Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-19 / 12. szám

vagy az esperes, vagy a jelölő bizottság vagy maga a választó közönség úgy jár el, mint a fent rajzolt kath. püspök és ajánltatik, pártoltatik és megválasztatik A. helyett C. jelölt s A. tovább epedhet a pálmaág után. Különben nem csak most szokott ez történni, van erre példa a múltban is. Azután nem is rejlik a baj ily eshetőségekben, hanem azon körülményben, hogy időszakonként mi magunk egymás irányában türelmetlenebbek leszünk s nehezebben tudunk belenyugodni abba, mit a superintendens, esperes vagy jelölő bizottság talán tárgyilagosabban Ítéltek meg, mint mi, kik az ügynél közvetlenül érdekelve vagyunk. Még nagyobb egyoldalúságba esünk, ha nem feljebbvalóinknál, hanem egyenesen a választó híveknél keresünk pártolást, mert akkor igen könnyen történhetik, hogy a győzelem utáni törekvésnek hevétől elragadtatunk s a híveknek vagy oly ígéreteket teszünk, melyeket teljesíteni hatalmunkban nem áll, vagy pedig pályatársainkról oly kortesi rálogásokat eresztünk szélnek, hogy Egyiptom legnagyobb piramisa is törpe azokhoz képest. Azért bár mik legyenek is papválasztási reformjaink, szerény véleményem szerint a fenforgó bajok csak akkor fognak ritkulni, ha akármely polcon is álljunk egyházi életben, saját vágyainkkal, az egyház és a haza érdekében, szembe szállunk nyilt sisakkal. Bierbrunner Gusztáv. KÖNYVISMERTETÉS. Néhai Tót János, volt nemes-dömölki ev. lelkész és kemenesaljaiesperes „Népszerű halotti beszédei.« Összegyűjtötte és kiadta: Kiss Lajos, n.-alásonyi lelkész. I. kötet. 1882. A föntebbi cím alatt egybehordott beszéd-gyüjtcmény előttem fekszik kinyitva. Mielőtt a fölvágott lapok sorait beszéltetném, örömömnek adok kifejezést, hogy Kiss Lajos lelkésztárs vett magának annyi időt, hogy oly ritka jó szívnek szellemi termékeivel megismertessen bennünket, mint a minő szívnek fölbuzdulásából e beszédgyiijteménybe sorozott népszerű halotti beszédek keletkeztek. Hiszen egyh. íérfiainknak termeléseiben, igen ritka kivétellel csak akkor van részünk gyönyörködni, azokat élvezni, midőn beszédeiket vagy maguk vagy pedig örököseik kiadják. Pedig ha valakinek, ugy nekünk lelkészeknek fekszik érdekünkben, hogy jelesbjeinket ne csak személyükben, de még inkább műveikben megismerjük. Azért óhajtanám, ha igy járnának el többi nagy papjaink örökösei is. Mert csak igy válhatnak ők reánk nézve utmutató s követendő példákká. Bizony nagy kár — hogy csak Dunántúl maradjak — ha egy Haubner, Szedenits stb. beszédei a por és molyoknak maradnak! Kár véka alá rejteni, a mi a gyertyatartóba való, hogy nála mindazok lássanak, kik a házban vannak. Mert azt hiszem, ha az említett férfiak s hozzájok hasonló társaiknak beszédeit lapozhatnám, világosságot gyújtanának vele előttem mind azt közvetlenül láthatni, a mit ész és hit náluk megteremtett; tudományos műveltség és élettapasztalat gondosan megérlelt; a szív belső melege pedig megnemesitett. Mert a művész, kit geniusa homlokon csókolt, egész életvilágát, gondolkodását, érzését, rokons ellenszenvét, elért, vagy csak célba vett törekvéseit műveiben szokta alakba önteni. Mi az oka, hogy kevés örökös, vagy oly férfiakhoz közel álló hitrokon határozza el magát ily vállalatra, nem kutatom. Lehet, hogy a legfőbb ok az, hogy ily vállalat mindég költséges, s a mai pénztelen világ nem biztat előre még azzal sem, hogy a beruházott költségek csak nagyjaból is megtérüljenek. Ha nézem most már a kezembe vett gyűjteményt, névleg húsz darab halotti beszédet találok abban, melyeknek mindegyike, bár az eset mindég egy és ugyanaz : a halai ; még is folyton másra tanít, mástól óv, másra serkent, mással vigasztal, de egyformán boldogít. Már magában nehéz, egy és ugyanazon dolgot ugy varialnom, hogy a tárgyat szem előtt tartva, mindég ugyanazt ne mondjam. Még nehezebb halotti esetek alkalmával. Legnehezebb pedig, hol az emberek nem csak életmódra, de jellemre s tetteikben is jobbadan egyezők. Igaz, sokan mondják, de tartják-e, azt nem tudom, hogy annyi különféle tárgy fekszik a szónok előtt, midőn halotti beszédhez készül. Megengedem, csakhogy ne felejtsük, miszerint halotti beszédnél, ha azt akarjuk, hogy talaló legyen, a beszéd igazságait mindég ugy kell kidomborítanom, avagy az életet azon oldalról festenem, hogy a fölállított igazság a megfutott élet mozzanataiban magát igazolja ; vagy megfordítva a festett életnek logosát szent könyvünkben megtaláljam. Ez azután már mégis az egyelőre könnyűnek mondott munkát egy kissé megnehezíti. A mi keveseknek sikerülhet, az nagyban sikerűit a mi derék Tót Jánosunknak. És pedig azért, mert ő mindegyik hívét ugy ismerte, hogy majdnem — sit venia verbo, mindegyikkel együtt érzett, együtt gondolkodott. Majdnem azt is tudta, ha nem, — jól sejtette, mi van hallgatóinak szivében, lelkében. Ilyen pásztorkodás mellett azután nem kétlem, hogy lehet jó alkalmi, halotti beszédet tartani, melyen épülni tudunk. Mig ellenben mondhatunk sokat, és kiknek szánva van, épülésre használhatnak belőle keveset. Tót János különben is egyházi szónoklataiban kevés beszédű ember lévén, azt a célt akarta megközelíteni, hogy midőn ő keveset mond, de értétemmel, hallgatói sokat fogjanak