Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

Ily nagy példák igazoljak legékesszólóbban, hogy Magyarország művelődéstörténetéből csak az igazság rovására lehet kiküszöbölni Pannónia történetét. Tudtommal Desjardins francia tudós mondta ki legelőször, még 1871-ben, a nemzeti muzeumunkban lerajzolt műemlékeinkről tartott felolvasásában, hogy a római világuralom magyarországi kőemlékei, Magyarország művelődéstörténetének legelső hiteles okmányai. Azóta sok viz lefolyt a Dunán, de alig egy-két historicus vette tekintetbe az igaz beszédet. Annál nagyobb örömünkre szolgálhat, hogy egy jogtudós, római jogtudományi szakmunkájában oly egyént szemelt ki kutatása tárgyául, ki közreműködött a pannóniai provincia civilizálásában, ki látta, elősegité e kulturát a hely színén tett anyagi intézkedéseivel, s szellemi működésével elősegité a nemzet szellemi fejlődését. Marcellus, mint Alsó-Pannonia kormányzója civilizálta a magyar föld egy részét; mint római jogász, jótékony befolyást gyakorolt a magyar nemzeti jogtudomány fejlődésére. Az európai nemzetek jogéletének alakulására Justinianus törvénykönyvei, a XII. vagy XIII. században megújított tudományos ismertetésük alapján, döntő befolyást gyakoroltak. A római jog világszerte elterjedt, mert fölismerték belső előnyeit, logikailag szigorúan kifejtett elveit, s szabatos rendszerét; Németországban kivált a német császárok azon praetensiója szolgált a római jog utegyengetőjéül, hogy ők a római caesarok fölkent utódjai. Kevéssel azután, hogy a magyarság a keresztyénség elfogadásával belépett a nyugati művelődés körébe, hazai jogtudósaink külföld egyetemein, hol csaknem kizárólag a római és kánoni jog képezte a köztanitas tárgyát, megismerkedtek a kánoni szabályokkal szoros összefüggésben lévő római joggal. Bartal kimutatta, hogy rnár 1254-ben kelletén túl hódoltunk a római jognak, melynek elveit egyébként egész kiterjedésükben sohasem fogadtuk el. Marcellus mondatai is megtalálták az utat hazánkba. Mondatai a Digesták 50 k. 17. címéből a magyar Corpus Jurist gyarapítjak ; szárnyra keltek és mint regulae juris ismeretesek nálunk is a törvénytár tanulmányozói előtt. Szerzőnk részletesen kifejti, hogy mikor s kik altal vétettek föl törvénykönyveinkbe. Vécsey úr művének harmadik fejezete : »Marcellus bölcsészete.* Jogtudományi monographiában bölcsészeti értekezés ! Uj jelenség ez jogirodalmunk terén, mely annyival becsesebb, mert hiszen a jogismeret csak a bölcsészeinek termékenyítő befolyása alatt fejlődik jogtudomdnynyd. A görög műveltség behatása folytán — úgymond a szerző — Róma azon eszmevilágban mozgott, a melyet a hellen bölcsészek teremtettek. E bölcsészeinek köszönhető a remekjogtudomány. A kiválóbb romulidák köziil néhányan Aristotelest követték, többen Plató eszményképeért lelkesedtek, legtöbben a Zeno altal inaugurált stoa tanainak művelői. Olyan se hiányzott, aki Epikurban gyönyörködött. A római stoicismus legkiválóbb képviselőinek: Senecának, Epiktetosnak és Marcus Aureliusnak bölcsészete nem változatlan befogadása a görög csarnokokban készült elméletnek, hanem annak tisztább és szebb, javított és átdolgozott kiadása. Ez a philosophiai rendszer a fenségessel érintkezik Marcellus későbbi műveiben, midőn a szent császárok után Commodus zsarnoksága tisztító tűz gyanánt hatott Marcellus arany-jellemére. A görög stoicismus is épen a legnyomasztóbb viszonyok közepette érte el legmagasabb virágzását. A macedóniai, aztán a római járom feküdte meg a görögök vállait, midőn a nagy gondolkodók remek fogással függetleníték a szellemet a mindent lenyűgöző idegen hatalomtól, átalában minden külső hatástól, sőt saját egyénisége és természetiségétől, saját ösztönei és hajlamaitól is. A stoicismus az embert mindentől függetleníté azáltal, hogy őt pusztán csak erkölcsi tudatának végtelenségére helyezte; a külviszonyokról saját lelke vizsgálatára terelte, hogy ott találja föl az ész által követelt törvényeket, melyeket a valóságban többé nem találhatott. A görög stoicusok a politikai érdek helyébe a kozmopolitismus eszméjét helyezték, mely Zeno azon tételéből folyt, hogy az emberiség közös törvénye az ész, s ennélfogva, kik egyforma törvény alatt állanak, azok ugyanegy allam polgárai. A bölcs többre becsüli e nagy államot, hova minden ember tartozik, mint azt, hova a születés esetlegessége vetette. Marcellus, s vele a római stoicusok ezt a kozmopolitismust nem vették át Zénótól. Maga Marcellus igazán tudott lelkesülni szűkebb hazaja iránt, s mindent inkább kész volt megbocsátani, mint a hazaszeretet hiányát. Szerinte a hazaárulót büntetlenül szabad megölni, ' de meggyászolni nem szabad. A római remekjogászok átalában minden salaktól megtisztítva vették át a görög stoa tanait. Mellőzték mindazt, mi Zeno tanaiban cynicus, pl. nem fogadták el a nőközösséget, nem követelték a lelki mozdulatlanságot, a kedélytelenséget, hanem annál erősebben nyilvánult nálok a holtak s örökhagyók iránti kegyelet, mely a görög stoicusok előtt ismeretlen volt. Az Adrián inneni és túli mindkét stoicismus a világszellem minden nyilvánulását az anyaföldtől a csillagokig, elismerte istennek. Eszmékkel akarta betölteni a római állami vallást, s politikai intézménynyé tette az augurok megfigyelő működését, jól tudva, hogy a római istenek imádása tartá össze a quiriteseket. Marcellus is, a vallást mint állami és politikai intézményt nagy becsben tartotta, s az oltárok emelését és az áldozatok bemutatását követelte. Vécsey úr ezt véli le-1 olvashatónak a nemzeti muzeum azon oltáráról, mely a