Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-12 / 7. szám

össze a maga kebelében gyámintézeti adomanyok cimén. (Mellesleg jegyzem meg, hogy az évi gyűjtés eszköz­lésére hivatott egyének buzgósága a népnek minden szegénysége mellett csak vihette volna a dolgot oda, hogy egy-egy lélek után egy-egy krajcárnyi adomány folyjon be? Ha ez befoly, akkor 2714 frtnyi önteremtett tekintélyes segélyösszeggel a maguk égető szükségei­iknek orvoslásáról gondoskodhattak volna, míg most tényleg a dolog ügy áll, hogy egy egy lelkökre 3 l0 krajcárnyi adomány esik csak !) A képnek folytatása a következő : Pozsony, Sopron, Győr, Kőszeg, Komárom, Ruszt, Pápa, Budapest, Bártfa német, Eperjes magyar-német, Kassa magyar-német, Kis-Szeben német, Lőcse, Késmárk, Béla, Igló, Rozsnyó 17 varosnak magyar-német egyhazai 54000 lélekszám mellett gyámint. gyűjtéseimén 1881-ben összeteremtettek : 3447 frt. 54 krt ; mely összegből egy­egy lélekre 64 /J 0 krajcár esik, s mely gyűjtésből a fel­sorolt egyházak a saját maguk felsegélésére vagy éppen semmit sem, vagy csak igen csekély részt fordítottak. Hat ha ezen kimutatásokkal és a Korouhev jelzett közleményeivel szemben az oly igazságtalannak vádolt magyar-német elem hideg-rideg számításnál így kezdene beszélniHisz' mi feltűnő tetemes áldozatokat hozunk! Egy kis erőmegfeszítéssel, közegeink még buzgóbb után­járása mellett azt az összeget még talán meg is kétsze rezhetnők, ha kilátásunk volna a segélyt kizárólag a mii szükségünkre fordíthatni ! Mert hat mi nálunk sajat köreinkben is elég menteni, — javítani, — toldozni, — tökéletesítni való van az egyház testén ! Eddigi gyűjté­seink anyagi aldásában nem mi, hanem mások s neve­zetesen jelentékeny összegben azok is részesültek, a kik ellenünk és tiszteletünk, szeretetünk által öved­zett főembereink ellen olyan Korouhev-féle cikkeket ír­nak ! Yaljoti — különösen oly előzmények után — ki­csoda vehetné nekünk rossz néven, ha oly haladatossag­gal szemben azt mondjuk : csinálunk mi magunknak magunk közt egy szűkebb gyámintézetet ! ? No lássák, Uraim ott a Vág körű!! ennek a ma­gyar-német elemnek eszeágaban sincs ilyenekre még csak gondolni is ! Miért nincs ? Mert ez szűkkeblűség volna, mely a keresztyéni szeretetnek homlokegyenesti ellentéte. Tehát nemcsak minden igazsagtalanság, részrehajlás van tőlünk és a mint a fentebbiekben kifejtém, különö­sen a gyámintézet ügyintézőitől távol ; de még az itt érintett, a kedélyek megbocsátható első felhevülése előtt jogosultnak latszó szfíkkeblűséget is kárhoztatjuk. Test­véri szeretettel gyámolitjuk évről-évre az Önök egy­házait is, mert szenvedő testvéreinket latjuk ott is, és mert ismerjük mi a jó tót népet, — tudjuk mi azt, hogy nem neki kell betudni azon halatlanságot, mely amolyan Korouhev-féle közleményekben a gyámintézet ellen nap­világot lát, egyeseknek gyűlölködés- és méregbe már­tott tolla alatt! Az Úr Jézus Krisztusnak békessége lakozzék mi közöttünk ! Strauch Béla . ev. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A vasárnapi iskolák Angliában. (Folytatás.) Skótországban a falusi családi oktatas jóval a va­sárnapi iskolák alapítása előtt létezett. A házasulandó if­jút a pap a vallásból kikérdezte, tudni akarván, ha váj­jon az illető bir-e elég képességgel a csaladatyaságra, és csak sikeres vizsga után történhetett meg az egybe­kelés. Az is szokás volt a skótok között, hogy a lelké­szek évenként egyszer összegyűjtötték híveiket, kicsit és nagyot egyiránt megvizsgáztattak a vallásból. E szo­kás ösztönt adott a családi nevelésre. 1756-ban alapít­tatott az első skót vasárnapi iskola, a mely félbeszakí­tás nélkül ma is folytatja működését. De Skótország­ban is csak Raikes idejétől kezdve terjedtek el a vasar­napi iskolák általánosan. 1797 ben alakúit a jótékony edinburgi ingyenes vasárnapi iskolai társulat (Edinburgh Gratis Sabbath School Society) az ifjúság vallásos neve­lésének hathatós előmozdítására. A tanítók eleinte mind a papság mind az elöljáróság részéről ellenszegülésre talaltak azon ürügy alatt, hogy munkájok ellenkezik a negyedik parancsolattal. Az ügy hatalmas ellenségei azzal fenyegetőztek, hogy a ki ily iskolaba küldi gyer­mekét, kitiltatik a templomból, azonban az ellenzés las­sankért teljesen megszűnt. Irlanáhan Dr. Kennedy lelkész 1770 táján fajda­lommal s/.emlélvén a vasarnap megünneplésének elha­nyagolását, e bajon az altal gondolt segíthetni, hogy gyermekeket gyűjtött maga körül vasárnaponként és azo­kat tanitotta zsoltárokat olvasni és énekelni, majd ké-i sőbb Íratott is velők. Tanítványai évek folytán szapo­rodtak. Kennedy 1785-ben értesülvén az angol vasárnapi iskolák lételéről, azoknak szervezetével megismerkedett és iskoláját azok mintajara rendezte be. Ettől kezdve mind­inkább szaporodni kezdettek az iskolák, miután ez ügy­ben Chambert Tamás is segéd-kezet nyújtott. Kennedy, hogy iskolait annal nagyobb kedvvel latogassak a gyermekek, közülök a szorgalmasabbakat cipő-csattal, pántlikával s más apró targyakkal jutal­mazta meg. 1809-ben alakult Irlandban a „Hiberniai Vasárnapi Iskola Társulat4 a vallásos oktatasra. Eddig azon egyletekről beszéltünk, melyek a va­sárnapi iskolák hatása folytán létrejöttek ; legközelebbi teendőnk lesz, főbb vonásokban érinteni a hatást, a melyet a vasarnapi iskolák a nevelés-ügyre gyakoroltak és ismertetni a módot és eszközöket, a melyek szerint a vasárnapi iskola társulatok céljokat el akartak érni A mult század végén csak az ügynevezett szegény (charity) iskolákban nyertek az alsóbb néposztály gyer­mekei elemi oktatást, s ez intézetek is csak csekély számú gyermeket fogadhattak be, kiket aztán egyenru­hába öltöztettek. E szerint ez iskolák a nagy tömegre kevés befolyást gyakoroltak. Bátran el lehet mon­dani, hogy a népnevelés csak a jelen szazad teremt-

Next

/
Thumbnails
Contents