Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-27 / 48. szám

tait nem közölhetjük, mert kijelentette, hogy azokat nem szánta a nyilvánosság elé. Ezekből kitűnt, hogy a reformátusok a legújabb népszámlálás adatai szerint sokkal számosabban vannak, mint ahogy saját egyházi adataink feltüntetik, és hogy 10—15 százalékkal gazdagabbak vagyunk, mint aránylag a többi hazai felekezet. Magyarországon mindössze 460.000 ref. család van, s ezek közt különösen feltűnő kedvező arányban vannak a kis- és középföldbirtokosok és a honorátiorok. Végre, néhány apróbb észrevétellel szemben, gróf Lónyay ügyesen védelmezte a javaslat álláspontját s felhívta az értekezletet a javaslat elfogadására. Az értekezlet tagjai lelkes éljenzésben törtek ki s egyhangúlag kimondatott, hogy a másnapi nyilvános ülésen a javaslatot egyhangúlag elfogadják, azon egy pár módosítással együtt, a melyet az értekezleten maga Lónyay ajánlott. A november 18-iki nyilvános ülés napja megérdemli, hogy arany betűkkel Írassék a magyar reformált egyház történetének lapjaira, mert oly intézményt teremtett meg az egyházi országos közalapban, mely az egyház felvirágzását s a közmondásos „kálvinista szegénység* megszüntetését fogja idővel eszközleni. Szegények voltunk, s vagyunk: nem szégyeljük megvallani. De szegénységünknek meg van a maga oka, hiszen minket nem gyámolított soha az államhatalom, sőt a háborús idők vihara, s az elnyomatás még azon vagyontól is megfosztott bennünket, melyet lelkes nagyjaink egykor felraktak az egyház oltáraira. Megható jelenet volt, midőn a gyűlésnek nemcsak években, de egyháza iránti szeretetben s áldozatkészségben is leggazdagabb tagja, a mindenki által szeretett, tisztelt, becsült elnöke b. Vay Miklós a közpénztár megteremtése után székéből felemelkedve hálát adott Istennek, hogy %ezt a napot megérnie engedte, majd midőn a papok közül korára nézve ő utána következő Dobos János kinyilatkoztatta, hogy most már elmondhatja a Simeon énekét, mert lattak szemei a magyar ref. egyház idvezitőjét, sőt nemcsak ők, hanem altalában az egész közönség hangos örömnyilvánitásban tört ki, midőn azt az intézményt létrehoztak,mely midőn az egyházak nyomorát megszünteti : egyúttal a testvérisülésnek ujabb — anyagi — kötelékével fűzi össze a már szellemileg egygyé forrt öt egyházkerületet. A mai nappal szülemlett meg valósággal az egységes magyar reformalt anyaszentegyház. A nyilvános ülés következőleg folyt le. A jegyző felolvasvan a törvényjavaslatot indokolásává! együtt : az részleges targyalas alapjául egyhangúlag elfogadtatott. A részleges tárgyalásnál Kun Bertalan a közalap céljául ,a csekélyebb díjazású lelkészek segélyezése* mellett a csekélyebb fizetésű tanítókat is kivánná segélyezni. Azonban indítványa Lónyaynak azon megjegyzésére, hogy a tanítókról, mivel az állam érdekeit is szolgaijak, az állam már is gondoskodott: mellőztetett. A 4. §.-nál, mely azt mondja, hogy ,ezen közalaphoz minden családfő köteles vagyoni és kereseti viszonyához képest bizonyos évi járulékot fizetni,* gr. Lónyay azt mondja, hogy a hozzájárulás arányát is kivanna kimondatni, s e végből egy ujabb §. betoldása volna szükséges, mi a 7. §. után következőleg toldatott be : ,A közalaphoz minden családfő évenként legalabb oly összeggel tartozik járulni, a mennyi a családja fentartására megkivántató Összegnek '/lo0

o

részét képezi. Ha pedig valaki évi járulékát egyszer mindenkorra fizetendő tőkével kivánná megváltani : akkor fizesse évi járulékának húszszorosát. Ez esetben mind ő mind első közvetlen utódja a közalapra való adózástól végleg felmentetik. * Az ily megváltások által oly tekintélyes tőke képződnék, mely a közalapot örök időkre biztosítaná. A 7. §. második kikezdéséből a szöveg elfogadása által 9"ik §. származott. Ebben a közalap gyarapítására szolgáló tőkék levén elsorolva, gr. Lónyay a kegyes adományok címe alá a B. Baldácsy alapítványának a fent említett célokra folyóvá teendő évi járulékait is az alap évi költségvetésébe kivánja felvétetni. A mi meg is történt. A törvényjavaslat az elfogadott módosításokkal igy hangzik : , Törvényjavaslat a magyar országos reformált egyházi közalapról. 1. §. A magyar országos reformált egyházi közalapnak rendeltetése: egyházunk megerősödésére és fejlődésére szolgáló azon céloknak elősegélése és gyámolítása, melyeket az egyes egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek saját erejükből teljesíteni nem képesek. Továbbá a közalap erejéhez képest oly ügyek előbbre vitele, melyek az egyetemes egyháznak kiváló érdekeit képezik és csak egyesitett erő által érhetők el. 2. §. Feladata. a) oly szegény egyházközségek felsegélése, melyek önerejökből fenn nem állhatnak és a melyeket az illető egyházmegye és kerület önerejéből fenn nem tarthat; b) ott hol szükségesnek mutatkozik, uj egyházközségek alakulásának, templomok és iskolák építésének és fentartásának, segélynyújtás által való előmozdítása. c) csekély díjazású lelkészek segélyzése. d) Magyarország határain belől és a társországokban, vagy ezeken tul fekvő keleti és déli államokban elszórva élő hitfelek lelki gondozása s e célból missiók, utazó lelkipásztorok intézményének gyámolitása, fentartása és szervezése, hogy igy az idegenek közt könnyen elenyészhető ezerek az egyház és nemzettest tagjaiul megtartassanak. e) elaggott, hivatalra képtelenné vált lelkészeknek, lelkészek özvegyeinek s árváinak számára egy nyugdíjintézet alkotásat a közalapból adandó állandó segély altal előmozdítani. 3. §. A segélynyújtás feltétele, hogy az egyházközségek, egyházmegyék és kerületek a maguk részéről