Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

nyire bántson is, testvérem a hitben, a szeretetben és reménységben. De áttérek most már a válasz főbb irányaira, melyek minden sorából kirínak. Az a mű, melyet, ugy látszik, egyházam történetének megírása szükségképen provokált, három tendentiosus iránynyal jelent meg. Első iránya, hogy az általam felsorolt adatokat, — melyek, mellesleg legyen mondva, mint a múlt emlékei, a mai időben már senkire sem compromittalók, — lerontsa, halomra döntse. Minden történészi érzékem hiánya mellett is kecsegtetem magamat azzal, hogy ezen, egyházam történetéhez csatolandó függelékben sikerült kimutatnom adataimnak, — a melyek különben az egyházi felsőbbségem levéltárában levőkkel is megegyeznek, — t. Városy úr adataival való egyezését, a sok csűrés-csavavarás dacára is. Erre tehát többé nem is reflektálok. Válaszának második irányát annak bizonyitgatása képezi, hogy mi reformátusok sem voltunk jobbak, ugy itt e hazaban, mint más országokban, katholikus polgártársainkkal szemben, ha a hatalom a mi kezünkben volt ; mi is zsarnokoskodtunk, használtuk a kényszert, az erőszakot. Ehez mar fér egy kevés szó. Annak kijelentése mellett, hogy e kérdésre nézve vitat provokálni sem időszerűnek nem tartom, sem időm nincsen, csak annyit jegyzek meg, hogy ha itt-ott elvétve egy-két szórványos esetet Lanyi-Knauz »Magyar Egyház Története* (mint melyre hivatkozni méltóztatott) fel is tud mutatni: mi •— fajdalommal legyen mondva, — minden egyes esettel százat tudnánk szembeállítani. Nem mentem magunkat, de a történelmi igazságokat nem engedhetem arcul ütni. A felhozott példakra vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy Naumburg, a braunschweigi hercegség, Szászország lázas esetei elenyésző csekélységek azok mellett, a miket mi szenvedtünk. Anglia példája rosszul van felhozva, mert ott nem a vallasi, hanem a politikai kérdés okozta a sok üldözést, elnyomást, mint ahogy okozza ma is. Felső-Magyarországon csak Eperjesre kell mutatnunk, s mi az, a mit ezzel szemben Lányi-Knauz felmutatni tud ? Döllinger idézetét nem kell cáfolnom, mert ő önmagát megcafolta mar ; a mit Hergenröther 1875-ben Döllinger szájába ád, azt Döllinger a vatikáni zsinat előtt mondta, irta; és már akkor, midőn én 1871/72-ben a müncheni egyetemen hallgatója voltam, a vatikáni zsinat többsége altal alkotott csalhatatlansági dogmaval szembe és igy az idézett tételre nézve is más álláspontot foglalt el. Jellemző, hogy t. Varosy úr a többek között Döllingerrel is akarvan munkámat cáfolni, idézetét nem az egykor hű katholikus Döllinger művéből, hanem a már hűtlenné lett rosz katholikus Döllingerrel polemizáló Hergenröther támadó müvéből vette. De minek beszéljek minderről ? Miért verjen fel egy református kis egyház története olyan hullámokat, hogy Naumburgra, a braunschweigi hercegségre, Szászországra, Angliára, az eperjesi vérbiróságra, Döllingerre kelljen hivatkozni ? Nem az volt az én célom, hogy harcot kezdjek, melyben a mult idők gyászos tényeivel, mint fegyverekkel küzdjünk, nem ! Megmenteni egy kis egyház történetének okmányait az enyészettől ; felmutatni, hogy azon gyülekezetnek, melynek gondozását és vezetését Isten kegyelme az én gyenge erőmre, de jóra törekvő lelkemre bízta, ilyen volt múltja, ilyen jelene, és hogy valamint Isten kegyelmének eddigi nyilvánulásáért hálával tartozik, úgy azt a jövőben is kiérdemelni kötelességének tartsa : ez az, amit akartam ; ez az, a mit tettem ; ez az, amihez jogom volt, s azt hiszem, hogy e jogom finom, kíméletes érvényesítése senkitsem bánthat, a felekezeti elfogultság vádja nélkül. Dixi et salvavi animam meam ! Harmadik iránya t. Városy úr művének az, hogy mindenképen rám akarja sütni, hogy egyházam történetének megírása és kiadasa t

a foktőieknél szítani fogja a felekezeti gyűlölet lángját katholikus polgártársaik iránt, kikkel eddig békében éltek.' Én nem így vagyok meggyőződve. Biztosíthatom, hogy egyetlenegy rosz szó, egyetlenegy rosz gondolat szerzője sem les', e munka. Sőt inkább nyereség volt mind a két félre; míg az én híveim megismerték egyházuk történetét elejitől kezdve a mai napig ; megtanulták biztos forrásból a multat, mely a szájhagyománynak gyakran nagyonis meghamisított va riatióiban kerengett közöttük; okúltak a jelenre, és a mit a mú'tban oly sajnosan nélkülöztek, az áldott békességet, most mint drága kincsüket, mint az isteni törvényeknek mindenek felett győző erejével kivívott emberi törvények szent adomanyat féltékenyen őrzik, ápoljak : addig foktői katholikus atyánkfiai megtudtak a foktői ref. egyház történetéből, — a mit eddig még nem tudtak, — hogy helybeli egyházuk, gyülekezetük, mikor, minő körülmények között, kiknek közreműködése mellett alapíttatott. Többen örömmel és halával ismerték ezt el előttem. Ez a mindkét részről való felvilágosítás pedig egyáltalában nem szíthatja a felekezeti gyűlölet lángját. Végül nem tagadhatom meg magamtól, hogy ne gratulaljak t. Varosy úrnak ama sikerért is, melyet az egyházam történetére vonatkozólag felemlített kedves sikeren kivül munkájával kivívott. Közegei megnyerték a foktői ref. egyház egyik tanítóját: Zih Illést is, muce ingyen terjesztésére Foktőn. Gratulalok, bár semmi irigyelni való sincsen benne. A kegyelem Istene legyen velünk 1 Feleki József, foktői és kalocsai ref. lelkész. IRODALOM. Magyar Háziasszony címmel, háztartási, gazdasági és szépirodalmi uj heti lap indult meg, melynek most megjelent számaban György A'adár vezércikkezik a nőegyletek munkaköréről; a többi cikket dr. Scheff László, Vécsey Olga és Revicky Gyula irta. A lap