Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-30 / 18. szám

Egészen a mester tanítványa. Szerényen visszavonult a közbizalom kínálta közhivatalok elől, de annál inkább fénylett családja, barátai, hívei között. Őt ismerni és szeretni egy volt. Háza ép ezért nyilt, derült és keresett volt. Családtagjai imádattal ragaszkodtak hozzá, a valódi apahoz. Es halala is oly szép és megható volt, Az évekkel ezelőtt betegeskedett, de most életvidor — aggnak még nem mondható — apa, Takácsiról látogatásara érkezett Lmilia leanya, unokái, Apolónia még honn levő kedves lánya környezetében, atkocsizott kis keszi lelkész, szerette Gyula fiához pár napra. És nem volt ott nála derültebb, boldogobb senki az éjen. Kis onokaival eljádzadozott, a felnőttekkel derülten társalgott. Reggel kocsira ülve változást érzett, de — folytonosan nála levő cseppjeiből bevéve — útnak indultak, és az uton, a Nádasd-Ladányi határszélen, Emília leánya vállára leborulva a nemes sziv megszűnt dobogni. Utolsó szava is az volt, haza . . . Mint egész élete is a csendes háznál folyt le, ugy most is haza vágyott, mert tudta, hoay honn van valaki, ki őt várja, hosszú éveken át boldogító neje. És hiaba várta. A derülten távozott 45 éves útitársat halva adák át gyermekei a síró, a jajgató anyának. Oh az megrendítő pillanat volt. Szelíd, váró mosoly az arcon az érkezők elé, és felzokogas a halál említésére ilyen halalt várt a boldogult, és szivszélhüdéssel megnyeré azt. Ki éltében boldogitott, azt halálában siettek tömegesen meglátogatni hivei, ismerői. A lelkészlak egész nap ápril 13-án és 14-én is látogatott volt . . . mintha fejedelem esett volna el. Hát hiszen fejedelme volt ő családjának, híveinek, és benne leesett az ő koronajok. Evek jőnek, évek mennek, de emléke fennmarad. A távíró szavára, sietének mellé állni távol lakó gyermekei, kedvesei is, ugy hogy midőn ápril 15-én megérkezett az óra, a temetés órája, ott voltak mind : a hu nő: Szenyéri Apolonia, a szerető gyermekek : Badicz Gyula, kis-keszi lelkész, nője Pal Rózsával, Gizela kis leányával, Badicz Emilia, férje Szekeres Mihály takácsii lelkészszel : Margit, Mihály, Gizela, Flóra gyermekeivel, Badicz Mari, férje Bocsor Lajos tengődi lelkészszel, Badicz György — dráva-szerdahelyi lelkész fiával, és Badicz Apolonia. Ott voltak és könnyek), méltán kiérdemlett könnyek közt búcsúzának el attól, a ki ő bennek élt s kiben élének ők. Ottvolt mezőszentgyörgyi közbirtokos : Badicz István egyetlen élő testvére, és kedvesei, nem különben elhunyt Péter testvérének gyermekei s számos uri rokonsága, ott a nt. mezőföldi egyházmegye nagyszámú lelkésze élén nt. Horvát Mihály esperes úrral, ott a mezőföldi tanítói testület jól szervezett énekkara, mely a háznál, templomban, sírnál szabatosan előadott megható, gyászénekével nagyban emelé a gyászünnepélyt, ott volt az ősi gyülekezet, ott a róm. catholikusok, szomszédfalubeliek . . . Ugy, hogy az, kit annyian szerettek, szeretet könnyei között ment el hivei közé aludni. A háznál rövid imát: Csabi Károly szentmihályi s. lelkész ur mondott, meghatottan, azután papi díszruhába öltözött ifjú lelkészek vették fel az aggot, ki szerette az ifjúságot, és lélekben ifjú maradt haláláig, és vitték a templom elé, hol 36 évig hirdeté az evangeliomot s azt, a ki maga volt a szeretet. Templomi szónok Sós Károly csajági lelkész ur volt, a prozaköltő. Beszédében, a prot. pap életét vázolá hatásosan, jellemzőleg mondván, hogy a prot. lelkész koporsójara a biblia mellé még tövis koszorú is illenék . . . Nagyon igaz. De hat vannak oly szerencsések mint a kedves halott, ki szerény önzetlen lelkével, nagy szeretetével még a tövisek vérzését sem érzé. Sirnál ládányi lelkész, Czeglédi Sándor ur mondott meghatottan megható siri beszédet. Életrajzából közlöm, hogy 1808-ban Mező-szentgyörgyön született, Papán végezvén iskolait, ismeretei gyarapítása végett Bécsbe ment. Azután lett pálfai, csákberenyi segédlelkész, később pálfai, majd ősi rendes lelkész, nője Szenyéri Apolonia, kivel 45 évig élt házasságban, gyermekei hatan vannak. És most vége a necrolognak. O aluszik. Mi nem feledve őt, kegyelettel nézünk a sirra, kivanva, vajha életünk is oly szeretetteljes, oly áldó, oly sok évekre terjedő lehetne mint az övé, vajha egykor mi felettünk is oly kegyelettel allananak meg hálás gyermekeink, mint ő fölötte. Kedves halott! Vérszerént ugyan nem, de szellemileg fiad valék, te adád nekem azt, a mi legdrágább, nőmet . . fogadd el hálául kicsorduló fiúi könyemet. . . Isten . . Isten veled Szekeres Mihály. P AL YÁZA T_ Az eperjesi kerül, evang. Collegiumnál külföldi egyetemeken tanuló magyarországi hittanhallgatók számára alapított ösztöndíjakra pályázat hirdettetik. Folyamodhatik ezen ösztöndíjakért minden ág. hitv. ev. hittanhallgató, a ki legalább két theol. tanfolyamot valamely magyarországi theol. intézetben végzett s jelenleg tanulmányait valamely külföldi egyetemen folytatja. Ezen ösztöndíjak egyikénél előnyük van azoknak, a kik néhai Jozeffy superintendens családjával rokonságban vannak. A folyamodványhoz melléklendő először oly bizonyítvány, mely azt mutassa, melyik magyarországi theol. intézetben végezte folyamodó korábbi theol. tanulmányait, másodszor annak igazolása végett, hogy folyamodó jelenleg külföldi egyetemen van, az illető egyetemi leckekönyv — eredetiben vagy hiteles másolatban. A folyamodványok május hó végéig alulirt igazgató címén bérmentve küldendők Eperjesre. ' BailCSÓ .A-Xltsil, e. i. collegiumi igazgató.