottság ugyanis minden lelkész után io, minden tanitó után 5 frtot óhajtana a gyülekezetekre kivetni. Elszomorító, hogy a gyülekezetek ezen áldozatot megajánlani nem akarják ; leverő tapasztalás, hogy híveink, kiknek valláserkölcsi nevelésére szenteljük életünket, bekövetkezhető munkaképtelenségünk vagy hátrahagyandó Özvegyeink és árváink sorsának enyhítésére áldozni vonakodnak ; másrészt azonban el kell ismernünk, hogy a sok mindenféle adó val terhelt népünkre, a kerületi soproni középtanoda fenntartása s egyéb kerületi, egyetemes és egyházmegyei szükségletek fedezése céljából már eddigelé is meglehetős összegek vannak kivetve, melyeknek beszedése gyakran nehézségekkel jár. Hogy azonban mégis tegyünk valamit : elhatározta közgyűlésünk, indítványt terjeszteni a kerülethez, mely szerint aláírási ív volna kibocsátandó, melyen minden egyes gyülekezetben évenkint önkénytes adomanyok gyűjtetnének a gyámolda javara, mely adományok 10 évi tőkésítés után csatoltatnának a kerületi gyámoldai alaptőkéhez, addig pedig utalványoztassék a gyámolda részére az eddig annak nyújtott segélyösszegen kiviil az évi államsegélyből még további egyezer forint. Azt hiszem, helyesen cse lekedtiink, hogy a midőn a kivetni szándékolt adót gyülekezeteink megtagadtak, megkísérteni akarjuk híveinket önkénytes adakozásra felszólítani ; így ha a szegényebbek kevesebbet adnak is, a jobbmódu egyháztagok, nevezetesen birtokos uraink, nagyobb összegekkel fognak hozzájárulni gyámoldánk erősítéséhez. Hogy azonban annak a csekély államsegélynek 1

jb

részét mikép fogja a kerület elvonhatni onnét, a hová eddig utalványozta : azt egyelőre nem tudjuk, Majd meglátjuk, mily fogadtatásban részesül egyházmegyénk javaslata a kerületnél, ha esetleg a többi esperességek is elutasítják az eredeti kerületi javaslatot. Más fontos indítvány volt az, melyet a mult évi kerületi gyűléshez a tolnai egyházmegye adott be, mely szerint egy bizottság volna kiküldendő a lelkész- és tanitóválasztási szabályok módosítására beadandó tervjavaslat készítésére. Egyházmegyénk hozzájárulását fejezte ki ezen indítványhoz ; tekintve azonban, hogy ezen és ehhez hasonló egyházrendezeti kérdések megoldása első helyen az alkotmányozó zsinatot illeti, s tekintettel egy egyetemes evang. egyházi szervezet szükségességére: kéri a kerületet odahatni, hogy az országos ágost. hitv. evang. zsinat is mielőbb létrejöjjön. Tehát zsinat és lelkészválasztási szabályzatok módosítása. Nagy és kényes dolgok ezek különösen mi nálunk ágost. hitvallásuaknál. Enlegalabb, valahányszor zsinatról beszélgetünk, önkénytelenül is azt nézem, minő szél fú onnét felülről vagy onnét az alvidékről, a hol azok a mi jó szláv vagy esetleg pánszláv lelkésztársaink laknak, kik képesek a legszentebb egyházi ügyek rendezése elé akadályokat gördíteni, csakhogy nemzetiségi szempontból demonstrálhassanak vagy hogy hatalmas anathémájukat fejezhessék ki azok ellen, kik nem olyan kemény orthodoxok, mint ők, a mennyiben a Krisztus tanításának igaz szellemét fontosabbnak tartják a dogmák betűjénél. Adná Isten, hogy a mi zsinatunk is létrejöjjön, mert valóban szükség van reá, s adja Isten, hogy ha létrejön, békesség és egyetértés legyen annak áldása, hogy különféle nyelvű híveink képviselői pünkösdi lelkesedéssel és egyetértő szeretettel megállapíthassák azon egységes szervezetet, mely evangyéliomi egyházunk érdekeinek és a jelenkor követelményeinek megfelel. A mi a lelkészválasztás szabályozását illeti, e tekintetben bizony már kellene valamit tennünk, mert híveinknek eddigi korlátlan szabad valasztása sok rosz gyümölcsöt terem, mel}r

ek gyakran megbotránkoztatják a lelkeket. De midőn a mi felekezetünk kormánya kezdetben oly igen szabadra eresztette a kormán)- gyeplüit, hogy minden jogot a néptömegnek engedett át s magának csak egy kis gyenge ellenőrzést tartott fenn, hogy ezek után vájjon lehetséges lesz-e az említett egyházi kormánygyeplüket rövidebbre fogni, nevezetesen a korlátlan lelkészválasztást csak némileg is korlátozni : azt nem tudom ; de sok reményem nincs hozzá. Próbát tenni mindenesetre szükséges. Plsperes úrnak nagy gonddal összeállított, s pontosságát, hivatali buzgóságát és egyházkormányzói tapintatosságát tanúsító évi jelentéséből mindenekelőtt sajnálattal értesültünk Kiss János, volt ajkai lelkész úrnak, lelkészi karunk Nestorának, hivataláról történt lemondásáról, sajnálattal azért, mert dacára magas életkorának, nem a nyugalomvágy indította lemondásra, hanem bizonyos kellemetlenségek és tiszteletlenségek, melyeket gyüle-