Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-19 / 8. szám

21-8 tartott és a mint hallottam, a candidatusokat nem nevezte meg, holott a papválasztási törvény szerint azt meg kelletett volna tennie. A gyűlés után Nt. úr szobámba jött, és szívélyes és nyajas beszélgetés közben ra akart venni, hogy Famler úr előnyére visszalépjek nem csak, hanem az emberek figyelmét Famler úrra fordítsam, és az ő javára korteskedjek? Nem egyszer, hanem többször jött a szobámba kérve, hogy lépjek vissza, de mindég tagadó választ kapott, és e miatt megharagudott rám. De kérdem, ki tenné azt, hogy másvalakinek kedvéért, a kit nem is ismer, visszalépjen ? Miért nem beszélte rá Nt. úr Famler urat, hogy az lépjen vissza az én kedvemért ? A miképen ő nem tette volna, ugy én sem tettem és azt Nt. úr rossz néven veszi ? Tette-e volna valamikor főesperes úr, mikor segédlelkész volt ? Úgy hiszem nem. Mivel nem léptem vissza, a Nt. főesperes úr csakhamar éreztette velem sújtó kezeit, mert alig mult el par nap eltavozása után, mar kaptam hivatalos levelét, a melyben a barátságot felmondja. A levél szórói-szóra igy hangzik : »ii20 szám. Tisztelendő segédlelkész Úr! Mai napon Nt. Petri K. sóvei lelkész urat megbíztam a torzsai lelkészi hivatal helyettesítésével. Kegyed további működését Torzsán indokoltnak nem latvan, irtam a cservenkai és szeghegyi Nt. lelkészi hivatalnak, hogy tiszt, segédlelkész úr működését felajanlja. Tessék tehát magát Cservenkan és Szeghegyen személyesen bemutatni, részemről csak örülni fogok, ha ugyanott alkalmaztatni fog. Szives üdvözlettel Újvidék, nov. 15. Belohorszky Gábor főesperes. * Kérdem a nagy közönséget, mit tehettem mast, mint a torzsai egyhazat — a hol nem volt szabad többé fungálnom — elhagyni, és ha a közel Verbászon nem lett. volna jó ismerősöm, a ki engem utcára kivetett szegény káplánt befogadott és hajlékot adott, nem tudom mit csináltam volna. Nem volt kedvem tétlenül tengődni, tehát minthogy főesperes úr Szeghegyre utalt, elmentem mindjárt másnap Verbászról oda. De faradságom hiaba volt, mert Szeghegyen az ottani lelkész úrtól azon én ram nézve leverő valaszt kellett hallanom : hogy ő az esperes úrnak irt, és tudósította, hogy nem kell segéd ; Cservenkara az igaz nem mentem, de ennek az volt az oka, mert az alesperes úr, a kivel Szeghegyen talalkoztam, azt mondta, hogy ott sincs szükség segédlelkészre. Kötelességemnek és Nt. úr felszólításának eleget tettem ezen eljárásom altal, de célt nem értem, vissza kellett tehát mennem s ott maradnom, a hol szívesen fogadtak, t. i. Verbászon, a derék róm. kath. Drahotszky urnái, mert pénzem nem volt, hogy haza menjek, házról hazra alamizsnat kérni pedig, mint ordinalt lelkész, nem illett volna. Hogy a róm. cseh atyafinál (a miképen Nt. ur nevezte) tartózkodtam, ki ennek mas az oka mint Nt. ur ? Utasított volna akarhova, mint segédlelkész, szívesen mentem volna, nem is kérdeztem volna fizetésem után. De Nt. ur azt nem tette. Miután Verbászon 13 napig tartózkodtam, levelet kaptam Nt. úrtól, hogy menjek Cservenkára, és nov. 27. végezzem el az isteni tiszteletet, minthogy az ottani helyettes lelkész úr ki van küldve Torzsára próbaszónoklatra. Felszólítására elmentem és ott nemcsak egy napot töltöttem, hanem egy egész hétig voltam, mert P'amler úr nem jött vissza, hanem több napon at Torzsán maradt, látogatásokat téve. Nem lehet ezt korteskedésnek nevezni ? ítéljen a nagy közönség ! Hogy Nt. úr valamikor írt volna, hogy menjek Cservenkára, mint segédlelkész 10 frt, havi fizetés és teljes ellátás mellett, arról nincs tudomásom, és azt hiszem Nt. úr ebben téved. Igenis, Famler úr és közöttem volt arról szó, megegyeztünk, hogy átmegyek Cservenkára segédeskedni, s vartam az engem átviendő kocsira. Azonban Famler úr személyesen jött Verbászra s többek között ekkép nyilatkozott: jobb lesz várni, mig a torzsai papválasztás megejtetett, mért nézzünk irigy szemmel egyik a másikra, mikor mindketten pályázunk. Ennélfogva ismét kénytelen voltam Verbászon maradni, míg a válságos idő én rám bekövetkezett. Tudvalévő dolog, hogy dec. 20-ati volt a torzsai papvalasztas. Hogy miképen folyt le a valasztás, azt nem mondhatom, mert nem voltam jelen; csak arról van tudomásom, hogy Nt. úr két nappal a választás előtt jelent meg. Hogy miért oly korán, azt én nem tudom, de Nt. úr fogja tudni. Hogy miért vadolt be engemet a tisztelgő bizottságnál, miért akarta rábeszélni, hogy Famler úrra szavazzanak, azt nem akarom kutatni, mert az nyilvános titok a bacskai közönség előtt. Nem lehetne-e azt korteskedésnek nevezni ? De én nem nevezem annak, mert Nt. úr mint főesperes legjobban fogja tudni, és kell is hogy tudja, mi szabad és mi nem. Hogy miért nem tett a candidatióba, az szintén nyilvános titok, mert meg volt győződve, hogy akkor engem valasztanak meg, a mit Nt. úr nem akart, mert Famler urat akarta keresztül vinni. Ez abból is látható, hogy én tőlem kívánta, hogy lépjek vissza Famler ur javara és a tizenkettős bizottságot szintén arra akarta bírni, hogy valaszszák meg egyhangúlag Famler urat s minthogy ez nem sikerült, ennnélfogva erőszakhoz kelletett nyúlni. Csak igy lehetett a derék és érdemekben teljes Tessényi János úrnak érdemes utódot valasztani! Miután Famler úr meg volt választva, kaptam Nt. úr felszólító levelét, hogy menjek Cservenkára a papi hivatalt vezetni, a mit meg is tettem. Alig, hogy egy hétig itt voltam, mar uj-pazuai helyettes lelkésznek lettem Nt. úr altal kinevezve, miután az ottani administrator úr kiállhatatlannak találta maga részére az ott maradást. De én ezen állomást elfogadtam s midőn ennek folytán a cservenkai egyháztól elbúcsúztam, lehetett hallani, hogy az egyhaznak az az óhaja, hogy Cservenkan maradjak. Januar 4-én Löllbach felügyelő ur elnöklete alatt presbyterialis gyűlés tartatott, a hol a következő hataroztatott, és sürgönyoztetett a főesperes úrnak. ,Gábriel Belohorszky, Neusatz. Das Presbyterium