Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-14 / 20. szám

vák évi segélypénzei, úgyszintén a kecskeméti és gyönki iskolákból folyamodó k. somogyi tanulók részére, szorgalmuk arányában, a Szelle-féle ösztöndijak. Egyházak és egyesek kérvényei s ügyei közül felemlítjük a következőket: A ságvári egyház és tanítója között létrejött azon egyesség, melynél fogva az iskolás gyermekek altal, iskolafütésre eddig hordott s bizonytalan mennyiségű fadarabok helyett, ezentúl 5 öl kemény hasabfat fog kapni a tanitó, — mint a hivatalnokra nézve előnyös változtatás helyben hagyatott s 10 évi időtartamra megerősittetett. Ugyancsak megengedte a közgyűlés a ságvari egyháznak azt is, hogy régi papi fundusát az általa most szerzett s előnyösebb fekvésű belsőséggel felcserélhesse, a megkezdett építkezést --az e. m. építészeti bizottság tanácsának meghallgatásával — folytathassa ; régi papházát pedig, a hozzá való beltelekkel együtt, örök áron eladhassa. Adándra, hol a roskadozó iskola s tanitóilak megépítése a hivek által is szorgalmaztatik, de az épités mikéntjére nézve közöttük pártharcok folynak, az e. m. építészeti bizottság, széles körű meghatalmazással, kiküldetett. Nyim leányegyháznak, a kért s őt törvényesen megillető szabad tanitó-választási jog, a tanügyi bizottság rendelkezése alól elvonatván vissza adatott s esperes úr utasítva lett az ott üresen álló tanítói hivatalnak szabályszerű választás által leendő betöltésére határnapot tűzni ki. Néhai Szalay György somi tanitó Özvegye, hivatkozva hosszas szolgalati idejére, a rendes szolgálati év javadalmain felül, kegyévet kért a maga s gyermekei részére ; de mivel a tanítók családjai sehol sem élvezik a kegy év kedvezményét s rólok az országos töi vényhozás különben nagylelkűen gondoskodott, folyamodó kérelme nem teljesíttetett. Ugyancsak elmozdittatott nevezett özvegynő a tűzifa iránt tamasztott igényétől is, az e. m. szabályok és több hasonló praecedens alapján. A tanitóválasztás módozatait megállapító e. m. szabályzat rövid fennállása óta is hézagosnak s rendelkezéseiben nem eléggé világosnak bizonyulván, az ennek újra átdolgozása iránt tett indítvány egyhangúlag elfogadtatott, s a munkálat elkészítésére a tanügyi bizottság küldetett ki, úgy, hogy azt a jövő közgyűlésre — tekintve az ügy sürgősségét — múlhatlanúl beterjessze. Törvényszéki ügyek, a gyűlés másod napján tárgyaltattak. Feltűnő, és sok tekintetben aggályt kelthető jelenség, hogy a tanítók ellen, azok hivatali szorgalmát s lelkész-főnökeik iránti magoktartását illetőleg, évrőlévre több-több panaszok emeltetnek, úgy az esperesi szemle, mint az e. m. törvényszék előtt. Ezen törvényszék is egyszerre három, u. m. a szóládi, bálványosi és kapolyi tanítók ügyével foglalkozott, kik közül a szóládi nagy mérvű könnyelműséggel s iskolájának teljes elhanyagolásával, a más kettő pedig lelkésze iránti qualifikálhatlan durvasággal és tiszteletlenséggel vádoltatott. Mindhárom helyre, ítélet hozatalra jogosított törvényszéki bizottság delegáltatott, melynek részrehajlatlan tagjaitól elvárjuk, hogy a megejtendő alapos vizsgálat után, az igazság mértékével fognak mérni — minden irányban. Legtöbb időt vett igénybe s elszomorítón érdekes tárgy volt : a felső ireghi egyház viszályos ügye, melyet keletkezésétől, minden fázisain keresztül — egész a törvényszéki elbírálásig — részletesen előadni igen hosszadalmas, habar nagyon tanulságos is lenne, egyházakra ugy mint lelkészekre nézve; mert ezen siralmas ügy talán unicumnak mondható jelenleg a magyar prot. egyházban. Ezen egykor oly buzgó, s az egész dunamelléki egyházkerületben jóhirű egyházunkban, mely 60 ezer forintnyi költséggel párját ritkító gyönyörű templomot s annak elkészülte után rögtön szép emeletes iskolát bírt, csupán önerejére támaszkodva, építeni : most valóságos independentismus rémével áll szemben az egyházi hatóság. Hét, nyolc lelketlen izgató, kiknek — mint hiteles bizonyítvány igazolja — az ottani róm. kath. adminisztrátor a tanácsadójok, annyira felbőszítette az értelmetlen tömeget, hogy ez lelkészről, egyházi hatóságról, törvényről tudni sem akarva, a maga saját akaratát nyilvánítja törvénynek s egy lélegzetvétellel követel világi elnököt, jegyzőt, pénztárnokot, 24 presbytert, pap nélkül összehívható közgyűléseket, lelkész,- tanitó,- sőt még káplán választási jogot is, szóval — mint ő mondja — teljes Önkormányzatot. És ehhez képest már kezdett ís berendezkedni, választván a szabályszerűen alkotott, de az izgatók által nem kedvelt presbyterium mellé egy saját szája ize szerinti másik presbyteriumot, s mindezt a lelkész részvéte né.kül, sőt egyenes tiltakozása ellenére. Ebből természetesen viszály keletkezett a lelkész-és a felforgató párt között, mert egyik sem ismerte el törvényesnek a másik presbyteriumát; minek folytan az izgatók — példátlan bujtogatás és terrorizálás által megnyervén a józanabb elem nagy részét is — egyenesen felléptek s vádakkal álltak elő köztiszteletben álló esperes lelkészök ellen. Vizsgálat küldetett ki a világi elnökség által a hely színére ; de a főlázitók által becsődített 3—4 száz főből álló tömeg a vizsgáló bizottság szabályos működését csaknem egészen lehetetlenné tévén, ez kénytelen volt megelégedni azzal, hogy legalább a főbűnösöket kinyomozza, mely sikerült is. Az e. m. törvényszék a vizsgálati iratok alapján s a megidézett vádlottak kihallgatása után akkép itélt, hogy az izgalom vezetői közül kettőt örökre, ötöt pedig mindaddig eltilt bárminő egyházi hivatal viselésétől, mig megjavulásukat erkölcsi jó magukviseletével s békés maguk tartásával nem igazolják, ezenkívül a magyar büntető törvénynek a lázitások és bujtogatásokról szóló §-aiba ütköző bűntényt konstatálván, a bűnvizsgálat és bűnfenyitő eljárás megindítása végett a szegszárdi kir. törvényszéket megkereste, kérvén a hét fő bűnösre a törvény szabályait (melyek 3 — 5 évi börtönről szólnak)