Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-04 / 49. szám

én is az egyházi administratió sok ügyességet s még több türelmet igénylő mesterségébe. Hacsak az kell, hogy nyakra-főre építkezzünk, no hiszen építkezünk mi annyit, hogy az én, különben nagyon derék kurátorom nem egyszer türelmetlenül fakad ki, hogy: „már édes tisztelendő úr! mi csak épitünk-épitünk, aztán pénz nincs sehol!' ,Az igaz, édes kurátor uram, tehát nem hal­lotta-e, mit mondott az a pesti püspök úr — a kit ke­gyelmed is ismer —, mikor annak a roppant épületnek, a pesti főiskolának az építésébe fogott s neki sem volt több pénze, mint nekünk ? . . . Azt mondta, — jól megjegyezze kurátor uram — „pénzzel a bolond is tud­na építeni! * . . . Erre aztán már szelídülni kezd kissé az én oldalam melletti felelős miniszterem ; mire én igy folytatom: Tudja-e kurátor uram, miféle fán terem az a mu­száj ?' „Tudom én azt nagyon jól.' „Hát mondja csak, lehetett-e a konyhakertet csak úgy szabadjára hagyni, hogy ott mindenféle állat ké­nye-kedvére élje világát: nem volt-é azt „muszáj* be­keríteni?' „Az igaz !' „S nem emlékszik-e, hogy milyen bizalmas álla­potban volt a parochia kerítése az utca felől: avagy nem volt-é „muszáj* a helyett is újat csinálni?* ,Az ís igazi' „S reménylem, csak nem kívánja senki, hogy egy szer a paplak mindenestől rám szakadjon ; pedig latta-e, milyen hajmeresztő repedések mutatkoztak annak há­tulsó falán egész hosszaban: hát nem volt é „muszáj* annak az alját téglával szépen kirakni, nehogy valami szerencsétlenség történjék ?* „Az már igaz, azt magam is belátom!' „S lássa édes kurátor uram ; tehetünk-e mi arról, hogy a mi régi jó üregeink a bő világban ugy építkez­tek, hogyha észre nem vesszük, egyszer csak az iskola­épület is a nyakukba szakad a szegény gyermekeknek : hát nem volt-é „muszáj* azzal is azt tenni, a mit a parochiával ?* „Az már szent igaz, az ugy van! Isten mentsen, hogy valami szerencsétlenség érje a gyermeket.* „No lássa! De még ez nem minden. Már ha csak lelkünk van, azt se nézhettük el tovább, hogy a ki az egyház szolgalatában vénült meg, a rektor ur, öreg napjaira olyan házban lakjék, a hol a be-becsurgó eső ágyából is felriassza, s hogy olyan istallóban tartsa ke­servesen szerzett marháját, a mely minden percben össze­dűlhet? Mondja csak kurátor uram, hát nem volt-é „mu­száj* ezeket az épületeket is sorra mind megrepa­rálni ?* „Abban már csakugyan igaza van a tisztelendő urnák.' „Nos, édes lelkem, kurátor uram I ha már ennyi házról tudunk gondoskodni : az Isten házat mar csaku­gyan nem hagyhatjuk abban az özönvíz előtti állapot­ban.' . . . Ilyenforma kedélyes párbeszéd folyik néha köz­tünk, a minek rendesen az a vége, hogy mindketten belátjuk, hogy építkezni, csakugyan „muszáj* v űt s bizonyára fizetni is „musv.áj' lesz: de hogy aztán honnan tudunk majd csakugyan fizetni . . . azt sem én, sem a kurátor uram nem tudja. De bocsánat, kedves nagytiszteletü úr ! most ve­szem észre, nagyon is hosszadalmas valék ; pedig hátra volna még a fekete leves : az az ezer meg ezer ügyes -bajos dolog, a mi mind az egyházi administrátióhoz s a szegény lelkész ressortjába tartozik, a mi bizony — ismét mondva — véghetetlen sok testi és lelki gyöt­relemmel járó feladat. De hiszen, ha könnyű volna : egyházat administrálni a „bolond* is tudna. Ergo: édes papom ! meg kell nyugodni sorsodon 1 Lé, ívay lj(xjos. SYNODALIA Demagógia a zsinaton. A zsinati tárgyalások hogy mily nagy mértékben vették igénybe a vidéki közönség s különösen a papság figyelmét, mutatja azon körülmény, hogy százan meg szá­zan jelentünk meg a megnyitás ünnepélyére, áldván az Isten jóságát, mely megengedte érnünk 90 év után, hogy valahára együtt ül egyházunk színe java törvénye­ket szerzeni „igazság lelkével* s most minden nap várva varjuk a tudósításokat, melyek értesítenek az ott történtekről. Nyugodtan hagytuk el Debrecent, színről-színre látva az ott egybegyűlt jeleseket s hallva a higgadt ta­nácskozás megkezdését, csak jót várva és remélve. Azon­ban e lap 45-ik számának végén a póttudósitásban ré­mülve olvasunk egy jelenséget, melytől minden papnak végig borzong a háta s ijedtében legalabb is azt mondja „ne vigy minket a kísértetbe, de megszabadíts a go­nosztól 1' A tudósítás azt mondja: „Legnagyobb vitát idé­zett elő az egyházközségi közgyűlésről szóló rész, mely a délután folytatva tartott gyűlés egész folyamat igénybe vette. A szónokok egy része a presbyterialis, másik ré­sze a közgyűlési rendszert védelmezte. A vita Lónyay Menyhért gróf azon indítványának elfogádásával végző­dött, mely szerént az egyházkerületekre bízandó, hogy meghagyják a presbyterialis rendszert, vagy a közgyű­lésit léptessék életbe.* Tehát a zsinatnak egy nagy ~Yésze i* a demagógia áramlatában úszik ? Mi vidékiek nem tudjuk még, kik voltak azok, a kik a közgyűlés mellett sikra szállottak, lehetnek igen bölcs theoreticusok, de a népgyűlések természetét nem ismerik ugy mint mi, akik fáradtig, szakadtig vagyunk 98

Next

/
Thumbnails
Contents