Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-09 / 15. szám

t. i. Szeremlére helyeztessék át.* (i6. lap ) Ismét : »L"gyan­azon évben, melyben Horváth Ferencnek Foktőről távoz­nia kellett stb." (19. lap.) Eltehintve Horváth Ferencnek emberi, sőt talán papi gyengeségeitől, mit én eléggé jellemeztem munkám 12-ik lapján ezen szavakkal: , Minden biróval meggy ült a baja, mindenikkel versengésben állott; megengedem, hogy en­nek oka az, hogy nem tudta eltalálni a helyes modoit, melyre népünk különösen sokat ad*, — nem tény-e, hogy kiutasittatott, a minél én többet sem részére mentségül sem mások ellenében támadásul nem mondtam ? Maga a válasz világosan bizonyítja ezt! Ugyancsak a 16. lapon állítom : »Több ref. család — számszerint 104 — a faluból kihajtatott és helyükbe kath. családok telepittettek." Erre vonatkozólag t. Városy ur ezeket írja :« Ugyan­azon évben, melyben Horváth Ferencnek Foktőről távoz­nia kellett hívei közül is sokan, számszerint mintegy 116 job­bágy, házaik felbecslése és kifizetése után az uradalom altal a községből kiutasittattak.« (19. lap.) Nem ugy van-e, még pedig nagyobb mérvben, a mint én kétesnek feltüntetni szándékozott egyházi feljegyzéseink alapján irtani ? Es még az ilyenek után kéri t. Városy ur az illetékes protestáns hatóságokat, hogy túlbuzgó Íróikat a kellő mérsékletre inteni szíveskedjenek ! Történészi érzékét nem akarom kétségbe vonni, de constatálnom kell nagy­mérvű elfogultságát s kérném, hogy önmagán gyakorolja a mérsékletet. Folytassuk szemelvényeinket, még több jellemző vonást is idézhetünk. Munkám 14. lapjan a következők olvashatók : „ Fel­jegyzésünk szerint egy Pécsi György nevű hajdú beárulta a missionáriusnak Bacsó Péter 60 éves ref. embert, hogy őt fenyegette. Egy hétre tömlöcbe zárva tartot­ták és három ízben megbotozták. - Rebe János refor­mátus azt mondta egy ízben, hogy a református pré­dikátor szebben tud prédikálni, mint a missionárius. Bezártak és megbotozták érte." Ezen idézetekre t. Városy urnák az a telelete (31. lap), hogy a panasztevők, ezen erőszakoskodások­megvizsgálására kirendelt vizsgáló bizottság előtt, úgy­szintén később megidéztetésük alkalmával az illetők (t. i. Rebe János, miután Bacsó nem jelent meg) azt val­lották, hogy »ők ugy gondolják, uyy hiszik, ugy vélik*, hogy mindez a missionárius rendeletére töitént. Azután bizonyítgatja, hogy Rebe Jánost nem azért büntették meg, mert azt mondta, hogy a református pap szebben tud prédikálni, mint a missionárius, hanem egészen más okért. Mindezek olyan külsőségek és felületességek, melyek Önmagukban hordják a cáfolatot. Hogy a fel jegyzéseinkben megnevezett egyének csakugyan megbüntettettek, maga t. Városy ur sem tagadja, csupán azt vitatja, hogy nem a missionárius rendeletére és ntm az emlititt ok miatt kapták a büntetést. A ki el tudja képzelni, hogy az ide rendelt missionárius milyen hatalommal rendelkezhetett ; a ki tekin­tetbe veszi, hogy a missionárius sikeres működhetésére, ha talma, befolyása és büntetési joga milyen döntő volt : az egy percig sem lcételkedhetik azon, hogy minden bünte­tés kezdeményezése tőle eredt. Ennek megértéséhez csak­ugyan egy csepp történészi érzék sem kell. A fődolog nem is ez, hanem az, hogy a megnevezettek, tettükért vagy nyilatkozatukért valóban büntetést kaplak. Feljegyzésünk tehát e részben sem téved és nem, látom a történészi érzék hiányát, midőn a nyilvánosság elébe igaz, megtörtént dol­gok bocsájtatnak. (Vége következik.) Teleki József, foktői és kalocsai ref. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ É3 ISKOLA. Eppur si muove. A katholicismus hiába erőlködik az emberiség nyakara erőszakolt jármot mind szorosabban tartani: a haladás, művelődés, felvilágosodás, lassan bár, de foly­tonosan munkál annak megtágitásán, lerázásán, s végre­is ugy kell járnia, mint az óriási tölgynek, mely bar századokig dacolt az idők viharával, de a kicsiny fér­gek, rovarok kitartó szorgalommal addig őrlötték, rág­tak, emésztették törzsökét, gyökereit, hogy egyszer csak elkezdtek a felső koronák ki nem hajtani, az ár­nyékával más növényt alatta élni nem engedő terje­delmes lombok ritkulni, majd a kopaszon kimeredező elszáradt ágak töredezni, s egyszer csak azon vette ma­gát észre, hogy ő, ki egykor prédasóvar büszke sasokat himbált ágain, a földön végig terülve csak a gyáva nyulak téli kvártélyául szolgálhat. A haladás, művelődés, felvilágosodás napról-napra ujabb sebeket üt a katholicismuson, amely alapos gyógyí­tás helyett megelégszik azzal, hogy a sebeket megmosna egy kis lourdesi vízzel, aztan rajok tapasztja a csalhatat­lansag, a Mária-kultusz, a szentek szaporítása, gyógy­erejét vesztett flastromát. Pedig a mai kor gyermekének hiába parancsolja : hunyd be szemed, légy vak, ne láss: ez még ott is látni kiván, a hol eddig setétség uralkodott. Az osmai püspök, a XIX. század második felében hiaba sújtott egyházi átokkal minden kiadót, előfizetőt, nyomdát, és újságolvasót : azért a világosság sugarai behatnak és terjednek még Spanyolországban is, ahol pedig eddig ezer emberre esik egy írni-olvasni tudó. Lejárt az az idő, melyben a kétszer kettőt ötnek hitte az ember azok parancsolatjara, kik keresztet vi­selnek nem a hátukon, hanem a mellükön. íme, a különben kath. Franciaországban két oly nevezetes tárgy van szőnyegen, mely ismét nagyot tá­gít a jelzett jármon s mely annál megfigyelésre méltóbb, mert olyan államban hozatott szóba, melynek minisztériu­mában ez idő szerint egyetlen egy protestáns sincs. 30*

Next

/
Thumbnails
Contents