Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-01 / 1. szám

kandidatióba nem fog jönni. Ezen ujolag elterjedt hir j még nagyobb nyugtalanságba ejté az egyházat. A választás december 20-kára tűzetett ki. A főesperes a választás elölt egy héttel hivatalosan felkérte a járási szolgabírót, lenne szives a választás színhelyén pandúrokkal megjelenni. Maga a főesperes már 18 án megérkezett Torzsára, s másnap fogadta az egyház küldöttségét. Ezen küldöttség, élén a kurátorral, ismételve kérte és figyelmeztette az esperes urat St. kandidatiójára. Az esperes úr erre a küldöttséget felszólitá, hogy válasszák meg egyhangúlag Fammler cservenkai administrator urat papnak, ő aztán majd St. urat kárpótolni fogja a cservenkai administratorsággal, mely hivatal teljes ellátáson kívül mintegy 800 frtnyi fizetéssel jár, s igy csaknem olyan jó állomás, mint a torzsai rendes lelkészi állomás. Az esperes urnák azonban nem sikerült a küldöttséget kapacitálni. S midőn ez alkalommal többek között az esperes úrhoz azon kérdést intézték, hogy mi kifogása van St. káplán ellen : ő körülbelől ekkép nyilatkozott : „Nekem ugyan nincs semmi kifogásom ellene, azonban ő nem igen leend képes a fényes torzsai lelkészi hivatalt úgy betölteni, amint kellene, míg Fammler úr, ki régebben működik a lelkészi pályán, jól fogná azt betölteni. * Amire aztán a küldöttség azt felelte, hogy ha St. úr a cservenkai négyszerte nagyobb és fényesebb egyhazat, mint annak administratora képes leend vezérleni: mért ne tölthetné be sikerrel a torzsai papságot is? Miután az esperes és a küldöttség között ilyen formán az egyezség létre nem jöhetett, az esperes ezen szavakkal bocsátotta el a küldöttségei: Majd egyet alszom az ügy felett, s majd holnap meglátjuk, mi történjék. A választás 20-án reggel v ette kezdetét a templomban. Az esperes úr fenn az oltár mellett lévő asztalnal ült, mellette Schick szolgabíró és Koch kiskéri lelkész, utóbbi mint esperességi bizottsági társtag s e mellett egy torzsai tanitó mint jegyző, hátuk megett pedig a megyei pandúrok. A választási aktushoz az egyház részéről tanúnak egy egyén se szólittatott fel. A választást megnyitó beszédben a főesperes jelenté, hogy Petri soóvéi lelkész visszalépett, s e szerint kivanja, hogy 1 e kandidáltassék. Petri partja ennek folytan átment Fammler úr pártjához. Ezután az esperes úr felszólitá a gyülekezetet, hogy aki Fammlert akarja lelkésznek, az álljon fel, aki pedig Stiegelmar. akarja, az maradjon íilve. Ezen felszólításra mintegy 150 egyén állt fel, körülbelől 200 ellenben ülve maradt. Állítólag a főesperes ekkor az előtte lévő papirosra feljegyezte Fammler és Stiegelmar neveit. Rövid gondoll vozás után azonban ezen kérdést intézé a gyülekezethez : hát váljon Korosy járeki káplán úrnak nincsen-e a gyülekezetben pártja? S ezen kérdésre felállt néhány egyén. A főesperes pedig ekkor Stiegelmar nevét kitörlé, s mint torzsai lelkészjelölteket Fammlert és Korosyt nevezte meg, az esperesség részéről pedig még Abraham pivnicai lelkészt szintén kandidálta. Azután felszólitá a híveket a szavazatok beadasára. Minthogy az esperes Stiegelmart a kandidatióból kihagyta, ennek pártja pokoli lármát ütve protestált. De ez. nem hasznait semmit. A választók az esperes felszólítására megindúltak szavazni. A kik azonban Stiegelmárra szavaztak, azoknak szavazatjuk megsemmisíttetett. A szavazat eredménye az lőn, hogy Fammler kapott 153 szavazatot, Korosy 4-et és Ábrahám i-et. Igy folyt le a torzsai papválasztás. Ugy tudjuk, hogy a bányakerúleti útasilások szerint az esperesi választó bizottságnak azon egyént, kit az egyháznak egy pártja lelkésznek akar választani, kötelességében áll kandidálni. Ezt a kötelességét a torzsai papvalasztás alkalmával az esperes ur nem teljesítette s igy szerintünk a valasztást megerősíteni nem lehet. A Stiegelmar-párt , értesülésem szerint, e napokban küldte el hosszasan indokolt protestatióját a papválasztás ügyében Szeberényi superintendenshez. Ezen protestatioban allitólag az is benne van, hogy ha a torzsai evang. egyháznak a superintendens igazsagot nem szolgáltat, ez esetben 200 csalad átlép más vallásra. Az uj lelkész már negyednapra a választás után elfoglalta uj állomását; Stiegelmárt pedig az esperes Cservenkára rendelte administratornak. Nagyon sajnalandó, hogy a különben igen derék Fammler úr ilyen úton jutott a torzsai egyházba. Tartani lehet tőle, hogy Torzsa is most mar a fényes és gazdag Szeghegy sorsara fog jutni, a melynek evang. népe ezelőtt igen buzgó volt, a templomot rendesen latogatta és egyházaert sokat áldozott. Azonban mintegy fél év óta, mióta t. i. az egyház az esperessel s az esperességgel egy tanítója miatt viszályba keveredett, a szeghegyi hívek többé templomba nem járnak, egyházi jótékony célokra egy fillért se adnak, az egyházi felsőségről tudni sem akarnak, az egyháznak sem kurátora sem presbyteriuma nincsen, s ha az a bizonyos tanitó valamely temetésre énekelni megy, a nép demonstratíve ott hagyja a temetést. Nagyon vigyazniok kellene különösen az esperesség fejeinek, hogy esperességökben ily egyházi viszályok ne tamadjanak, a melyek az egyházakat pusztítják s amelyek a mind inkább terjedő erkölcstelenségnek és vallástalanságnak legfőbb okai.*) Veritas. RÉGISÉGEK. Ismét pro aris et focis. — Egy kis énektörténelnii diversio. — Talan emlékezik még a t. olvasó azon kedélyes *) Hírlapírói kötelességünknek tettünk eleget, midőn a jelen felszólalást közöltük. De amennyiben a jelen cikknek általunk ismert szerzője, egy közbecsüiésben ál!ó esperest törvénytelenséggel és igazság alansággal vádol. a megtámadott esperes ur esetleges védelmének természetesen a legszívesebben helyet adunk lapunkban. Szerk.