Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-12 / 7. szám

törvénycikk óta egész II. Józsefig országgyűléseink a kormány és klérus befolyásával minden vallásos kérdést a kath. egyház érdekében igyekeztek megoldani, kivéve azon országgyűléseket, hol a nemzet fegyverrel kezében vivta ki polgári és lelkiismereti szabadságának szent jogait; elismerjük azt is, hogy a Habsburg-fejedelmek I. Ferdinándtól kezdve egész II Leopoldig, legfőbb kegyúri jogukra támaszkodva, minden vallásos dotatiót a kath. egyház fényének előmozdítására tettek, a többi felekezetet pedig, különösen a protestánsokat, az állami dotatiókból kizárták, sőt a felekezeti gyűlölet a protestánsokat még saját vagyonaiktól s alapitványaiktól is megfosztotta, lelkészeiket, tanítóikat elűzte, úgy, hogy valóban csak a protestantismus végtelen szívósságának s mély vallásos érzületének, s egyes szabadszellemü megyék ellenhatásának köszönhető, hogy végkép el nem pusztultak. Ezeket nem szükség hosszasan mutogatni. Történelmünk minden lapja hangosan beszéli ezeket s mint igaz bíró, el is mondotta régen felette kárhoztató ítéletét. De hát itt nem az a főkérdés, hogy országgyűléseink és királyaink miféle dotatiókat tettek a kath. vallás fenntartására és fényének emelésére, hanem ez: vájjon a vallás- és tanulmányi alapok és alapítványok országos vagy kath. felekezeti alapot képeztek-e eredetileg s confessionalis jogi természettel birnak-e jelenleg is ? Hogy e kérdést tisztán földeríthessük, vizsgálat alá kell vennünk az alapok és alapítványok törzsvagyonait részletesen s kimutatnunk, melyek azok közül országos, melyek kizárólag kath. felekezeti jellegű alapok. A mi elsőben a vallásalapot illeti: A vallásalap törzsvagyonát alkotják: i., III. Ferdinánd és III. Károly királyoknak a pozsonyi kamarai kincstár terhére alapított, évenként fizetett 16,000 frt, mely összegnek felmaradt tőkerészlete a vallásalapba olvasztatott. Már maga a forrás, melyből alapíttatott, mutatja ez összegnek országos jellegét. Ezen összeg folytonosan a kath. egyház vallásos céljaira fordíttatott (misék, szerzetesek segélyzése). De az újabb időben kiadása az állam érdekeivel ellenkezvén, 1868-ban a költségvetésből kitöröltetett. 2., A palesztinai szent helyek fenntartására szolgáló commissariaticus alap, 1 18,600 frt értékben. Ezen összeg forrása is országos jellegű, mert kétségkívül Arpádkori királyaink alapították a Palesztinába zarándokló magyarok számára. A törökuralom korszakában keresztyén foglyok kiváltására fordíttatott a trinitarius szerzet gon; dozása alatt, majd II. József által a vallásalapba olvasztatott. Egyébiránt ezen tőkeösszeget egyes kegyes zarándokok is nevelték később alapitványaikkal, és igy ez már nem tisztán állami, hanem vegyes, az az országos és kath. felekezeti alap. De mennyi egyik vagy másik összege, azt aligha lehet valaha kimutatni. ö 3., Legtekintélyesebb részét teszik a vallásalapnak a II. József császár által eltörölt férfi és női zárdák és remeteségek ingó és ingatlan vagyonai, melyeknek tőkeállománya az 1879. évi zárszámadás szerint, 21,319,058 frt 91 krral tüntettetek ki, és igy 2,871,634. frttal kevesebb, mint tíz évvel előbb, 1868-ban volt, és még ebben benn foglaltatik a horvát-szlavon vallásalap, 1,590,051. frt 41 kr. értékben, de a mely azóta már a magyar vallásalapból kihasittatott. Ezen tetemes törzsvagyon forrása is eredetileg országos jellegű volt s állami jogtermészetét később is megtartotta. Országos jellegű volt alapitásakor, mert hiszen akkor, midőn ezen zárdák alapíttattak, nem is volt még más felekezet az országban, mint katholikus és igy az állam összes polgárai részére kellett alapittatniok. Országos jellegűek maradtak később is azért, mert eltöröltetésükkor megszűnvén a cél, melyre alapítva voltak, visszaesett a vagyon az állam birtokába, s II. József azt elsőben a birodalmi kamarai kincstárban kezeltette, majd a helytartótanácsra bízta, némelyeket az alap ingatlan vagyonai közül elcserélt, másokat világiaknak adományozott, a mit nem tehetett volna, ha azokat nem állami vagyonoknak tartja. Hogy később az öszszes vagyon kizárólag a kath. egyház céljaira fordíttatott, ez a dolog lényegén, hogy azok állami jellegűek, mit sem változtat; csakis annyit mutat, hogy az uralkodó egyház édes gyermeke volt mindig úgy az államnak, mint a fejedelemnek, a többi pedig páriája; amazt biborpalástba öltöztették, ezek szerencsések voltak, ha megtűrték őket az apai házban. De mai nap már, midőn a vallásfelekezetek egyenjogúsága az újabb államjog axiómájává vált, midőn a vallásegyenlőség és viszonosság elvét országgyűlésünk is zászlójára irta, midőn minden honpolgár egyenlően viseli az állam terheit: továbbá is csupán egy vallásfelekezetet részeltetni az államvagyon jótéteményében, a többieket pedig abból teljesen kizárni: ez nemcsak elvtagadás lenne az országgyűléstől, hanem oly méltatlanság, mely a vallásgyülöletnek vetné el századokra magvát. A törvény, mint Odin kardja, teremt és öl. Ha jó, teremt békét, nyugalmat, boldogságot, ha rossz, lesújtja, megöli az állam és társadalom szellemét. Ez a legjobb 'tanács, a mit adhatunk mindazoknak, kik hivatva vannak az állam és társadalom