Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-09 / 15. szám

t. i. Szeremlére helyeztessék át.* (i6. lap ) Ismét : »L"gyanazon évben, melyben Horváth Ferencnek Foktőről távoznia kellett stb." (19. lap.) Eltehintve Horváth Ferencnek emberi, sőt talán papi gyengeségeitől, mit én eléggé jellemeztem munkám 12-ik lapján ezen szavakkal: , Minden biróval meggy ült a baja, mindenikkel versengésben állott; megengedem, hogy ennek oka az, hogy nem tudta eltalálni a helyes modoit, melyre népünk különösen sokat ad*, — nem tény-e, hogy kiutasittatott, a minél én többet sem részére mentségül sem mások ellenében támadásul nem mondtam ? Maga a válasz világosan bizonyítja ezt! Ugyancsak a 16. lapon állítom : »Több ref. család — számszerint 104 — a faluból kihajtatott és helyükbe kath. családok telepittettek." Erre vonatkozólag t. Városy ur ezeket írja :« Ugyanazon évben, melyben Horváth Ferencnek Foktőről távoznia kellett hívei közül is sokan, számszerint mintegy 116 jobbágy, házaik felbecslése és kifizetése után az uradalom altal a községből kiutasittattak.« (19. lap.) Nem ugy van-e, még pedig nagyobb mérvben, a mint én kétesnek feltüntetni szándékozott egyházi feljegyzéseink alapján irtani ? Es még az ilyenek után kéri t. Városy ur az illetékes protestáns hatóságokat, hogy túlbuzgó Íróikat a kellő mérsékletre inteni szíveskedjenek ! Történészi érzékét nem akarom kétségbe vonni, de constatálnom kell nagymérvű elfogultságát s kérném, hogy önmagán gyakorolja a mérsékletet. Folytassuk szemelvényeinket, még több jellemző vonást is idézhetünk. Munkám 14. lapjan a következők olvashatók : „ Feljegyzésünk szerint egy Pécsi György nevű hajdú beárulta a missionáriusnak Bacsó Péter 60 éves ref. embert, hogy őt fenyegette. Egy hétre tömlöcbe zárva tartották és három ízben megbotozták. - Rebe János református azt mondta egy ízben, hogy a református prédikátor szebben tud prédikálni, mint a missionárius. Bezártak és megbotozták érte." Ezen idézetekre t. Városy urnák az a telelete (31. lap), hogy a panasztevők, ezen erőszakoskodásokmegvizsgálására kirendelt vizsgáló bizottság előtt, úgyszintén később megidéztetésük alkalmával az illetők (t. i. Rebe János, miután Bacsó nem jelent meg) azt vallották, hogy »ők ugy gondolják, uyy hiszik, ugy vélik*, hogy mindez a missionárius rendeletére töitént. Azután bizonyítgatja, hogy Rebe Jánost nem azért büntették meg, mert azt mondta, hogy a református pap szebben tud prédikálni, mint a missionárius, hanem egészen más okért. Mindezek olyan külsőségek és felületességek, melyek Önmagukban hordják a cáfolatot. Hogy a fel jegyzéseinkben megnevezett egyének csakugyan megbüntettettek, maga t. Városy ur sem tagadja, csupán azt vitatja, hogy nem a missionárius rendeletére és ntm az emlititt ok miatt kapták a büntetést. A ki el tudja képzelni, hogy az ide rendelt missionárius milyen hatalommal rendelkezhetett ; a ki tekintetbe veszi, hogy a missionárius sikeres működhetésére, ha talma, befolyása és büntetési joga milyen döntő volt : az egy percig sem lcételkedhetik azon, hogy minden büntetés kezdeményezése tőle eredt. Ennek megértéséhez csakugyan egy csepp történészi érzék sem kell. A fődolog nem is ez, hanem az, hogy a megnevezettek, tettükért vagy nyilatkozatukért valóban büntetést kaplak. Feljegyzésünk tehát e részben sem téved és nem, látom a történészi érzék hiányát, midőn a nyilvánosság elébe igaz, megtörtént dolgok bocsájtatnak. (Vége következik.) Teleki József, foktői és kalocsai ref. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ É3 ISKOLA. Eppur si muove. A katholicismus hiába erőlködik az emberiség nyakara erőszakolt jármot mind szorosabban tartani: a haladás, művelődés, felvilágosodás, lassan bár, de folytonosan munkál annak megtágitásán, lerázásán, s végreis ugy kell járnia, mint az óriási tölgynek, mely bar századokig dacolt az idők viharával, de a kicsiny férgek, rovarok kitartó szorgalommal addig őrlötték, rágtak, emésztették törzsökét, gyökereit, hogy egyszer csak elkezdtek a felső koronák ki nem hajtani, az árnyékával más növényt alatta élni nem engedő terjedelmes lombok ritkulni, majd a kopaszon kimeredező elszáradt ágak töredezni, s egyszer csak azon vette magát észre, hogy ő, ki egykor prédasóvar büszke sasokat himbált ágain, a földön végig terülve csak a gyáva nyulak téli kvártélyául szolgálhat. A haladás, művelődés, felvilágosodás napról-napra ujabb sebeket üt a katholicismuson, amely alapos gyógyítás helyett megelégszik azzal, hogy a sebeket megmosna egy kis lourdesi vízzel, aztan rajok tapasztja a csalhatatlansag, a Mária-kultusz, a szentek szaporítása, gyógyerejét vesztett flastromát. Pedig a mai kor gyermekének hiába parancsolja : hunyd be szemed, légy vak, ne láss: ez még ott is látni kiván, a hol eddig setétség uralkodott. Az osmai püspök, a XIX. század második felében hiaba sújtott egyházi átokkal minden kiadót, előfizetőt, nyomdát, és újságolvasót : azért a világosság sugarai behatnak és terjednek még Spanyolországban is, ahol pedig eddig ezer emberre esik egy írni-olvasni tudó. Lejárt az az idő, melyben a kétszer kettőt ötnek hitte az ember azok parancsolatjara, kik keresztet viselnek nem a hátukon, hanem a mellükön. íme, a különben kath. Franciaországban két oly nevezetes tárgy van szőnyegen, mely ismét nagyot tágít a jelzett jármon s mely annál megfigyelésre méltóbb, mert olyan államban hozatott szóba, melynek minisztériumában ez idő szerint egyetlen egy protestáns sincs. 30*