Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-01 / 1. szám

közigazgatási szempontok lehettek irányadók a horvát-szlavon egyházaknak a magyar egyházmegyékbe való beosztásánál. Ott vannak például a sziavon egyházak : Rétfalu, Haraszti, Sz -László, Kórógy, Tordince. Ezek területi fekvésüknél fogva észszei üleg nem is tartozhatnak máshová, mint az alsóbaranyai egyházmegyéhez. Ha az alsóbaranyai esperes Kopácsot vagy Kéllyét meglátogatja, Eszéknél csak a Urává hídján kell átmennie, s az egycsoportban levő sziavon egyházakban egy füst alatt szintén megejtheti a vizitációt. A bácsi ág h. esperesnek meg Újvidéknél kell a Unna hidján átmennie, hogy az esperességéhez tartozó Bingulát, O-és Uj-Pázuát stb. meglátogassa. A horvát sziavon és az anyaország protestáns egyházai között tehát megvan az a közvetlen területi összefüggés, ami az egyházak közigazgatási beosztásánál döntő momentum. Ha már most a zágrábiak kívánsága szerint létrejönne a horvat-szlavon superintendentia: ez a közigazgatási szempontból nélkülözhetlen territoriális összefüggés az egyházak között megszűnnék s az újonnan alkotott egyházkerület nem lenne egyéb, mint egy csomó szerteszét szórt egyháznak idétlen konglomerátuma. Az uj püspöknek mindannyiszor végrendeletet kellene tennie, valahányszor Zágrábból, superfntendentiájának határközségéből a másik határközs^gbe, Uj-Pázuába el akarna látogatni. Ha toronyirányban tehetné is meg ezt az utat, akkor is több, mint 50 mértföldet kellene neki szekeren utaznia, igenis szekerei, mert vasúti összeköttetés nincsen. A tervezett uj superintendentia hosszúsága eszerint 50—60 mértföld, szélessége ellenben csak 4—5 mértfö'd lenne, s hagyján, ha legalább az egyhazak ezen a hernyó alakú területen egyrakáson volnának vagy legalább vasúti összeköttetés lenne köztük, üe a Zágrábhoz legközelebb eső antunováci prot. egyház körülbelől 14 mértföldnyire, az Antunováchoz legközelebb eső Neudorf pedig az én számitásom szerint 30—34 mértföldnyire van a horvát fővárostól. A horvát sziavon egyházaknak ilyetén földrajzi fekvése szerintünk kizárja még a lehetőségét is annak, hogy az egyhazak önálló superintendentiává szervezkedjenek. Hogy a közkormányzat érdekében volna szükség a horvat-szlavon önálló egyházkerületre, ezt határozottan kétségbe vonjuk. A drávántúli prot. egyházakkal szemben a főfelügyeletet az 1790/1. 26. t. c. alapján az anyaország kormánya gyakorolja. Egyházi tekintetben a horvat-szlavon protestánsok az anyaországhoz tartoznak s a magyar kormánynyal törvényes egyházi felsőbbségeik, központi kormányzatuk, a superintendentiak utján érintkeznek. Ue hogy központi kormányzatuk Horvátországon kívül van, s hogy ennélfogva a felügyeletet velők szemben ő felsége nem a horvát kormány utján gyakorolja: ebből még egyátalában nem következik az, hogy a horvát kormány a horvát-szlavón protestáns egyházakkal közigazgatási tekintetben ne tarthatná fenn azt az összeköttetést, a melyre ugy az államnak, mint maguknak amaz egyházaknak okvetlenül sztikségök van. A drávántúli protestáns egyházaknak elszakadása ellen azonban nemcsak jogi-, közigazgatási- és kormányzati szempontból kell tiltakoznunk, de magának a protestantismusnak jól felfogott érdekében se lenne tanácsos ezt a veszedelmes műtétet végrehajtani. Százszor is meg kell gondolni, ha váljon belemenjünk-e egy olyan operátióba, amelylyel esetleg több prot. gyülekezet életerét metszenők el. Brekinszkát, Uaruvárt például a dunántúli-, Beskát a dunamelléki superintendentiák tartják fenn ez idő szerint. Ha ezen egyházakat az anyaországtól elszakítjuk: a fenntartásukkal járó súlyos teher azon uj superintendentia vállaira fog nehezedni, amely saját existentiáját is csak államsegélyből lenne képes ngy-ahogy biztosítani. Egy ilyen superintendentia azt a terhet semmiesetre sem birná el, s igy az emiitett gyülekezetek, mint oldott kéve, széthullanának. Végre, hogy politikai tekintetben mily hátrányos lenne a horvát-szlavon gyülekezetek uniója, arról talán szólanunk se kell A magyar szórványokat kiszolgáltatni a horvatoknak annyi, mint megsemmisiteni azon szórványokban a magyar elemet. A hazafi, vallásáért, legyen bár még oly rajongó híve is vallásának, sohasem áldozhatja fel nemzetiségét, üe hisz a jelen esetben erre nincs is szükség. Mert tagadom, hogy vallásunk érdekei és azon tervezet között, amelylyel zágrábi hitfeleink me-leptek bennünket, oly szoros összefüggés lenne, hogy csupán e tervezet elfogadása és életbeléptetése által menthetnők meg egyházunk számára a Uráván túl lakó testvéreinket. Mi indíthatta hát mégis a zágrábi presbytereket annak a kérvénynek a szerkesztésére ? Eölteszszük, hogy saját egyhazuk érdeke, üe sajnosan kell jeleznünk, hogy kérvényökben egyátalaban nem találták el azt az útat, amelyen haladva egyházuk sorsa jobbra fordúlhatna. Ép le akarom tenni a tollat, midőn kezembe kerül a ,Pesti Naplónak4

dec. 27-iki száma, amelyben a nevezett lap csurgói levelezője védelme alá veszi a zágrábi lelkészt a germanizálás vádja ellenében. A többi közt, hogy hazafiasságát, magyar érzelmét feltüntesse, elmondja azt is, hogy a nevezett lelkész ur közelébb folyamodott a somogyi ev. esperességhez az iránt, hogy eszközölné ki, miszerint a zágrábi egyház, amely most a stájerországi ev. superintendentiához tartozik, a somogyi esperességbe, illetőleg a dunántúli superintendentiába kebeleztessék be. Ugy látszik, legalább az általunk ismertetett kérvény azt mutatja, hogy Dianiska véleménye azóta megváltozott s igy a csurgói levelező apológiáját maga Uianiska tette volna tönkre, ha azt a tényt, ami főképen a protestáns érdekek helyes felismerésére vezethető vissza, hajlandók lennénk mi is a hazafiasság számlájára vezetwi^Nem annyira hazafinak, mint inkább első sor-