Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-28 / 22. szám
mos élelmiszer, fütő anyag és ruházati cikk, melyből kitűnik a fővárosi közönség jeles részvéte jótékony intézetei iránt. Az intézet pénztári mérlege e következő: 1880-ki maradvány 12,116 frt 57 kr ; az ingyenes ágyakra befolyt adományok és alapítványi kamatok 522 frt 28 kr ; folyó bevételek 9342 frt 14 kr, ezek közt a németországi helybeli főkonzulátus alapítványa egy német ágyra 400 frt. Összes bevétel: 21,980 frt 99 kr. Kiadás: 9084 frt 97 kr. Mai adván)- 12,896 frt 02 kr., mi összesen kitesz 21,980 frt 99 krt. Ilyen kedvező mérlegre való kilátás mellett lehetett a megdrágult egyénenkénti napi tartásdíjat, 80,6 krt, győzni akkor, mikor az ápo'ási dij csupán 70 krra van határozva. A heti 10 krral előfizetők száma 200-ra emelkedett. Privát beteg ápoltatott 7 családban, 85 napon keresztül és számos szegény beteget látogattak meg a diakonisszák. Ennyit ezen jeles kórházról Most azonban méltán szólhatunk Bethezdáról, mint diakonissza-intézetről is. A diakonisszák (ápoló nővérek) mindössze 6-an s így kevesen vannak a 445 beteghez arányítva és hozzáadva még azt is, hogy a magán betegek ápolása is mily kívánatos volna arra, hogy a diakonnők keresztyén intézménye népszerűbbé és üdvös hatása általánosabbá legyen. Eddig koronként lehetett a rajnamelléki kaiserswerthi anyaintézetből, diakon nőket kapni, de a németországi nagy szükséglet ezt továbbra lehetetlenné teszi. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy honleányaink határozzák magukat ezen magasztos, Istennek tetsző keresztyén szolgálatra, megemlékezvén az Idvezitő ez igéjéről: „A mit cselekedtetek egyikével e kicsiny (e nyomorult) atyámfiaival, azt én velem cselekedtétek/ Ezért helyén levőnek találjuk, hogy a Bethezda igazgatósága az értesítő végén kinyomatta a diahonnői hivatalba felvételnek feltételeit, melyeket röviden vázolva igtatunk ide. 1. Némileg haladottabb keresztyén vallásos ismeret. 2. Keresztyén magaviselet, melyre nézve néhány egyén megnevezendő, kiktől az igazgatóság tudakozódhatik a belépni szándékozó után. Eliez tehát szükségeltetik erkölcsi bizonyítvány a lelkésztől (Csel. 6, 3.), mely bepecsételve atadandó. 3. Testi épség és egészség, mi pecsételt egészségi orvosi bizonyítványnyal igazolandó. 4. 18 és 30 év közti életkor. 5. Házias és kézi munkákban való gyakorlottság. 6. Eolyékony olvadás és írás anyanyelven. Ennek bizonyítása után lehetőleg önmaga altal szerkesztett életrajz és a szülők vagy gyám írásbeli beleegyezése adandó. 7. Tan- és próba-idejölc 2 — 3 évig tart. Sötét szinű ruha, alsó ruhák és fehérnemű hozandó az intézetbe, valamint biblia és énekes könyv és némi zsebpénz. 8. A belépő maga fedezi útiköltségeit. 9. Ila a próbaidő után alkalmasaknak találtatnak a diakonnői hivatalra, legkevesebb 5 évre kell e hivatal viselését elvállalniok. A beavatás után teljes ruházatot és évi 60 frtot kapnak zsebpénz gyanánt. Megbetegedés esetében, az intézet gondoskodik a diakonnőről. Eelvétel végett fordulhatni az igazgatósághoz, melynek tagjai ezek: König Rudolf, Aloocly András lelkészek, Dr. Balcody Tivadar, tanár, Biberauer Tódor, Iiornung S. és Wehn Zsófia diakonnő. Mult évi május 8-án diakonnői hivatalra felavattatott Horváth Ludmilla mosóci születés. Augusztusban pedig Yarenhorst Sarolta diakornő, betegsége helyreállítása végett az anyaintézetbe Kaiserswerthbe ment. Az év végen azonban ennek helyébe lépett egy magyar próbanővér dunaföldvári születés, Szabó Evelin. Vajha ez utóbbit sok más követné. Szüksége mutatkozván annak is, hogy magában álló gyenge öregek, kik nem betegek, kis napidíj mellett ápolás alá vétessenek, óhaja az intézetnek, hogy ez uj osztályra szives adományokat nyújtsanak az emberbarátok. Istennek gazdag áldása szálljon ez intézetre ! Láng Adolf. A belső-somogyi ev. ref. egyházmegyének ez év ápril hó 18 — 21. napjain Kálmáncsán tartott közgyűlése. Mióta a m. év tavaszán e becses lap hasabjain ama szomorú jelentés elhangzott, hogy »egy viharos jelenet következtében az egész tiszti kar lemondott", azóta a nagyérdemű közönség mitsem olvasott rólunk s illetőleg egyházmegyei közéletünkről ; ideje tehát, hogy némi életjelt adjunk magunkról, annyival is inkább, níeit ha van egyházmegye, melynek minden közegei mozgásban vannak: a mienk bizonyosan az, s miután e mozgagalom nem pusztán beléletünkre, hanem társadalom-, s nemzetiség-, de sőt az összes protestáns egyetemre hat : nem lehet, hogy lehetőleg rövid vonásokban ne jelezzem azt a nagyérdemu közönség előtt. Mindenek előtt, mi ugyan nem nagy jelentőségű, előre bocsátom azt, hogy a lemondott tiszti kar, engedve a közönség megtisztelő bizalmának, a gyülekezetek szavazati többségének, helyén maradt. Az e. megye életét, ennek szellemi haladását, anyagi létét legjobban tünteti ki az esperesi elnöki jelentés, s annálfogva, én is itt kezdem közlésemet. Körmendy Sándor esperes, ur, miután jelentésében számot adott esperesi intézkedéseiről, mint a zsinatnak volt kerületi képviselője egy oly ügyben szólalt fel a gyűlés előtt, mely méltó arra, hogy minél szélesebb körökben ismertessék s átolvasva azt, méltó, hogy minél többen tanulmányozva a köré csoportosuljanak, s ah-