Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-09 / 15. szám

A CXXXVIII. és CXXXIX. zsoltár fordítása. I. A CXXXVIII. zsoltár. Dicsér téged teljes szivem S magasztallak mindenek fölött : Mert csak te vagy igaz Isten, Neved áldom a hívek között, A te neved örök ióság, Ki ígérsz s adsz minden jót híven ; Boldog, ki rád bízza sorsát, Azt soha sem érheti szégyen. Látván a te dolgaidat Hallván a te szádnak beszédit: Minden ország az ég alatt, Király és nép : téged dicsőit. Igazságod, mely a magát Megalázót felmagasztalja, S megalázza azt, ki fenn lát : Mindeneknél csodálat tárgya. Akármi baj környékezzen : A te kezed megvéd engemet; Mind híjában tör ellenem Ellenségem : erőt nem vehet. Elvégezed, végezd is el, A mit kezdett kegyelmed bennem : S cn nem szűnök, nem hagyok fel Dicséreted zengni, Istenem. II. A CXXXIX. zsoltár. Isten ! te látsz s ismersz engem : Tudtodra van minden tettem ; Járásomat, kelésemet, Nyugvásomat : mind ismered ; A mit lelkem gondol s szól ajkam . Előtted az mind jól tudva van. Mindenfelől te vészsz körül; Rajtam kezed szünetlenül, Hogy teheted ? Miként leszen Mindez ? föl nem fogja eszem : De hogy igy van, azt tapasztalom, S álmélkodnom kell hatalmadon. Hova mennék lelked elől? Szemed hol nem talalna föl ? Menybe menjek ? Ott talallak. A föld alá ? Ott is ott vagy. Hajnal szárnyán, távol tengerre Ha szállnék : ott is meglelnél te. Ha a sötét éjt kérem rá, Rejtsen titkos fatyla ala : Előled az sem takar el, Rajta is athatsz szemeddel. Rad nézve az éj sötétsége, Olyan, mint a déli nap fénye. Csodálatos alkatásom, Melyért neved aldva áldom, S mely — több dicső műveiddel — Dicséreted zengni hí fel, Tőled van ; már anyám méhében Kezed takart, ápolt gyöngéden. Csirájaban volt még éltem : Te már tudtad : mivé lészen ? Gondolatod fölölelte, Könyvedbe föl lett jegyezve — Még előbb, mint testformát nyertem — Minden tagom és történetem. Oh Uram! A te lelkednek Gondolatit ki mérné meg ? Könyebb számba vennem a port, Melyet a szél szárnyain hord, Azokat én midőn vizsgálom, Ebren-létem is egy mély álom. S eltűröd-é mégis, Uram ! Mint gyaláznak minduntalan? Szembe veled miként szállnak : A gonosz, a gaz, az álnok ? Uram ! Nekem rosz néven ne vedd : En gyűlölöm e hitleneket. Uram ! Én feltárom szivem, Mint előtted illik, híven; Vizsgálj meg, és lásd meg : ugyan Nem helyes, nem jó-e utam ? S ha félre csak egyet lépek is : A jó útra visszaigazits ! Vérbaj István, csurgói ref. lelkész. BELFÖLD. Szerény észrevételek egy főpásztori levélre. I. Január 27-én kelt tőpásztori levelében kérdezi Szeberényi Gusztáv superintendens ur: honnan van az, hogy evang. lelkészeink és tanítóink arról gyanusittatnak, hogy nem eléggé magyar hazafiak, sőt hogy némelyike magyargyűlölő és a pánszlávizmus szolgalataban áll ? Ezen kérdés első fele egészen hibás. Felvidéky határozottan mondja, hogy az evang. papok és tanítók kétharmada híven megőrizte apáinak örökségét és kifogástalan hazafiakból áll, és csak egyharmad ellen emeli ! a pánszlávizmus vadját. Felvidéky számokban is beszél; ! 2224 egyházi személy közül szerinte 1441 a hazafias