Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-09 / 15. szám

intencióit túlbuzgó hevességgel megdorgálni, hanem inkább kimutatni azt, hogy az általánosságban tartott vád a magyar nemzet, kormánya és közegei ellen, nem alapos információn nyugszik, és hogy annak kiköltésében semmi részünk nem volt; mert büszkék vagyunk oly hazának polgárai lenni, melyben a szabadelvű alkotmány, a törvényes vallásfelekezetek és a különböző nemzetiségek elnyomását nem engedni lábra kapni, s joguknak épentartása nem szorul idegen beavatkozásra.« * Külföldi testvéreink minél ritkábban értesülhetnek hazai egyházi viszonyainkról, s ha néhanapján írnak is rólunk, cikkeik rendesen telvék a legnagyobb tévedésekkel. Annál értékesebb reánk nézve, ha a viszonyainkkal ismerős kitűnőbb hazánkfiai, buzgóbb hitfeleink tudósítják állapotainkról külföldi atyánkfiait. Mély hálánkra érdemes e részben Király Pál tanár úr, régi munkatársunk, ki mig egyfelől lapunkban szakadatlanul alapos ismertetéseket közöl a francia reform, egyházi viszonyokról, másfelől egyházunk minden nevezetesebb mozzanatáról híven tudósítja francia hitrokonainkat, kiknek körében a magyar ref. egyház iránt sikerült oly rokonszenvet ébresztenie, hogy működése óta a francia reformátusok, valahányszor nagyobb csapás éri gyülekezeteinket, mint legutóbb pl. Szegedet, sohasem felejtkeznek meg mi rólunk. Legújabban rokonszenves ismertetést tett közzé a debreceni zsinatról, a Témoin de la Vérité cimű, Rouillacban megjelenő prot. egyházi lapban. Dióhéjban ügyesen ismerteti egyházalkotmányunkat, s hosszan közli a rajta tett változtatasokat, az állandó convent s a domestica megalkotását. Előadja, hogy scopae dissolutae voltunk, s szép cikkét a magyar reform, egyház uniójára vonatkozó ama szellemes mondással fejezi be, hogy eddigelé a magyar kálvinisták gyakran megmentették Magyarországot: ezúttal megmentették önmagokat 1 (Jusqu ici les calvinistes magyares ont bien souvent sauvé la Ilongrie, cette fois ils se sauvés eux mémes.) * Garzó Gyula derék munkatársunknak „a nazarénizmussal vívott gyomai harc® című, lapunkban közlött érdekfeszítő és tanulságos cikksorozata, méltó figyelmet ébreszt a hazai egyéb felekezetek körében is. Az esztergomi »Uj magyar S:on« mintegy tanulságúl a plébánosok számára, bő kivonatot közöl Garzó lelkész úr cikkéből. Valóban, méltó is az a cikksorozat arra, hogy hazánk valamennyi felekezetének lelkészei megolvassák s megszívleljék a benne foglaltakat; mert ekkép nemcsak ama veszedelmes secta tanaival, hanem egyszersmind az ellene mozgásba hozandó legbiztosabb hatású szellemi fegyverekkel is megismerkednek. * Az ág. h. evangélikusok felsőbb iskoláik tanrendjét az állami tanrendhez közelebb akarván vinni, megbízottaik f. hó 5-én ültek össze tanácskozás végett. Az egyetemes konvent megbízta ugyanis báró Radoánszky Antal egyet, főfelügyelőt, hogy a tanácskozó férfiakkal együtt készítsenek egy javaslatot az egyetemes konvent számára. A főfelügyelő minden kerületből csakis egy főgymnáziumot hitt meg a tanácskozásokra, t. i. a sopronyit, pozsonyit, selmecit és eperjesit. És ezekhez még Hunfalvy Palt, Torkos Lászlót, Heinrichet és Doleschall pesti lelkészt. A tanácskozásból kimaradt tehát a többi öt főgymnázium s valamennyi algymnázium. E miatt a szarvasi főgymn. tiltákozó nyilatkozatot küldött be. A dolog kulcsa egyszerűen az, hogy a főfelügyelő úr a sok tag utazási költségét óhajtá megtakarítani ; különben is egy tisztán informativum votum megadására, szűkebbköru bizottság is elégséges. * Gyászhírek. A besztercebányai ág. hitv. evang. egyház mély fájdalommal jelenti, hogy buzgó felügyelője tek. Dr. Dillnberger Emil úr, Besztercebánya sz. kir. városának főorvosa, a bécsi orvosi tudománykarnak tagja, törvényszéki orvos stb. f. évi márc. 31-én este 5 ]

/-2 órakor rövid súlyos betegség után életének 50-ik évében jobb létre szenderült. A felejthetetlen halott hűlt tetemei ápr. hó 3-an d. u. 5 órakor, a helybeli ág. hitv. ev. egyház sírkertjében helyeztetnek a síri nyugalomra. A besztercebányai ág. hitv. ev. egyház. — Szentpétery József, a gömöri ref. egyházmegye recskei és szentkirályi gyülekezetének buzgó lelkésze, m. hó 30-án egészen váratlanúl, hirtelen elhunyt — Böhm József, segédtanár a sepsi-szentgyörgyi ref. Mikó-tánodánál, f. hó 3-an Kolozsvárt, 25 éves korában elhunyt. Béke poraikra! ADAKOZÁSOK. Az eperjesi á. h. e. ker. coll. theol. „önképző- és önsegélyző egyesület« a maga segély tőkéjének gyarapítására egy »Szives kérelem« című felhívást intézett az ifjúság iránt meleg érdeklődéssel viseltető, nemes emberbarátokhoz, hitsorsosokhoz. Ezen felhívásnak már eddigelé is szép eredménye volt, a mennyiben több kegyes adakozó volt szives a nemes cél (a szegényebb sorsú hittanhallgatók felsegitése) szempontjából „szives kérelmünket« meghallgatni. Reményünk, úgy hisszük, abban sem fog megcsalni, midőn a kegyes adományok folytatását várjuk. Az eddig beérkezett adományokat hálás szívvel megköszönni kedves alkalmul szolgál nekünk azon kötelességünk teljesítése, miszerint most, nyilvánosan nyugtázzuk azokat, a mint azt „Szives kérelmünkében megígértük. A kegyes adományok a beküldés sorrendjében a következők : Eperjesi Takarékpénztár 10 frt, Csatáry Ágost Eperjesen 2 frt, Eperjesi Népbank (Hajtsch L. s Dr. Glück L. által) 20 frt, Dianiska Albert ev. lelkész K.-Szeben 1 frt, Klein Samu Dobsinán 1 frt Sztehlo János főesp. Eperjes 2 frt, Kaltstein Cornél Bélán 2 frt, Linberger István ev. leik. Késmárk 1 frt, Dobsinai ev. egyház 10 frt, Tóth Sándor lelkész Szil-Sárkány 1 frt, Vandrák Gyula tanár Iglón I frt, Guhr Márton igazgató-tanár Iglón 1 frt, Thern Ede (ev. s. leik. Nagybányán) gyűjtő ívén 11 frt 50 kr. (Ehez járultak :