Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-27 / 48. szám

hogy a gyülekezet a lelkészt sajat szolgalati helyén hall­gassa meg. A gyülekezet egészben nem mehet el, ha­nem 2—3 tagot elküld : ezek Ítélete pedig nem nyújt­hat kellő biztosítékot a gyülekezet megnyugtatására. Nem érti, hogy mi szolgál akadalyul arra, hogy a je­löltek meg ne jelenhessenek az egyház kebelében, hogy magokat ott bemutassák. Talan a korteskedés ? (Felki­áltások : az ! az !). Az oly korteskedést, mely a szellemi tehetségek bemutatásaban áll, szívesen veszi. Másnemű korteskedést pedig távolról könnyebb eszközölni. Vagy lealázónak tartják ? Ha a törvényhozó testület tagjai be­mutatják magokat választóiknak : nem lehet a lelkészre nézve sem lealázó. Ezt tenné csak hozzá, hogy a próba­papolás csak a gyülekezet meghivásara, s az esperes engedelmével történhetik. Az idő előhaladvan, s a szólásra sokan levén föl­jegyezve : elnök az ülést berekeszti, s a vita folytatását a következő napi ülésre halasztja. November 22. d. e. 10 óra. Elnök b. Vay és Nagy P. Jegyzőkönyv felolvas­tatván : hitelesíttetett. Az ülés elején Szász Domokos emelkedett szel­lemű beszédben arra kéri a zsinatot, hogy fejezze ki helyeslését a püspöki és főgondnoki karnak azon eljárása felett, hogy eddig a konvent megbízásából egyházunk érdekeit a kormánynyal szemben oly nemesen védel­mezte, s hatalmazza fel őket arra, a maga nagyobb te­kintélyével, hogy jövendőben is ugyanezt megtehessék. Ez indítvány közhelyesléssel elfogadtatott. Bencsik István egy debreceni nő, özvegy Hegyi Mihályné levelét olvassa fel, melyben a maga ne­vében a férje emlékére 500 frtot ajánl fel a közpénz­tárra. Bencsik azt indítványozza, hogy miután Hegyiné első a népből, ki a domesztikára áldozott, neki jegyző­könyvi köszönet szavaztassék. Elfogadták. Kun Bertalan beadja az alkotmány-tervezethez azon pótcikket, melynek szövegezésére kiküldettek. A mai napirendre kitüzetik. Folytattatván a lelkészválasztási törvény, a próba­papolasrol Beöthy Zsigmond ekként nyilatkozott : sok előnyt nyújtanánk ugyan annak megengedésével a lel­készeknek, mert az egész gyülekezet, férfiak és nők meghallgathatnák őket. S ha sikerülne a nőket könyekre indítaniok, hatalmas kortesekre tennének ezzel szert. De lealázónak tartja a lelkészre nézve, s nem hi­szi, hogy önérzetes lelkész vállalkoznék rá: azért kéri az eredeti szöveg megtartását. Szentpétery Sámuel: Az az oldal, a melyen ő áll, a lelkészválasztásra nézve elvesztette ugyan a döntő csa­tat, azonban a garda meghal, de meg nem adja ma­gat. Megragad minden alkalmat, hogy a törvényjavas­latot a lelkészek s egyházakra nézve, a mennyire lehet jóva tegye. Ily javításnak tartja Horthy indítványát : azért azt pártolja. Azt tenné tehát a §.-ba, hogy a vá­lasztó gyülekezet képviselők altal is meghallgathatja a ' jelölteket, de ha azt kívánná, hogy hozza jöjenek egy 1 vasárnap elvégzésére, az esperes engedélyével, s az egy­ház költségére megengedné. Küldjön ki ezúttal az esperes biztost, a ki eljárásáról relatiót terjesszen hozzá. Beöthynek az asszonyokra való hivatkozásara azt mondja, hogy épen az ő gyülekezete Pest mondta ki, hogy próbapapolás nélkül senkit sem választ meg. Meg­hitt tehát Báthori halálakor egy jeles fiatal embert, de az nem ment el s nem is választották meg. Török Pal elment s megválasztották úgy a maga mint az egyház javára. Az ágostaiaknál is divatos a próbapapolás, és a mi választási pereinket épen ennek hiányából magya­rázták. Példákat hoz fel, hogy mennyire jó, ha előre meg­ismerik a jelölteket. Hivatkozott egy öreg tisztes asses­sorra, ki nyugalmasan élt saját falujában s szerencséje volt, hogy a nagyobb egyház, hol megismerték halotti alkalommal: nem választotta meg. Hivatkozik egy ta­nárra is, kit egy nagy emberünk ajánlatára, ki felkelő napnak jelezte, megválasztottak látatlanba, mind annak mind az iskolának nagy veszedelmére. Szász Domokos Horthy indítványához csatlakozik. A zsinat azon tagjai, a kik az egyes gyülekezetek teljes szabadsága mellett szót emeltek, az eddigi gyakorlat teljes fentartására nem adhatják szavazatukat. Ha arra szavaznának, hogy a gyülekezet saját szemeivel ne lát­hasson, kezeire lábaira békó vettessék : saját magokkal jönnének ellenkezésbe. A kandidatió elfogadásával a helyzet egészen megváltozott. A ki pap akar lenni : annak jelentkeznie kell s azok közül kandidál a bizott­ság 3—4-et; a gyülekezet pedig ezek közül választ. Nem vonható el tehát a gyülekezettől az a jog, hogy ezeket saját körében meg láthassa. Azt nem érti, hogy a bemutatás miért sértené a pap önérzetét. A papnak soha se válhatik szégyenére, ha a Krisztus igéit hirdeti: sőt magának a papnak áll érdekében, hogy bemutassa magát azoknak, a kik által megválasztatni akar. Kor­teskedéssé kellő ellenőrzés mellett a próbaszónoklat nem válhatik s ez Erdélyben permissive meg is van. Akárhányszor megtörténik, hogy egy megjelenés á híve­ket meghódítja. Miután a korlátlan választás megszűnt s néhány ember hirhozása után a megismerés lehetetlen : a próbapapolást meg kell engednünk. László József nem hitte, hogy a 18. szakasz ak­kora vitát idézzen elő. Ami benne van, oly méltányos, hogy mindenki elfogadhatja. A gyülekezet meghallgat­hatja a papot, csak az tiltatik, hogy az helyébe menjen. E §-al a korteskedés útját vágjuk el, melyet nemcsak nyiltan, de alattomban is lehet űzni, mint az az ügy­véd tett a ki egy kliensét hangosan leszidta, mikor az utca ajtón akart hozzá egy kövér disznót behajtani, azt kiabálván, hogy ő nem az az ember a ki megvesz­tegetted magát ; halkan azonban azt súgta neki, hajtsa be hozzá a hátulsó ajtón, hogy senki se lássa. Ha meg­engedjük, hogy a pap, mint a római konzul prensálhas­son : elég, ha valamely estélyre elmegy s ott az előke­lőket ügyesen felköszönti ; a korteskedésre ezt a há-

Next

/
Thumbnails
Contents