Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-08 / 2. szám

Végre a ,,Krisztus, ki vagy nap és világ," benne van a Gönciben a 164. levélen. A halottas énekekről nyilván mondja Illyés : (169. 1.) t

egy kis magyar Funebralika (ujitók munkája, noha a mi énekeinkből is, változással tettek oda) fürög-forog látom, még a katholikus oskola-mesterek kezeiben is, és e lón egyik oka, a mint I. Részben, az ajánló levélben jelentettem, ezen fáradságomnak. " Ez a »kis magyar Funebralika® semmi egyéb, mint a Szilvás-Újfalvi Anderkó (hadd irjam ki családi nevét is, melyet Lugossy tanár úrtól tudtam meg nem rég) Imre „halotti énekei* »in exequiis defunctorum" cím alatt 1598-ból. Nyilván beismeri Illyés, hogy ebből is vett éneket, természetesen — a hol csak lehetett — pápista pluvialéba öltöztetve s körül füstölve, mert maga mondja : »a mely éneket az emiitett Funebrálisból vettem, az olyan szerfelett való és vakmerő biztatásokat (minémüek a halottakért könyörgő versek elhagyása) timporálván, katholikus sensusra, értelemre alkalmaztatni. Ezen énekek: a 185. lapon: „Sok nyomorúsággal élete embernek," versfőkből Siderim János írta; a 195. 1: »Sok rendbeli próbák vannak rajtunk ez életben,4

v. f. Stephanus Pathai; a 215. 1: »Adj idvességes kimúlást/ v. f. Andreas Dézsi; a 296. 1.: 3Már elmégyek az örömben," v. f.Miklós deák vagyis Kassai Miklós. Siderim János úr 1597-ben adá ki először »Kisded gyermekeknek való Catekizmus*-át, volt tarcali prédikátor. Pathai István 5592-ben adá ki először „Sacramentomohról in genere<

i

cimű nagy fontosságú művét, volt pápai prédikátor, s enyingi Török István papja. Életrajzát lásd Tóth Ferencz „Túl a dunai püspökök élete". (Győr 1808.) 63 — 82. w Dézsi András 1582-ben adta ki » Tobiae minoris connubium* c. munkáját. Kassai Miklós a XVI. század közepén élt, mert éneke van a Gönczi első kiadásában. Imé tehát mégis csak volt nekünk szegény reformátusoknak valamink úgy annyira, hogy keletkezésünk után egy századra már mások el akarták vindikálni tő lünk, ép úgy, mint most több mint háromszáz év után B. úr el akarja tulajdonítani, mert bizony mondom, hogy sa keleties, szívjazdag igaz magyar énekek* nem a XVII. század katholikus énekes könyveiben, — mint az akademiaban tetszett mondani, — hanem a XVI. század református gyűjteményeiben, minőket e lap 1881. évi 7. számában emiitettem — találhatók fel ; hozzáadom még a Hoffgreff és Cornidesz gyűjteményt, úgy az akkor is emiitett bártfai, 1593-iki codexet. Már most arra kérem B. urat, hogy ha még ezek után is ragaszkodik az 1881. évi 2. szám 48. hasábján megirt ezen állításához : „mi már birtuk a zsoltárok magyar énekeit, midőn önök tőlünk elváltak* : kegyeskedjék előmutatni azt a gyűjteményt, melyben ezen zsoltári magyar énekek foglaltatnak . bizony mondom, nagy kincscsel ajándékozna meg a magyar irodalmat s neve egy Heltaié vagy Cornideszé mellett fog álani. Kálmán Farkas. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. -A. p t ó s éi g1

o Ik. _ Most, midőn a polgári házasság nálunk is vajúdásban van, azok végett, kik ezen intézményt vallastalanak lenni állítják, helyén lesz megemlíteni a Poroszországban kiadott legutóbbi statistikai kimutatást, melyből világosan láthatni, hogy még abban az államban is, melyben divatja van socialismusnak, zsidó üldözésnek, az 1880-ik évben csak 100 házasság nem részesült egyházi áldasban, holott 1875-ben 1.485. * Az a hir, hogy a würtenbergi király a katli. vallásra áttért volna, teljesen meg van cafolva ; hanem e helyett a Journal de Geneve azt a hirt tudatja Romából, hogy a szt. Péter káptalan két jeles tagja Campello példáját akarja követni, azaz a protestantismusra térni. * Nem is csuda. Mert mik meg nem történnek abban a kath. egyházban ! íme itt is egy példa. Szt. Labreban élt egy koldús, a ki a kath. egyház előtt azzal szerzett magának dicsőséget, hogy a legaljasabb rondaságban élt; évtizedeken át egy lyukban aludt a nélkül, hogy azt valamikor kitisztogatta volna; következéskép mind az, mind maga telve volt undok férgekkel; soha nem mosakodott; tehát a piszok annyira befogta testét, hogy e gonosz világ bűnös szele által nem jarhatta ; azzal táplálkozott, a mit állatok a moslékos válűkban hagytak stb. Ez a bolond f. évi dec. 8-ikan avattatott szentté. No katholikus testvéreim ! ha még ilyenek után is meg tudtok maradni abban a vallásban, mely efféle őrülteket részeltet az általa adható legnagyobb gratiában : akkor ? (nem mondok egyebet), Isten akarata ellen tesztek, mert behunyjatok szemeteket a világosság előtt, hogy ne lássatok. A kath. embernek kötelessége a szenteket kivétel nélkül tisztelni, imádni. Ha meggyőződésből imádjátok az ilyeneket is, ugy nincs semmi szavam ; de ha nem tisztelitek, sőt magatokban ostobaságnak tartjátok, akkor a józan ész, és a lelkiismeret iránti kötelességlek ezeket a szenteket mindenestől ott hagyni, es tovább sem magatokat, sem gyermekeiteket, sem embertársaitokat, sem istent altatni akarni 1 Gondolkozzatok.