Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-28 / 22. szám

egy rohanó erős szélnek zúgása, s betölté az egész házat, melyben lilének. És nyelvek tűnének elébök, szétágazók, mint a tűzé, és lile egyenkint mindegyikre ő közülök, és megtelének mindnyájan szent lélekkel és kezdének szólni más nyelveken." Ezen sorokban meg volt fejtve a titok. Isten csodás módon, az események fejlődésébe közvetlenül beavatkozva intézte a régi világ sorsát; hol maga is megjelent emberi alakban az emberek között, hol megjelentek az ő küldöttei, és így álltak elő a régi világ csodás eseményei, így jött létre az első keresztyén piinköst, és ennek folytatása, a keresztyénség gyors elterjedése s az ó világ felett nyert diadala. De hát ma, midőn az ilyesféle csodák iránti hit elpárolgott az emberek léikéiből, hol keressük a titok nyitját? Ma is csak sz. könyvünkben. A fentebb idézett sorok sokszorosan bebizonyított igazságot tartalmaznak. Vannak idők a természeti élet körében is, a midőn sűrű tikkasztó gőzpára övedzi a földet, egészségtelen kigőzölgéssel, dögleletes miasmákkal telitett a lég, melyet beszívunk, midőn minden élet, tenyészet fennakad, a munkakedv lelohad, az erő megzsibbad: mígnem egyszer rohanó erős szélnek zúgása hallatszik, villámok cikáznak felettünk, nyelvek tűnnek elibénk, szétágazók, mint a tűzé, majd áldásos eső következik, melyek folytán a lég megtisztul, az állat- és növényvilág felújul, megelevenűl, élet és tenyészet virul mindenfelé. Igy van az a szellemi és erkölcsi világ körében is, s így volt mindenek felett Jézus és az első ker. pünköst idején. Az előbbi századok szellemi és kivált erkölcsi vegetatióját az ekkori vallástalanság s erkölcsi ledérség tikkasztó szele leperzselte; az emberek megszűntek a nemes eszmékért lelkesülni, magasztos célokért fáradozni, hanem mintegy kétségbeesve az emberiség jövője, további fejlődhetési képessége felett, a komolyabb lelkületűek a régi századok hátrahagyott betűin rágódtak ; a könnyebb kedélyüek pedig a jelen által nyújtott múló örömök posványában fetrengettek. Míg nem Bethlehemben egy új fényes csillag támadt, jelzőjeként és kezdőpontjaként egy egészen új világnak. És e csillag rövid ideig tartó ragyogása után erős szélnek zúgása hallatszék, az első pillanatban csak Juda pusztáján, de csakhamar az akkori művelt világ összes téréin, és e zugó szél kezdé a levegőt megtisztítani, uj életelevenséget, üdeséget támaszta mindenfelé; a 12 ifjú apostol előtt nyelvek tűntek fel, szétágazók, mint a tűzé, villámok cikáztak felettök, eddigelé teljesen ismeretlen, uj eszmék villámai, nem földi, de égből eredő villámok. Majd érezték, hogy ők mindnyájan megtelének Szentlélekkel, az önzéstől, : földi érdekektől s aggodalmaktól teljesen ment nemes lelkesedéssel; érezték, hogy az idő elérkezett Mesterük azon parancsának teljesítésére, mely kötelességükké tette minden népeknek tanítását. ()k elmentek, tanítottak minden népeket, és az álom valósult. A felrázott, megtisztitott üde levegő hatása alatt uj életnek, tenyészetnek indult minden. Azok a népek, melyek az előbbi évezred folyama alatt a mély vallásos eszméknek, avagy az antik civilisátiónak fejlesztésére oly sokat tettek, de a melyek Jézus eljövetelekor teljes szellemi s erkölcsi zsibbadtságban voltak, meghallották a rohanó erős szél zúgását, illetve lőnek ez által, és az uj életre ébresztett nemesebb lelkek szolgálatába állottak ismét egy, az eddiginél sokkal magasabb fokú s áldásosabb hatású civilisátiónak; és a mikor az első három száz év lefolyt, már akkor a Golgotha hegyén felállított kereszt dominálta a hét hegyet s a régi civilisált világ összes népei befogadák azon eszméket, melyek az első pünköstkor a 12 ifjú előtt szétágazó tüzes nyelvek alakjában tűntek fel. Majd midőn az uj időszámítás első évezredének a végéhez jutottak, a régi világ számos ismeretlen, de az ujabb világtörténelem fonalszálait kezükben tartó népei is leborultak Krisztus keresztje előtt; midőn pedig a második évezred bezáródik, már akkor a hajdanta ismeretlen világrészek lakosai is bő mértékben tapasztalandják, hogy messze kiható s mily hosszantartó ereje van azon léleknek, mely az első tanítványokra kitöltetett. Sokan azt tartják, hogy korunk és a keresztyénséget közvetlenül megelőzött kor között nem kevés hasonlatosság van. Azon hitcikkek ereje — mondják —, melyekhez hajdan az apák lelkük egész melegével ragaszkodtak, rna mái meggyengült, a hitközöny széles körökben és pedig épen a magasabbakban divatossá lett; az erkölcsi élet tisztasága, a közjóért, az eszményi