Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-26 / 13. szám

* A szombatosok felekezete, mely nálunk máijóformán egészen elenyészett, most meg Oroszországban üti föl fejét. Mintegy mástél évvel ezelőtt a woronesi kormányzóság területén mintegy 90-en összeallottak, hogy judaizáns szertartás szerint imádjak az Urat. A kormány értesülvén a szekta terjedéséről, mind a 90 tagját polgári jogai elvesztésére és kaspitengeren túli vidékekre való száműzetéssel büntette. A napokban azonban — mint az augsburgi Alig. Ztg. irja — Mordwinoff kormányzó szemleutjaban meggyőződött arról, hogy ez elitélt szektások hivek toborzását nem űzik, tanaik pedig nem államveszélyesek; ennélfogva kieszközölte, hogy kemény büntetésök alól felmentettek. NECROLOG. Gózon Eduárd emlékezete. Gózon Eduárd új-szivaci ref. lelkész halálát jelenté röviden az ez évi „Prot. Egyházi és Isk. Lap« 9-ik száma. Miután boldogult barátunk a jelenlegi protestáns papság között közelismerés szerint mint fénylő csillag tündökö.t, nézetem szerint elhunyta alkalmával tüzetesebb megemlékezést érdemel. Gózon Eduárd született Újszivacon, Bácsmegyében 1828-ban bolcl. Gózon Zsigmond kiérd, esperes és Nyáregyházi Nyári Máriától. A népiskolai tanulmányokat szülőföldén végezve, a halasi gymnasiumba ment tanulni, a melyben 6 osztályt végzett, s már ezen osztályokban mint eleven fiú kitűnt tehetsége altal. Halasról Nagy Kőrösre ment, a hol szintén dicsőséggel fejezé be a főgymnas. osztalyokat; innen Pápára távozott a theologiai pályára. A theologiának befejezése után Győrött mint akadémikus rektor működött 2 vagy 3 évig; utána két évig Győrmegyében egy előkelő családnal nevelősködött, s miután a dunamelléki egyházkerületben a papi vizsgát igen szép sikerrel letette volna, atyja óhajára me'léje ment káplánnak, s ő feláldozva magat atyjáért, sok éven át káplánkodott oldala mellett, az utóbbi években pedig mint helyettes lelkész működött, noha több izben módjaban lett volna kaplánkodása alatt fő- vagy algymnasiumokban tanári állomást nyerhetni. Igy például, egy ízben én is felszólítani, hogy a verbászi alrealgymnasiumban tanári állomást fogadjon el ; de válasza az volt, hogy kedves atyjat nem hagyhatja el. Nála tehát erős határozat volt, atyjat, a kit csaknem imádásig szeretett, öreg napjaiban el nem hagyni, s haláláig oldala mellett maradni. Ezen elhatározása folytan történhetett az, hogy ő, a fényes tehetségű lelkész az újszivaci egyházban részint mint segédlelkész, részint mint helyettes lelkész 25 éven át működött. Midőn azonban édes atyja ezelőtt ötödfél évvel, élete 82-ik évében örökre elnyugodott, ekkor a fényes újszivaci egyház az atyjaért magát feláldozó fiút, Edét, testi hibája dacára egyhangúlag megválasztá rendes lelkészének. S azóta ő abban mint rendes lelkész áldásosán működött, de fájdalom, már törődött és betegeskedő állapotban. Ennélfogva megválasztatása után csakhamar ő is segédlelkész segítségére szorult. Betegeskedése évenként súlyosbodott, s már mult év december hó óta nem igen fungálhatott. De mi volt hosszas törődöttségének és betegeskedésének szülő oka ? Mint 9 éves gyermek a népiskolában egy lócáról leesvén hátára, ezen esés után mintegy egy évre egy kis kinövés kezdett hátán mutatkozni ; s bár a szülék a leghiresebb 01 .'osokat vették is igénybe ezen kinövés eltávolítására, az nem sikerült, sőt az évenként nagyobodott, mig mintegy 30-ik évében nagyságát illetőleg megállapodott; de a mely egyszersmind egy hosszan tartó gyógyithatlan belső baj előidézője is lőn. A boldogult még febr. 8-án este a családi körben vacsorált, lefekvése után mintegy 11 óra tájban egy pohár vizet kért, s ennek megivása után a világló fáklya egyszerre örökre elaludt. Boldogult Gózon Eduárd, mint fentebb emlitém, kartársai között fényesen kitűnt. De valaki kérdezhetné mi által? Hisz nem olvastuk semmiféle művét, semmiféle cikkét a Protest. lapban vagy valami tudományos folyóiratban? Igaz ugyan, hogy a boldogult nem hagyott hátra maradandó munkát, sem cikkeket a hazai tudományos lapokba nem irt. Azonban ennek folytonos betegeskedése volt az oka. Ha ő ép egészséges testnek örvend, az esetben a haza is bizonyosan több becses művét látta volna napvilágra kelni. Volt ugyan is a boldogultnak beteges állapotja dacára egy olyan tulajdonsága, a melynek folytan kedvencévé lőn a nagy közönségnek minden valláskülönbség nélkül s különösen a hölgyvilágnak ; e tulajdonságánál fogva egyszersmind ismeretessé lőn Bácska nagy részében és Baranyában is; sőt e két megyében csak Pdus bácsi név alatt ismerte mindenki. Ha hívei hozzá mentek, még a kétszerte idősbek is, ezek csak az ő Edus bícsijokhoz mentek, s így szólították. Ezen Edus bácsi nevezetnek szélesen elterjedése a két megyében eléggé bizonyítja, mily szeretetetre méltó egyéniség volt a boldogult. De mi volt tehát azon különös tulajdonsága, a melynél fogva leginkább kedvencévé lett a nagy közönségnek ? Az ő mindenki iránt .egyformán mutatott barátsága, szivélyessége, folytonos derült kedélye, és különösen elméncsége. En ugyan ismertem elég szellemdús egyéniséget életemben, de Gózon Edéhez hasonlót nem. Ha ő elméncségét illetőleg valakivel összehasonlítható lett volna, az csak Saphirral lehetett. És derült kedélye fénylett, s elméncségének szikrái pattogtak betegségének még súlyosabb állapotjaban is, mig teste annyit szenvedett. Azonban e mellett tündökölt ő Bácskában, a vigalom e fészkében, solidsága által, és többek közt mint kitűnő szónok volt ismeretes. Újverbászon két izben tartott régibb időben két papné felett halotti szónoklatot, s azóta e nagy községben senki nem bírta elfeledni. Mint zongoravirtuoz bátran felléphetett volna akármely kis városban ; fafaragványokban pedig nehezen tett rajta túl valaki hazánkban ; több szép darabot bír faragványaiból főtiszt. Török Pál püspök úr is. Azonban, ha tudományos vagy humoristicus munkát a boldogult hátra nem is hagyott, de elmésségének sok termékeit és vigkedé-