Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-09 / 15. szám
PROTESTÁNS r SZERKESZTO-és K 1 A D Ó - H 1 VATA L IX. ker. Kinizsy-jlca 29. sí. I. sm. Előfizetési dij: Hirdetések dija: i Helyben há/.hozhordással s "Vidékre postai küldéssel t hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre l frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes számú péicLótri^rolsikiaLl xrxirxcLég- szolgá.1 Azcn t. előfizetőink, kiknek előfizetésük lejárt, annak megújítására felkéretnek, ""^g Az emmausi tanítványok. Ezelőtt tizennyolc és fél száz évvel Jézusnak tágabb értelemben vett tanítványai közül kettő a Jeruzsálemtől 6o futamatnyira fekvő Emmausba ballagott, beszélgetve egymással a nap .nagy eseményéről, melynek híre az egész várost befutotta, de a mely hír előttük „csak mesebeszédnek látszék," „És lőn, hogy beszélgetésük és kérdezéskedésök közben hozzájuk ért, és velők együtt megyen vala maga Jézus isí l *) vagy a mint János őt nevezi: a Lógós, vagy Plátó nyelvén szólva: az idea, az eszme, és kérdi őket, hogy miről beszélgetnek. Azok azután elmondják azon dolgokat, melyek „a názárethi Jézuson esének, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas, Isten és az egész nép előtt/' kiről reménylék, „hogy ő az, a ki meg fogja szabadítani az Izráelt." Ámde ez keresztre feszitteték, és már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ma reggel néhány közülünk való asszony kimene a sírbolthoz, s mivel nem találták ott az ő testét, azt hirdetik, hogy ő feltámadott, „hogy ő él." Mi azonban ezt nem hisszük, bár igaz, hogy „zavarba hoztak bennünket." Jézus nyugodtan hallgatja őket végig, hanem beszédük végeztével így szól hozzájuk: „Oh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak? Avagy nem *) Az idézetek az 1878-iki javitott kiadás szerint közöltetnek. F. ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és ugy menni be az ő dicsőségébe ?!" Igaz dolgok-e ezek, avagy ezernyolcszáz éves mesebeszéd ? Igaz biz ez, sokszorosan igaz! Régi történet, és mégis mindig új. Azon a rövid úton, mely Jeruzsálemből Emmausba vezet, sok millió ember megfordúlt és megfordúl koronkint. Ha időnkint az isteni lógós megjelenik, ha a vallási, nemzeti s társadalmi téren egy-egy boldogító nagy reformátori eszme felmerül, ez eszmének lesz egy korszakalkotó megtestesítője, ki ez eszmét saját énjével s életével a legszorosabb összeköttetésbe hozza, s ki felekezete vagy nemzete vagy az emberiség előtt úgy tűnik fel, mint valódi próféta, ki cselekedetben és beszédben hatalmas, Isten és az egész nép előtt: számosan találkoznak, kik szorosabb vagy tágabb értelemben tanítványaivá lesznek, tanításait hallgatják, érte lelkesülnek, s előtte, ha alkalom nyílik, ruhájukat is az útra teritik, mert reménylik, hogy ő az, a ki meg fogja szabadítani az Izráelt. De ezen remény s e nagy lelkesedés csakis addig tart, mig a próféta szerencsecsillaga fényesen ragyog; ha ellenben őt a főemberek s a főpapok — vi et nequitia — kiadják a halálos ítéletre és őt megfeszítik: megy a tanitványok nagy serege Emmaus felé, s még ha némelyek hirdetik is akkor, hogy a próféta nem halt meg, hogy a lógós, az eszme él, legfeljebb egy kissé megzavarodnak, de azért csak mesebeszédnek látszik az előttük. Gazdag példatár a történelem. De hát Idvezitőnknek eme nagyhorderejű szavai: „avagy nem ezeket kellett-e szenvedni a 29
