Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-12-04 / 49. szám
demetlenek emeltetnek, még ezt csak el tudtam hallgatni, — ők tudják, mily indulat által vezettetve állítottak ilyet. Ha a theologiai tanárok — meritusok és emeritusok — szóllaltak fel az eddigi választási rendszer ellen, ha azok hirdették, hogy azonnal új választási törvényt kell életbe léptetni, mert ^minden elszalasztott perc veszedelem4 , mert , papságunk tudományos tekintélye fokonkint sülyed', — még ezt is értem, mert hiszen mi tanárok sokszor farkasszemet nézünk a húsos fazekak mellett ülő papokkal, s körülünk egy némelyiknek talán jól esik, ha a lelkész uraknak egy-egy finom vágást adhat. Hanem hogy a zsinaton volt egyházi képviselők, talán kettő kivételével mindannyian népes s jövedelmező egyházak lelkészei, e mellett esperesek, főjegyzők, püspökök, — hogy ezek miképpen menydöröghettek oly igen a szabadság ellen, azt valóban nem értem. Hát annak a jámbor népnek oly igen nagy bűne az, hogy ,a német pórlázadás korszakából hozzánk importált pusztító ragály4 által meg lepetett, és a „korlátlan választási fekete himlő4 -okozta lázában a debreceni, miskolci, kolozsvári, komáromi, kecskeméti, ceglédi, vásárhelyi, torzsai, porcsalmai s több más fényes egyház ároni székeibe, s pedig közülök némelyeket háromszor négyszer promoveálva jobbnál jobb állomásokra, — ily férfiakat emelt, mint a minők a zsinati padokon ültek ? A közelebbi egyetemes convent tagjai között még csak egy Curtius akadt, a zsinaton pedig már egész kis légiót tett azon Curtiusok számos, kik azon sziklacsúcsokról, melyekre őket mint fényes egyházak lelkészeit, tekintélyes e. megyék, kerületek kormányzóit a választási jogot élvező nép emelte, egymásután ugrándoztak alá a túlhajtott szerénység mélységébe. Mert nem kétlem, hogy csak túlzó szerénység mondatta egyházunknak ezen köztiszteletben álló férfiaival, hogy éretlen, tehát jogaitól megfosztandó az a nép, mely csak ily férfiakat állit a jelentékenyebb egyházi állomásokra, a valóban érdemeseket, az országos hirű egyházi szónokokat, a mély elmű theologusokat, ezen mai napság nem ismert celebritásokat pedig engedi, hogy egyik másik nyomorult ekklézsiában kinlódva, ,kopott ruhában, meggörbült háttal s földre sütött szemekkel* elmélkedjenek a népnek nagy éretlensége felett. Ugyan kegyeskedjeneka népszabadság nagy ellenzői széttekinteni az általuk ismert vidékeken, és vegyék számba, hogy hány százalékot teend az oly választás, mely ellen, méltó kifogást lehet tenni. Lesz meghiszem egy-két egyén nem érdemelt magas polcon, lesz egy-két mellőzött, s jobb sorsra érdemes tehetség; de ez vajmi csekély leend; s avagy hol nincs az életben igazságtalanság, fonákság ? S az a nagy megszorítása a szabadságnak, talán emelni fogja a lelkészek s egyházak szellemi, anyagi s erkölcsi jóllétét? Alig hiszem. Királyhágón túli testvéreink gyakorlatában vannak már huzamosb idő óta a meg rendszabályozott választási módnak, és hol van a fényes eredmény ? Távol minden sérteni akarástól, annyit azt hiszem mondhatunk, hogy akár a tudományos műveltséget, egyház irodalmi tevékenységét, akár az egyháziasságot, avagy a lelkipásztori tevékenységet tekintve nincs oka pirulni a Királyhágón inneni szabadon választott papságnak a Királyhágón-túli classifikált papsággal szemben. Hát gyülekezeteink mit szólandanak majd hozzá ? Furcsa dolgok fordulnak majd néhol elő. Nem felfordult világ az egy kissé, hogy p. o. Pesten, Kceskeméten, Debrecenben és sok oly helyütt, hol a véduri jogot a város vagy a gyülekezet bírja, a katholikus papot szabadon választja az egyházközség, vagy annak képviselő testülete, s ha tetszik megválasztja volt káplánját, mint ez közelebb Pesten talán három parochia betöltésénél is megtörtént; az ugyanitteni reform, népes gyülekezeteknek pedig azt mondja az esperes, vagy a kijelelő bizottság: itt van ezen három egyén, ezeknek volt a héber s görög exegesisből legjobb bizonyítványuk, ezek ismerték legjobban az áriusi vitákat s a pápák tiszteletbeli jogait, válaszszatok ezek közül, kiilömben rendelünk mi. En bennem nagy adag van az optimismusból, de hogy ez keresztülvihető legyen, azt még sem hiszem. S ha már hozzá fogott a zsinat ezen törvény megalkotásához, miért hagyta ezt csonkán, miért állapodott meg félúton? Egy jó pap sokat tehet egy egyházközség vallás-erkölcsi felvirágoztatására, de egy arra termett esperes, püspök s gondnok ügyességétől s erélyétől meg egy egész megye s illetőleg kerület jóléte függ. Es avagy azok a falusi egyháztanácsok eléggé érettek arra, 97*
