Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-04 / 49. szám

pott felhatalmazást. Ajtónállója-e az esperes az egyház- I megyének, hogy egyet beereszthessen, mást kizárhasson ? Hogy lelkipásztoraink lelkére nyomasztólag ne nehezedjék özvegyeiknek , árváiknak gondja , végelgyengülésük, hivatalra képtelenné levésük gondja, mely kivált kis egyházainkban a lelkipásztornak minden nemes törekvésére bénitólag hat, bár hova szálljon, meneküljön is gondolata, ,post equitem sedet atra cura* : munkálatomban (162. lap, XXXIX. cikk) egy országos közös lelkészi- és tanári gyámolda van előirányozva. Munkálatom nem szűkkeblű a kis, szegény egyházak iránt sem. Ezeknek közpénztárból való föntartását javai Íj a. Sőt a XL. cikk (164. lap) még koldusainkat is beakarja koldulni a zsinat atyái könyörülő indulatába. Végül még csak annyit, hogy munkálatom, miután a lelkipásztorsag munkakörét a nevelés elvéhez szabja : az istenitisztelet rendjét is, illetve a lelkipásztor tempomi szolgálatait, egyszerűsíteni akarja. Igy p. o. az úrvacsora kiosztását munkálatom (152. lap. XVIII. cikk) egy évben egyszer, csupán nagypéntekre irányozza, ellenben vázlatos utasítást is foglal magában a lelkipásztor, elöljárók, gondnok részére. Bírálóval pedig vitát kezdeni nem akarok. De fentartom, hogy a közigazgatás és igazságszolgaltatas első fokon (a hol a tömeggel van dolog közvetlenül) káros visszahatás nélkül egymástól el nem különíthetők. Már szerintem semmit sem ér oly közigazgatás, mely nem igazságot szolgáltat, s nagyon rossz az olyan igazságszolgáltatás, mely nem közigazgatásból történik, hanem rettenetesen draga pénzért. Eentartom azt is, hogy nőnöveldénkben — ha ilyen felállíttatik — fősúlyt arra kell fektetni, hogy 1. a magyar leány a magyar történelemben ; a református leány a reformátió történetében ; a leendő háziasszony a kertészet és gazdászatban; a leendő anya pedig az orvosi neveléstanban nyerjen oktatást minden egyebek fölött. Begedi Lajos. BELFÖLD. Nyilt levél nt. Mockovcsák János zólyomi főesperes úrhoz. Ntu úr 1 Igen fontosnak kell amaz oknak lennie, mely miatt nyilt levélben fordulok ntűségedhez. Es valóban nagyon fontos az. A bányai kerület összes papságát és összes ev. közönségét a legközelebbről érdekli. Nem kevesebbről, mint az 1879-ben hozott és szentesített papvalasztasi törvény meg nem tartásáról, kijátszásáról van a szó. E valasztasi törvény az egyházainkban — fajdalom mar igen nagy mértékben — labra kapott visszásságok, félszegségek és nagy mérvű szabadosság megszüntetése céljából hozatott. E törvény világos s ha az szigorúan megtartatik, az eddig uralkodott viszásságoknak minden bizonynyal eleje vétetik. A dobronai egyház lelkészi allomása Lipthay János elhalalozásával megüresedvén, ntüséged a leendő lelkész megválasztása céljából a kijelölést e papválasztási törvény értelmében helyesen foganatosította. Ntüséged részéről két, az egyház részéről szintén két jelölt, s így tehát összesen négy egyén a kijelölésbe fölvétetett. Ezen kölcsönös megegyezés folytan tehát az egyház jelöltjei ntüséged, és ntüséged jelöltjei az egyház jelöltjeivé lettek. A próbaszónoklatok megtartása után a rendes papválasztás megejtetett. Az egyház egyik jelöltje, a túricskai lelkész Bancik Sámuel személyében lelkészül megvalasztatott, ki azonban, noha magátr alkudozások utján a dobronai egyház a lelkészi híványt vagy 250 frttal emelte, ez állomást el nem fogadta s a híványt visszaszolgáltatta. A dobronai egyház kinyilatkoztatván ezek után azt, hogy a megígért fizetésemelést bármely újonnan megválasztandó lelkésznek is biztosítja, — azon érveléssel, hogy ez altal a dobronai egyház lelkészi allomása uj állomássá lett, uj kijelölést követelt. Ntüséged azonban helyesen ítélvén meg a körülményeket, hogy ez nem új, hanem csak javított állomás, —* s hogy ily érveléssel s annak alkalmazásával a választast és kijelölést a végtelenbe lehetne húzni, — az uj kijelölésbe bele nem egyezett s a papválasztási törvény világos értelme folytán a valasztást a három megmaradt jelölt közül elrendelte. A dobronai egyház administrátorának Kuzma Adolf pelsőci lelkésznek meghagyta, hogy ez, mint megbízottja, a valasztást a három jelölt közül keresztül vigye, — ki ennek értelmében a papválasztast nov. 13-ra ki is hirdette. Eddig minden helyesen történt. Az egyház a három megmaradt jelölt közül lelkészt választott volna. Ha nem választ, — a papvalasztási törvényben világosan áll az, hogy a mely egyház ezt tenni vonakodnék, ezen esetre papválasztási jogatói elesik, s a papi hivatal ideiglenesen — s esetleg véglegesen is — helyettes pap alkalmazása által töltetik be. De itt állott be, még pedig a papválasztási törvény határozott félrelökésével a nagy fordulat. Ntüséged az administratorhoz új meghagyást menesztett, mely szerént, ha az egyház többsége az új kijelölést kivánja, — ezt megengedje s a maga részéről a maga jelöltjét szintén kinevezte. Igy lett a törvény világos értelme ellenére a már kihirdetett papválasztó gyűlésből kijelelő gyűlés. Az egyház csakis ezt akarta elérni. Elakarta pedig érni azért, hogy a hivek nem törődve a ntüséged által kijelölt egyénnel, — a maguk jelöltjét keresztiil vihessék. Az egyház eme jelöltje pedig, az egyházban és azon kivül létező pánszláv párt nagymérvű agitatiója folytán, — mert hiszen házról házra jártak az aláírási ivek-