Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-18 / 51. szám

Nem hagyhatom említés nélkül utoljára Pajkos úr közleményének azon helyét, hol erkölcsi szempontból ajánlja a törvényes nőnek nem törvényes férjétől származott gyermekének, törvényes gyanánt való anyakönyvezését. Sokat, nagyon sokat lehetne ez ellen, küönosen erkölcsi oldalról felhozni, azonban itt hely szűke miatt erre nem terjeszkedhetem ki, csupán annak adok kifejezést, hogy elhiszek mindent, csak azt nem, hogy az ily eljárás az erkölcsiség emelésére vezetne. Törvényesnek jegyezni a törvénytelent, ez magában véve ellenkezik az erkölcsiség fogalmával! S mivé tennők igy a törvényes és tisztességes házasságot! Nem tág réseket nyitogatnank-e a házasságnak törvény biztosította védfalain az által, ha a hűtlennek, az esküszegőnek, a törvényt lábbal tiprónak vétkes tettét azzal jutalmaznánk, hogy a törvény köpenye alá iparkodnank azt juttatni ? Mi volna egyébb ez eljárásunk, mint a törvényesség fügefa leveleivel való eltakargatása azon mérges fekélyeknek, miket a mind jobban lazulásnak indult házassági kötelékek bomladozása ütött a családélet egészséges testén. Nem ? ha van valami, épen az erkölcsi szempont az, mi azt követeli, hogy a törvényes nőnek, nem törvényes férjétől származott gyermekét törvénytelennek j jegyezzük be az anyakönyvbe. Ne hímezzünk azért, hanem tegyük ezt, minél egyebet, hitem szerint, tenni nem lehet !*) Tömösközi Sándor. RÉGISÉGEK. Báthory Zsófia és a protestánsok. Néhány évvel ezelőtt akadt kezembe történetesen a gróf Nádasdy-család seniorátusa lepsény levéltárának rendezése alkalmával egy nagy csomag iromány ily felírással: .religionaria,* s figyelmes lettem tartalmára. Ezek közül alábbiakban közlöm a II. Rákóci György, erdélyi fejedelem halála után özvegye, a katholizált Báthory Zsófia, Magyarország felső megyéiben szélesen kiterjesztett jószágaiban hol, mennyi és névszerént micsoda kizárólagos joggal hírt alapítványokat, jövedelmeket szedett el a reformált egyházaktól, azon több rendbeli magyar és deák nyelven írt folyamodáshoz csatolt kimutatások szerént, melyeket elébb kérésképen a fejedelem asszonyhoz, itt nem boldogulván a megyékhez, majd I. Lipót királyhoz adtak be a 13 vármegyebeli magokat összes néven, ,quaerulansoknak,€

nevező s mások altal is azután igy nevezettek. A linci békekötés után szép virágzásnak indult, kivált Felső Magyarország több megyéiben, a reformált vallas a kegyes és hitbuzgó Rákóci fejedelmeknek s Lorantfi Susánna idejekben mintegy 15 évig; de a kiknek elhaltokkal, Bathori Zsófia II. Rákóci György fe•) Az eges/, okoskodásnak csak az a bökkenője, hogy ismeretes törvényei* a : »páter est, quem nuptiae demonstrant.< Szerk. jedelemnek özvegye mindjárt a férj halálát követő í 661 -ik évben setét gyászt kezdett borítani ref. vallásunk eddig meglehetősen fénylő egére. Ez az özvegy fejedelemasszony ugyanis r. kath. szüléktől szármázván, abban a hitben is neveltetvén, midőn 1643. febr. 3-kán II. Rákóci Györgygyei házassagra lépett, férje vallását vette ugyan fel, külsőképen ; de belsőképen ősi vallását követte, titkon jezsuita szerzetbeli gyóntató atyákat tartván, — kik hogy titkos céljokat jobban elérhessék, kivetkezvén a rend szerzetes ruhájából, világi papi öltözetben csúsztak be a Rákóci udvarba s jószágokba. Mit Rákóci észrevevén, annyira felindult, hogy egész Erdélyből s minden jószágaiból ki akarta hajtani a jezsuitákat. Azonban sokféle bajokkal hányatott életét szerencsétlenül végezvén 1660-ban jul. 7-kén a gyaluvari május 22-kén feles számú törökkel vivott ütközetben kapott sebei következtében : Báthory Zsófia azonnal elhagyta eddig is csak színből vallott vallását a reformátát, s fijával I. Rákóci Ferenccel együtt pápistává lett, s megkezdték birtokaikban a reformált vallásuakat háborgatni és üldözni ; elszedvén egyházaiktól, iskoláiktól, a nem tőlök, hanem régibb ref. földes uraiktól adományozott s alapított egyházi s iskolai javadalmakat, alapítványokat, más méltatlanságokat is elkövetvén rajtok, — sőt a lelkészeket, iskolatanitókat részint lakásaikból kikergették, részint a munkácsi várba hurcoltatván, minden kigondolható módon sanyargatták, — nappal hozzájok nem illő alávaló munkával gyötörvén őket, éjjel pedig bilincsbe veretvén, büdös tömlöcökbe hányatták. Az 1645-iki linci békekötés alkalmával I. Rákóci György fejedelemnek jutott P'első-Magyarországon, Tokaj és Regéc vára az ezekhez tartozó városokkal és falukkal, ezen kivül hét vármegye, ugy mint Abauj, Borsod, Zemplén, Bereg, Ugocsa, Szathmár és Szabolcs megyék a szatmári és kállai várakkal, hol mindenütt segítette mint kegyes és hitbuzgó református földes úr a reformált egyházakat és iskolákat s innen lett, hogy a panaszos 13 vármegyék panaszos folyamodásukban mindég első helyen emiitik a Báthory Zsófiától szenvedett vallásos sérelmeiket. E vallásos sérelmek kétfélék voltak, úgymint a ref. egyházaktól elvett régi jövedelmek, alapítványok és különösen a patakiakon elkövetett szabad vallásgyakorlást gátoló sérelmek. Lássuk előbb, hol és névszerint micsoda jövedelmeket s alapítványokat vettek el Báthory Zsófia és fia I. Rákóci Ferenc a ref. egyházaktól a panaszosok folyamodásukhoz csatolt kimutatások szerint, mint a ,religionaria* csomagban irva találtam. ,1. Sárospataki prédikátorsághoz tartozó elvett jövedelmek: a várból 14 hordó bor, 30 köböl buza, 6 megölő disznó, Nagy-Toronyáról őszi, tavaszi vetésből tized, az alsó sorról egész tized, szüreti bor dézsmának fele a prédikátoré, másik fele pedig a földes uré, a Szent-Mihály adója egészen a prédikátoré, ha hárman