Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-25 / 52. szám

Lasky t. i. gyakran érintkezvén Zwfnglivel, Lutherral, Calvinnal és Melanchtonnal, kivált az urvacsorai tanban közvetítő álláspontot foglalt el a szélsőségek közt. , Örömest megengedjük — úgymond — a mi urunk Krisztusnak jelenlétét az ő vacsorájában, mely eszközli az üdvöt mindazok részére, kik a/. urvacs >iával való élés által a Krisztussal való köz Vsségfet tanúsítják. Nem törjük fejünket az ő jelenléte fölött ; de míg a tudósok e feletti véleményei egymástól elágaznak, kötelességünk a nép előtt fekezni minden kíváncsi nyomozásainkat, mert elég, ha Krisztust bírjuk.* ,E vélemény méllett határozottan elvetendő a pápista átlényegülésről, úgyszintén a Krisztus testének és vérének jelenlétéről szóló tan, végre azon tan, mely a szentségeket csak puszta jeleknek tekinti. Lasky álláspontja világos. Legközelebb áll az a Calvin-Melanchton-féle felfogáshoz, amint ez kifejezést nyert az 1540-ben változtatott ágostai hitvallásban, melynek megváltoztatását Luther is, legalabb hallgatva, eltűrte.* (Dalton műve 290—291. 1.) A jelen műben Lasky eseménydús életrajza há rom főszakaszban adatik : I. Lasky János mint katholikus saját hazájában ; II. mint protestáns Német- és Angolországban és III. mint protestáns ismét saját liazá jában. Lasky testvérei, főleg bátyja János, mint államférfiak nevezetes szerepet játszottak koruk történelmében. Jeromos Magyarországon is szerepelt; a késmárki várnak kapitánya volt Zápolya királysága alatt. Lasky János pedig rövid ideig a veszprémi püspöki méltóságot viselte. E körülmény különösen érdekessé teszi a Lasky életrajzát tartalmazó művet hazánkban. De máskülönben is a munka, szellemdús, megragadó irálya, tárgyának jelentősége, a kidolgozására fordított vasszorgalom , forrásainak gazdagsága, a vallásos ihletettség, melylyel irva van, az egyháztörténelmi irodalomban elsőrangú helyet biztosítanak számára. Hiánya egyedül csak az, a miről azonban szerző nem tehet, hogy némely eseményre vonatkozólag a forrásokat a kíméletlen ellenreformátió elpusztítván, ezen eseményeket szerző föltévések alapján tárgyalja. Meglehet, hogy divinatiója és szellemdús combinatiói eltalálták, vagy legalabb megközelítették a valót ; de a combinatiók elvégre is a biztos történelmi adatokat soha sem pótolhatják. Melegen ajánljuk e művet mindazoknak figyelmébe, kik a hitjavitás történetének részleteibe mélyebben be akarnak hatolni. Linberger 1. REGISÉGEK. Báthory Zsófia és a protestánsok (Folytatása és vége.) Az igy törvényes jogaikban s vallásos szabadságukban megsértett felek vájjon mit nyertek folyair>odasaikkal ? Folyamodtak az Özvegy fejedelemasszonyhoz és I. Rákóci Ferenchez mint földesuraikhoz, kérvén az elvettek visszaadasát ; itt jó választ nem kaptak. Akartak folyamodni az 1662-ik évi orszaggyül she, ; de már a meghívó királyi levél altal ebben niegg.itoi:atvan, minden kérésök mellett is a gyűlésen jelenvol aktól meg sem hallgattattak, sőt a palatinus deák nyelven tartott hosszú beszédében több okokkal mutogatta, hogy a vallásos sérelmek tárgyalásával ne töltsék most az időt, midőn összejövetelöknek ennél sokkal fontosabb targya van, t. i. a veszedelemben íorgó hazának megmentése ; ott hagyták tehát az országgyűlést a 13 vármegye követei s a nádor utánok küldött visszahívó követje szavára sem mentek vissza (a religionaria csomagban levő iratok szerint). A palatinus gróf Wesselényi Ferenc is kiment Patakra ; de az *sem boldogult a fejedelemasszonnyal. Ekkor adták be panaszaikat a patakiak Zemplénmegye, a munkácsiak pedig Beregmegye eleibe s mindenik megyéből ki lett küldve a törvényes vegyes küldöttség. Zemplénmegye Ítéletet is hozott az ügyben. Sőt Ujhely városában, mint Rákóci - birtokban, a II. Ulászló VI. Decretuma 8-ik cikkelye szerint le is foglalt egy részt a 600 forint birság fejében ; de a mit I. Rákóci Ferenc, a csomagban levő megyei irat szerint, katonai erővel visszafoglalt. I. Lipót Báthory Zsófiának folyamodására ráírt Zemplén megyére, hogy ez ügyben Semmit ne tegyenek, míg ő megbízott tanácsosaival az ügyet meg nem vizsgáltatja s tolok tanácsot nem kér. Beregvármegye is, mint Balajthy írja, kiküldte Gulácsi Ambrus alispánját Munkácsra szolgabíró- s esküdttársával, hogy az elűzött ref. lelkiatyákat elvett javaikba tegyék vissza ; de Báthory Zsófia fegyveres kézzel állott itt is ellent, mint megtetszik e megye azon panaszos leveléből, melyet több megyékhez küldött s melyben összetartásukat, tanácsukat kéri. E levélben elpanaszolja Beregmegye, hogy ,a Fejedelemasszony nem várva a hazai törvények szerénti megyei eljárásnak kimenetelét, recurralt ő Felségéhez s extrahált egy protectionalét felső Magyarország Generálissá Gróf Csáky Ferenc úrhoz, melyben ő Felsége parantsolja, hogy a Fejedelemasszonyt protegálja, mely parantsolatot vévén a generális úr, ottan Kállai és Tokaji várbeli kapitányoknak parantsolatot adott, hogy a mit Báthory Zsófia fejedelemasszony emberei fognak parantsolni, ezt tegyék sub gravi animadversione, kik is magukat a vett parantsolathoz alkalmazván, a haza oltalmara és nem oppressiojára rendelt praesidiumokat nem a violensek, hanem sub salvo conductu az igazságos törvények kiszolgáltatására deputalt birak ellen insurgáltanak* stb. Lasd Balajthynál (Munkács tört. Debrecen, 1836.) egész terjedelmében. Báthory Zsófia I. Lipót királyhoz irt folyamodásában azt állította, hogy tőle, már katholizalttól, a reformátusok, papi, tanitói és iskolai fizetéseket követelnek, a mely teher alól őt felmenti az 1647-ik évi 5. t. c., azért vette el tolok az eddigi udvarból járt fizetéseket s e balfelfogast a király is osztani látszott Zemplén-104