Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-20 / 47. szám

fejlik, a mire használjuk. Táncolással nem képezzük ki magunkat erős zsákhordóvá, és viszont. Egyébiránt mondhatnók, hogy ha a nyelvekben van a képző erő: ott van az anyanyelv s a modern nyelvek, tanitsuk azokat, azoknak képző erejök mellett még az az előnyük is megvan, hogy az életben is hasznukat vehetjük. Ha pedig az irodalomban van, akkor sem kell a nyelvekkel kínlódtatnunk a növendéket, hiszen remek fordításból jobban élvezheti s megismerheti, mint abból a töredékes fordításból, a melynél a gyötrődés miatt sem a nyelvet, sem a tartalmat nem élvezhette. Ha Pestről Budára menni szándékozom, nagyobb önállóságot tüntetek fel, ha úszva teszem meg ez utat, de mennyi veszélynek s fáradságnak teszem ki magamat, mennyi időt elveszitek, holott a gőzhajó pár perc alatt átrepített volna, vagy a lánchídon átsétálhattam volna. Igy vagyunk az antik irodalmakkal is. Szebb, a ki az eredetiből érti meg őket, de kényelmesebben hozzá jutunk jeles műfordítások utján. Növendékeink is ezt az utat választják, csakhogy a legrosszabb iskolai fordítást használják, melyben a mű minden szépsége elvész. Szóló sokat hozhatna még föl annak bizonyítására, hogy a tudományok épen olyan elmeképző erővel bírnak, mint a nyelvek s a felsőbb tudományos pályára is jobban előkészült az, a ki egész tanulói pályáján ezekkel foglalkozott. De attól tart, hogy visszaél a gyűlés türelmével, s ezért röviden végez. A görög nyelvet a gymnáziumi tantárgyak sorából törlendőnek, a latin nyelv súlyát az alsóbb osztályokból a felsőbbekbe teendőnek s a természettudományokat az önfentartás, a családi s társadalmi életre megkívántató tudnivalók szempontjából beosztandón ak s az irodalmat csak mint izlésnemesitő tantárgyat tanitandónak tartja. Megjegyzi végre, hogy ezek egyéni nézetei s korántsem akarná, hogy ezekkel küldői szolidaritásban levőknek tekintessenek. (Helyeslés.) Vay b. elnök azt jegyezte meg e beszédre, hogy bar igen szép fejtegetés, a felolvasott szakaszszal nem áll összefüggésben. Egyébiránt, ha valaki még az általános tárgyaláshoz szólni kíván, szívesen meghallgatja. Szinyei Gerzson a tanügyi bizottság részéről kijelenti, hogy a bizottság előtt szakférfiak által hosszú idő alatt készített törvényjavaslat állott, s ha mindjárt elfő gadhatónak tartotta volna is az előtte szóló elveit, nem állott jogában e munkálatokat felforgatni. Különben a müveit világ évek óta küzd a reál- és humán irány egyeztetésével, de mai napig nem tudta megoldani e kérdést. Indítványozza, hogy a zsinat kezdje meg e fejezet részletes tárgyalását. Szász Béla csupán a miatt szólal fel, hogy kijelentse, hogy ő egyénileg jogosultaknak tartja ugyan azon elveket és az azok után való törekvést, melyeknek Öreg János kifejezést adott, de ki kell nyilatkoztatnia, hogy ezen elvek a magyar prot. egyház tanügyi múltjával ellentétben állanak. Hegedűs László hosszabb beszédben ugyanazon elveket fejtegeti, melyek Öreg János beszédében foglaltatnak. Hangsúlyozza az egységes középiskolának szükségességét, melyben az exact tudományokra kell fektetni a fősúlyt. Bármily súlyt fektessünk is a klasszikus nyelvekre : azért nem képezzük ki velők eléggé a növendékeket a felsőbb tudományok hallgatására; de még a klassikusok szellemébe se hatolnak be. A minister, is mikor egy hirneves szakembertől tudakozódott e targyban : attól azt a véleményt halla, hogy a görög nyelv nem tartható fenn. El kell jönni az időnek, mikor a mostani irányt nem fogadhatjuk el többé, egyébiránt a prot. egyház iskolai intézményeit mindig reformálni igyekezett. De jelenleg ezt nem teheti, mert az 1867-től egész mostanáig benyújtott törvényjavaslatok mind oda irányultak, hogy az 1791-iki törvényt másként magyarázzák, mint azt a hosszas gyakorlat magyarázza. A kormány azt kivánja, hogy ne csak a törvény altal meghatározott tantárgyakat kelljen tanítani, hanem a minisztérium által meghatározottakat is. A kormány a tantargyak által elérendő célt, azok terjedelmét és mértékét megállapítani maga akarja, s magahoz akarja ragadni mindazt, a mi a tanterv lényegét képezi. A kormány azt is meghatarozza, hogy hány évfolyam és hány tanár legyen és még ezenfelül számos oly határozatokat illeszt a törvénybe, a melyek valósaggal csak szabályzatba valók. De mindezt oly feltétlenül követeli, hogy ettől függ a prot. iskolaknak nemcsak nyilvánossági joga, hanem létfeltétele is. Mindezek oly dolgok, melyeket nem örömest szivei, melyeket azonban kénytelen az egyház tűrni. Egyébként kijelenti, hogy a tárgyalás alatt levő fejezetet általánosságban elfogadja. (Helyeslés.) Dr. Kovács Ödön a részletes tárgyalás megkezdését kivánja, mely alkalommal a külön indítványok elő lesznek terjeszthetők. Miklovic Bálint azon tulterheltetés ellen beszél, melyet a középtanodákban jelenleg tapasztalni lehet. György Endre kérdést intéz a tanügyi bizottsághoz, vájjon a bizottság tekintetbe vette-e a miniszteri törvényjavaslat tartalmát, mire Antal Gábor igenlőleg felel. Ezután megkezdetett a szakaszok részletes targyalasa. A fejezet első néhány szakasza leginkább szerkezeti módosításokkal elfogadtatott. Körmendy Sándor ugyanis megszorításnak tartja, hogy az iskolaállitók közé nincsenek az egyesek beletéve, holott a kormány azoknak is megengedi a középiskola felállítását, sőt az engedélykérést s -adast is feleslegesnek tartja. Balogh Ferenc a szöveget megtartani kivánja. Elve az, hogy a rosz gymnazium roszabb ha van, mint ha nincs. Az engedélyre okvetlen szükség van, hogy fel nem szerelt intézetek ne alljanak fenn. Ballagi szerént itt csak a nyilvánossági jog megadásáról van szó : ha a felsőbb hatóság mit sem tud az intézetről, mi módon vállal érte felelősséget. Szavazassal úgy ez mint a 109. §. is elfogadtatott.